Mindennapjaink a Zemplénben

Csak hogy nehogy unatkozzak :)

2010-06-12T19:31:00.002+02:00

Elkezdtem megint tanulni. Márciusban olvastam a Humanitás című újságban, hogy online újságíró képzés indul mozgássérült emberek számára, hát jelentkeztem. Április végén volt a felvételi, ami négy részből állt. Egyik szobában felmérték a számítógépes ismereteinket, felhasználói gyakorlatunkat, másik helyen interjú zajlott, harmadik helyiségben a technikai tudnivalókat beszéltük meg (ki milyen ellátásban részesül, kinek milyen segítségre van szüksége), aki meg várakozott, annak egy A4-es oldal terjedelmű, szabadkézzel írt alkotást kellett benyújtania, szabadon választott témában.

Két nap múlva már meg is kaptam a tájékoztatást, miszerint felvételt nyertem! Úgy örülök neki!!! Jövő tavaszig tart a képzés, távoktatásban tanulunk, de vannak ún. kontakt-napok, amikor Budapesten kell lennem. 14 főt vettek fel, már az első két budapesti oktatás le is zajlott, szuper kis csapatnak lettem a tagja! Azóta minden nap jön a tananyag és házi feladat, amit megadott határidőig vissza is kell küldenünk. Egyelőre nagyon élvezem! :) A tanfolyam végén vizsgázni fogunk, és ha sikerül, akkor OKJ-s bizonyítványt kapunk arról, hogy újságírók lettünk. Sőt, a legjobb 7-nek 4 hónapon keresztül távmunkát is biztosítanak.

Erre az elfoglaltságomra utaltam egyébként az előbbi videó megjegyzésében.

Árvíz

2010-06-12T18:38:00.007+02:00

Sajnos itt is voltak grimbuszok a víz miatt, de hála Istennek, minket és a legtöbb falunkbelit nem érintett közvetlenül, legalábbis nem tette tönkre sem a kertjeinket, sem a házainkat! A közelben (főleg Sátoraljaújhelyen) viszont életek munkáját vitte el az ár :(

Itt kérnék én is mindenkit az árvízkárosultak nevében, hogy hívjátok a

1749-es számot,

segítsünk minél többen!

Nálunk ilyen volt a helyzet a legdurvább napokon (a képeken a kocsibeállónkat, udvarunkat, garázsunkat láthatjátok, valamint a járdát, ahogy folyik át rajta a víz):

Bálint elballagott

2010-06-12T18:14:00.005+02:00

(Felső kép: Csoportkép - Bálint lent, középen, fehér ingben, szürke nadrágban, kezében a tarisznyával

Alsó kép: Barátokkal - jobbra lent, fehér ingben, vagányan az én fiam :))

Igen, Bálint elbúcsúzott az óvodától, szeptembertől iskolás lesz! Aranyosak voltak, Pálházán, a Művelődési Házban tartották meg a ballagási műsort. Julika óvónéni klasszul felkészítette a gyerekeket, mindenki nagyon lelkesen énekelt, mesélt, szavalt, játszott!

Szerencsére vidám hangulatú volt az előadás, egyedül akkor szöktek könnyek a szemembe, amikor az elején bevonultak a gyerekek Kovács Kati egyik dalára (Vangelis, 1492 - magyar szöveggel) - hát az eléggé megható volt... (Ilyenkor szoktam elgondolkozni azon, hogy érzelmileg mennyire befolyásolhatóak vagyunk - egy megható, érzelmes zene és az agyunk ki-, szívünk-lelkünk meg bekapcsol.)

Magam sem tudom, miért...

2010-06-12T17:50:00.002+02:00

... nem írtam ilyen sokáig. Elszállt az ihletem. Éltem a mindennapokat, sodortak az események, és valahogy nem volt kedvem, türelmem mindezeket leírogatni. (Tuti, hogy emiatt nem kezdtem naplót se írni soha!)

Most már viszont elkezdett hiányozni a blogírás, meg annyi minden történik velünk, amit tényleg érdemes leírnom, megörökítenem, hogy később is vissza tudjuk majd olvasni.

A legfontosabb, hogy végre beköszöntött a VAKÁCIÓ! Nagyon vártuk már mindannyian, hiszen vége a reggel 6 órás ébresztőnek és az esti "8 órakor ágyban a helyed" fesztiválnak! A szünetekben megengedjük, hogy tovább maradjanak fent a gyerekek, főleg nyáron. Az utóbbi időben sokszor megkaptuk tőlük, amikor fürdeni küldtük őket, hogy "Dehát még reggel van!" (értsd: világos van).

Ehhez a bejegyzéshez beillesztek egy videót - ha már az estékről volt szó. (A háttérben az én látszólagos közönyösségemről majd később ejtek szót...)

Beszélni nehéz

2010-03-17T15:00:00.003+01:00

Sebestyénnek már majdnem 1 éve tanítom a nevét. Nem túl fogékony rá :) Arra a kérdésre, hogy "Hogy hívnak?", általában az a válasz, hogy "ÉN!"

Na, de ma!!!!

- Sebi, hogy hívnak?
- Hátár Hepi (Molnár Sebi)

Alakul, de azért még van mit gyakorolni... :)

Meseváros játék Ágó-nál

2010-03-14T12:32:00.002+01:00

Blogjáték Ágó-nál!

Citromos makaróni

2010-03-12T14:02:00.004+01:00

Vivien kérte, ez volt a mai ebédünk.

Hozzávalók:
50 deka makaróni
6 deka puha vaj
1 nagy citrom
bő 1 deci olívaolaj
5 deka parmezán
friss bazsalikom
só és frissen őrölt fekete bors

A tésztát odateszem főzni, közben a puha vajat, a citrom héját és levét, az olívaolajat és a parmezánt beleteszem egy kerámia tálba, közepes fokozaton 2 perc alatt összemelegítem a mikróban. A kifőtt tésztát beleforgatom, sózom, borsozom, aztán aki akarja, a sajátjára tépked egy kis bazsalikomot, reszel még rá sajtot.

Nagyon finom, nyáridéző és villámgyors ebéd! :)

A recept Stahl Judit: Gyorsan, valami finomat! című szakácskönyve alapján jött létre.

Tavasz-idézés a lakásban

2010-03-11T13:30:00.006+01:00

Nőnapi virágaink (háttérben az ágak fel lesznek díszítve)

Ezt a jácintot Vivien nevelgeti

Szintén nőnapi ajándék, kedves tavaszi dekoráció

A leendő lecsók, tésztaszószok és egyebek :)

2010-03-11T12:13:00.007+01:00

Hétfőn elültettük a magokat, most várjuk, hogy kikeljenek, fejlődjenek, növekedjenek. Van itt többféle paradicsom (fürtös, fekete, nagyméretű, koktél), paprika (kápia, kaliforniai, hagyományos fehér), ültettünk padlizsánt is. A kertbe majd még vetünk tököt, uborkát, cukkinit, babot, hagymát, sóskát, meg ami még eszünkbe jut!

A régi házban volt egy zárt tornác, oda tettük minden tavasszal a cserepeket, kellemes volt a palántáknak a hőmérséklet, sok fényt kaptak, ideális hely volt számukra! Itt most az ablakpárkányokra tettük őket, többségük déli napot kap, a meleggel és a fénnyel tehát nem lesz gond, reméljük, szépen fognak fejlődni.

Közben meg szorgalmasan gyűjtöm a kiürült befőttes üvegeket, hogy legyen mibe eltenni a nyár ízeit! :)

Március van! :)

2010-03-01T07:42:00.006+01:00

Gondolom ma rengeteg blog fog a tavaszról szólni, de én is írok róla, mert a kedvenc évszakom, nagyon vártam már! :)

Lapoztam a falinaptárakon. A konyhában van egy gyönyörű, minden hónapban más szín köré csoportosított fotók láthatók. Ebben a hónapban lila rajta minden, de olyan szép, öröm ránézni! :)

Az idő is sokkal enyhébb már odakint, bár ahogy Bálint tanulja az oviban, "ravasz a tavasz" (őt nem fogja becsapni, mert hiába fog sütni kint a nap, ő jól fel fog öltözni, mert tudja, hogy attól még hideg van :) ), de azért mégis! Már csak hófoltokat lehet látni, sok kertben már kibújt a hóvirág (idén én is fogok ültetni), meg az emberek is :)

Tervezgetem a kertemet. Idén szeretném, ha az előkertet meg tudnánk csinálni. Tereprendezés, füvesítés. Bokrokat és virágszigeteket szeretnék ültetni, úgy gondolom, hogy szép lesz! Micu gyümölcsfákat akar még hátra ültetni. 2008 őszén már elültettünk sokat, a többség meg is maradt, de szeretnénk gyarapítani őket. Ha összejön, lesz szilvánk, cseresznyénk, meggyünk, sárgabarackunk, almánk, körténk, birsalmánk, diónk, mogyorónk! Apósom tavaly ültetett nekünk epret, málnát, mandulát is, szóval ha minden rendben lesz, dúskálunk a sok finomságban! :)

A héten elültetjük a palántázandó vetőmagokat is: többféle paradicsomot, többféle paprikát, padlizsánt. Az ablakpárkányokon fogjuk nevelgetni őket, reméljük, hogy szépen kibújnak és fejlődnek majd.

Vettem balkonládákat is, ezek az utcafronti ablakokba kerülnek majd, háromba virágok lesznek ültetve, egybe pedig fűszernövények. A teraszunkra is megálmodtam már a dekorációt, sok-sok virággal! :)

Ugye, hogy milyen jó ez a március? Mondtam én! :)

Állandó téma: Hogy születik a kisbaba?

2010-03-01T07:36:00.004+01:00

Hát elérkezett az idő, megkérdezték. Eleinte elég volt annyi, hogy az anyuka pocakjában van a kisbaba és onnan megszületik. Igyekeztem a baba érkezésének adni hangsúlyt, hogy mennyi örömet jelent egy kisbaba a családban, mennyire várják, örülnek neki, szeretik őt. A "hogyant" próbáltam diszkréten kerülni. Nem sokáig lehetett... :)

Leginkább Veronikát érdekli, de már Bálint is kérdezősködik (érdekes, hogy Vivient nem izgatja a dolog). Most odáig jutottunk, hogy a lányok pisilője mellett van egy kis lyuk, azon bújik ki a baba. Meg megtárgyaltuk a császármetszést is, azt jobban beveszi a lelkük :) Azt hiszem, könnyebben felfogják azt, hogy valaki kiveszi a néni hasából a kisbabát, mint azt, hogy azon a lyukon kibújik. Szerintem még ez téma lesz egy darabig, igyekszem információkat gyűjteni, hogy ki hogy mondja el a gyerekének, milyen kifejezéseket érdemes használni, mennyit tanácsos elmondani.

Csütörtökön lesz szülői az óvodában, majd rákérdezek óvónéninél, mert lehet, hogy ez most ott is téma.

Ottalvós vendégségben

2010-03-01T07:28:00.004+01:00

Szombat délután Miskolcon volt a zenekari próba, és mivel másnap is ott volt programunk, megkértük barátainkat, hadd aludjunk náluk. Az esti elalvással nem is volt semmi gond, fél 11 felé járt az idő, mire ágyba zavartuk őket, úgyhogy pár perc múlva már hortyogott az egész szoba :) Viszont a reggel!!!! Előző este mondtam a vendéglátónknak, hogy szerintem úgy 8-ig biztos elalszanak a gyerekek, nekik is van két gyerkőcük (3 éves kisfiú és egy 5 hónapos kislány), mondta is Angéla, hogy az úgy nekik is jó.

Ehhez képest az enyémek fél 7-kor már felkeltek! Kezdődött azzal, hogy Micu elfelejtette este kikapcsolni a mobiljában az ébresztőt, így az 6-kor csipogott. Mire sikerült elnémítani, addigra már Bálint felült. Kell pisilnie. Utána Vivien, aztán Veronika, végül Sebestyén. Hű, de morogtam, hiszen itthon hétköznap alig lehet kirobbantani őket az ágyból, amikor meg alhatnának (alhatnánk), akkor meg hajnalban kukorékolnak! Negyed 9-ig próbáltuk őket kordában tartani, akkortájt hallottunk mocorgást a vendéglátóink felől. Jujjj, de nem volt semmi! :)

Hazafelé elhatároztuk a férjemmel, hogy "missziónknak" tűzzük ki, hogy időnként meghívunk magunkhoz többgyerekes családokat, mert abszolút átérezzük, milyen nehéz elmenni bárhová, pláne több napra! Mi pedig azt hiszem bírjuk a strapát, nagggyon lazán fogjuk venni a dolgokat és örülünk majd, hogy nem csak a mi gyerekeink lógnak a csilláron (remélem...)! :)

Fütyi-meózás

2010-02-23T15:24:00.002+01:00

Időnként megnézem, hogy mennyire lehet már hátrahúzni Sebestyén fütyijén a bőrt. Már rég foglalkoztam vele, így ma délelőtt pelenkázás közben lemeóztam. A művelet alatt Sebi végig dermedten, mozdulatlanul feküdt, hatalmas szemekkel nézett rám. Mikor kész voltam, kérdeztem tőle, hogy fájt talán?

Erre ő, totál átszellemülten csak ennyit mondott:

- Még egyszer!

Azt hittem, összeesek a nevetéstől! :D

Jaj, jaj, szegény én! :)

2010-02-22T08:40:00.003+01:00

Mától szerdáig reggel fél 6-tól este fél 7-ig én vagyok egyedül a gyerekekkel! :( Micu Miskolcra megy mindhárom nap, az ott épülő imaháznál segít. Megértem én, hogy segítenie kell, de ettől nem érzem jobban magam és nem nyavalygok kevesebbet a barátnőmnek :)

A ma reggel amúgy nagyon zökkenőmentesen telt, mindenki időben elkészült, belefért a reggelizés, felöltözés, fogmosás, fésülködés, frizura-készítés, motyók elkészítése, sőt, még a reggeli dícséret elolvasása is! Az meg még külön vállveregetés nekem, hogy Viviennel még kétszer el tudtam mondatni az Altatót, amit ma kérdezni fog tőle a tanító néni. (affene, még mindig zötyögősen megy, többször be kell segíteni, pedig másfél hete tanuljuk)

Elgondolkoztam egy kicsit a hétvégén és rájöttem, hogy naggggyon szerencsés vagyok, hogy ilyen férjem van, amilyen, meg hogy egyáltalán VAN :) Nem irigylem azokat, akiknek egyedül kell boldogulniuk a gyerekeikkel, mert nehéz...

Torkos Csütörtök-i ebédünk

2010-02-22T08:28:00.003+01:00

Már jó előre nézegettem a környékünkbeli éttermeket, aztán a Tállyán működő Oroszlános Borvendéglő megnyerte tetszésemet.

13 órára foglaltam asztalt, Vivien, férjem és én mentünk hármasban. Erzsót kértük meg, hogy maradjon délutánra és vigyázzon a kicsikre.

Vivien nagyon örült, hogy csak őt vittük, nagyon nagylánynak érezte magát :) Az étlapról nehezen tudott választani, kicsit segítettünk neki. Vegetáriánusok vagyunk, de nem tiltjuk a gyerekeinknek az ún. "tiszta állatok" fogyasztását. A három kicsit nem is hozza lázba a húsevés, viszont Vivien igyekszik kihasználni minden alkalmat, hogy falatozzon belőle. Most csirkehusit evett, már amennyit evett, mert inkább csak csipegetett belőle :)

Gyönyörű egyébként ez az étterem, kívül-belül stílusos, hangulatos, és végre nem kereskedelmi rádiót kellett evés közben hallgatnunk, hanem a helyhez illő klasszikus, illetve népzenét (nem az "Elment a Lidi néni" stílusra kell gondolni). Egy pici bajom volt, hogy egy különteremben kaptunk asztalt, ahol nagyon hideg volt. Megtudtuk, hogy oda nem is szoktak teríteni, az az ún. "Hideg-terem", ott egy bőr ülőgarnitúrának a helye van, de most a nagy vendégjárás miatt tettek be asztalokat. A férjemnek több esze volt, mint nekünk, ő kabátban evett végig :)

Zelk Zoltán: Este jó, este jó

2010-02-10T17:55:00.004+01:00

Viviennek kellett megtanulnia, közben Bálint is megjegyezte. Kicsit zavaró a háttérmuzsika és nyüzsgés, de el kellett kapnunk a pillanatot :)

Találóskérdés a matekkönyvből

2010-02-10T17:52:00.003+01:00

Vivien matematika könyvéből van az alábbi találóskérdés. Megfejtés a megjegyzéseknél. :)

Két indián beszélget. Azt mondja az egyik:
- Te a fiam vagy, de én nem vagyok az apád.

Ki lehet?

(Mi nem jöttünk rá, a tanító nénitől tudjuk a választ...)

Ma reggeli muzsika

2010-02-07T13:48:00.002+01:00

Ma reggel a fiúk nagy örömére apjuk elővette a kis harmonikát és a mandolint.

Volt nagy boldogság! :D

Kezdődik a maszkabál!

2010-02-07T13:44:00.003+01:00

Megérkeztek a jelmezek. Ilyenkor néha bánom (a pénztárcám bánja leginkább), hogy nem vagyok elég ügyes. Megcsinálhatnám sk. is, de inkább megkímélem ettől a gyerekeimet :)

Vivien-bosziról már láthattatok képet, de a főpróbára ő is beállt :) Bálint Zorro lett, Veronika pedig Hófehérke. Sebestyén bohóc lenne, ha megtalálnám Veronika 2 évvel ezelőtti jelmezét. Remélem, még megtalálom...

Még több kép itt!

Rajzelemzés gyerekmódra

2010-02-04T14:04:00.003+01:00

Veronika nagyon szeret rajzolni, az egyik legújabb alkotásán emberek találhatók, fölül pedig egy vízszintes csíkban keresztek.

Bálint: - Veronika, ezek a keresztek itt az ég?
Veronika: - Neeeem, ez a nevem. Odaírtam.
Bálint: - Ja, értem már, a keresztneved!

:) :) :)

Amikor fázik a lábunk

2010-02-03T10:45:00.003+01:00

Konkrétan csak nekem fázott, de nagyon. A pereputty meg jó bulinak tartotta a lábáztatást :)

Fejben számolás

2010-02-03T10:43:00.003+01:00

Reggelinél

Vivien: - Apa, kérek még!
Apa: - Vegyél magadnak!
Vivien: - De én még csak 8 éves vagyok, 26-tal kevesebb, mint te! (és tényleg, jól számolt)

:)

Havazott...

2010-02-01T10:24:00.003+01:00

Szombaton kora délután útra keltünk, elmentünk Egerbe, anyósomékhoz. Már az odafelé út sem volt teljesen zökkenőmentes, de szerencsésen megérkeztünk. Vasárnap ebéd után indultunk vissza, hallgattuk a híreket, és reménykedtünk, hogy minden rendben lesz :) 3 és fél óra alatt értünk haza, volt néhány útszakasz, ahol féltünk, hogy nem jutunk át (hófúvás okozta torlaszok, emelkedők, melyeken kapart a kocsi), de hála Istennek, nem ragadtunk le sehol!

Itthon még egész este időszakos áramszünet boldogított minket, odakint a vállalkozó szellemű társaság havat lapátolhatott, na meg persze volt hancúr is bőven :)

Saját boszorka

2010-01-29T19:34:00.005+01:00

Ma megérkezett Vivien farsangi jelmeze, boszorkány lesz. Ennek örömére fényképeztük egy kicsit őket :)

Ínyenc vacsorám

2010-01-28T20:07:00.004+01:00

Nagyon vágytam már Vrábel Krisztina Dolce Vita Magyarországon című könyvére és végre megkaptam! :)

Elsőként egy csudafinom tésztaételt készítettem el (Penne gyors paradicsomszósszal), másodikként pedig magamnak vacsorára ezt a gusztusos, illatos és nagyon finom ételt (fél adagot):

Krémes padlizsánpizza

Hozzávalók:

2 kisebb padlizsán

8 szem koktélparadicsom

1 zacskó mozzarella

csokor bazsalikom

3 gerezd fokhagyma

1 csokor petrezselyem

bors

olívaolaj

1. Vágjuk félbe a padlizsánokat, sózzuk, borsozzuk, locsoljuk meg kevés olívaolajjal, 200 fokos sütőben süssük kb. fél órát, míg megpuhul.

2. Karikázzuk fel a paradicsomokat, a mozzarellát, készítsünk fűszeres olajat: aprítsuk fel a fokhagymát és a petrezselymet, keverjük el olívaolajjal.

3. Vegyük ki a padlizsánokat a sütőből, kenjük meg a petrezselymes olajjal, tegyük rá a mozzarellát és a paradicsomot, süssük további 5 percig.

4. Tálaláskor szórjunk rá friss bazsalikomot, pirítóst adjunk mellé. (Én puha kenyérrel ettem, nekem az jobban illik hozzá.)

A recept Vrábel Krisztina, Dolce Vita Magyarországon című könyvéből származik.

Egy nagyon finom kalács Limarától

2010-01-28T18:46:00.006+01:00

Megsütöttem Limara habcsók töltelékes kalácsát, valami csudafinom lett!

Az egyiket aszalt vörös áfonyával és darabolt dióval töltöttem, a másikba pedig aszalt sárgabarackot és barackos Boci csokit tettem. A csokis fogyott el hamarabb, de mind a kettő nagyon finom volt!

Az enyém persze nem lett olyan szép, mint Limaráé, de a családom nem panaszkodott. Mindenki (beleértve a gyerekeket is!!) jóízűen lakmározott belőle! :)

1749 - Segítsünk!

2010-01-22T10:31:00.002+01:00

Most találtam az Unicef felhívását. A képre kattintva olvashatóvá válik minden!

Szemléltetés

2010-01-21T20:19:00.002+01:00

Ezt a jó kis történetet Óvónéni blogjában találtam és engedelmével bemásolom ide:

Egy kis filozófia

Egy filozófia professzor az előadását úgy kezdte, hogy fogott egy üveget és feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel. Rákérdezett, hogy ugye tele van az üveg. Igen - volt a válasz.

Ezután elővett egy dobozt, tele apró kaviccsal, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van.

A professzor ezután elővett egy dobozt homokkal és azt kezdte betölteni az üvegbe. Természetesen a homok minden kis rést kitöltött.

"És most" - mondta a prof, - "vegyék észre, hogy ez az önök élete. A kövek a fontos dolgok - a családod, a partnered, az egészséged, a gyerekeid – ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok, az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak számodra.

Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetőek a boldogságod érdekében. Játssz a gyerekeiddel. Szakíts időt orvosi ellenőrzésre. Vidd el a párodat táncolni. Mindig lesz időd dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni. Először a kövekre figyelj - azokra, amik igazán számítanak. Állítsd be a prioritásokat. A többi csak homok."

Később azonban az egyik hallgató fogta az üveget, amelyről a prof és a többiek megállapították, hogy tele van, és beleöntött egy üveg sört. Természetesen a sör kitöltötte a homokszemcsék közti hézagokat, így az üveg tényleg tele lett.

Tanulság: Nem számít, mennyire van tele az életed, mindig van benne hely egy sörnek! :)

Újévi fogadalom 20 nap késéssel

2010-01-20T21:10:00.008+01:00

Pontosabban nem a fogadalom késett, hanem annak betartása, elkezdése...

Az a bizonyos elhatározás pedig az volt, hogy igenis megtanulok a műlábbal járni!

Születésem óta vagyok mozgássérült (bal lábam hiányzik), 16 éves koromig minden gond nélkül hordtam is a műlábat, se bot, se mankó nem kellett. Nem jártam a legszebben, de eljutottam szinte bárhová vele, szóval a célnak megfelelt. Aztán ahogy kamaszodtam, változott a testem, a műszerészeknek problémát okoztam, nem tudtak jó protézist készíteni nekem. Kísérletezgettek, próbálkoztak, aztán végül csak lett hordható, de addigra már annyira hozzászoktam a mankózáshoz, hogy nem akaródzott visszaszokni.

Mankóval sokkal gyorsabb, ügyesebb, mozgékonyabb vagyok. A műláb korlátoz, nehéz és kényelmetlen. Csakhogy, ha nem hordom, akkor a meglévő lábamat sokkal jobban terhelem, tönkre megy a csípőm, a gerincem, emellett pedig a két kezem sem szabad. Ha megtanulok a műlábbal járni, akkor felszabadulhat a kezem (hú, de messze vagyok még ettől....) és a testemmel is jót teszek.

Van még egy dolog, ami miatt így döntöttem, minden ember, aki szeret engem és én is szeretem őt, piszkál ezzel és MÁR NAGYON UNOM! :D

Érdekesek amúgy az emberek. Több személytől is hallottam már, hogy esztétikusabbnak találják a mozgássérült embert úgy, ha megvan mindene. Hiába járok csúnyán, hiába vagyok olyan szörnyen béna műlábbal, de akkor van 2 lábam. Ha meg mankózok, ami ugye nekem alapjában véve sokkal kényelmesebb, nem természetellenes a tartásom, a mozgásom, az mások szemében mégis sokkal szörnyűbb látvány, mert akkor csak 1 lábam van. Fura...

Visszatérve a fogadalmamra: megtanulok a műlábammal járni úgy, hogy semmilyen más segédeszköz ne kelljen hozzá! Időnként beszámolok itt a folyamatról.

Tegnap vettem fel hosszú idő után először, 2 órát volt rajtam. Ma már 3 és fél órát hordtam, itthon igyekeztem minél többet sétálni vele, kiteregettem, elpakoltam a konyhában, megfőztem egy jó adag tejbegrízt vacsira a gyerekeknek (sokkal könnyebb volt műlábat viselve főznöm, hiszen állni azért biztosan tudok vele, így a két kezem szabad volt, nem kellett egyensúlyoznom, meg a mankót fognom :)). Igaz, utána majd szétszakad a hátam és a csípőm a szokatlan mozgástól, terheléstől, de belejövök, bizony belejövök én! :)

2008 nyarán kaptam egyébként meg ezt a műlábat, akkor ősszel már ilyen ügyesen mentem vele (aztán a láb megint a szekrénybe került...):

Szivárvány szelet

2010-01-19T15:49:00.005+01:00

Ezt a süteményt Vivien kérésére készítettem el. Már karácsony előtt kinézte, be is vásároltunk hozzá (több olyan hozzávaló kell, ami általában nincs itthon), de csak most vasárnap jutottam el oda, hogy meg is csináljam. Macerás, de látványos és nagyon-nagyon finom!

Hozzávalók

A tésztához:

30 dkg fehér marcipán
25 dkg puha vaj
20 dkg cukor
4 tojás
1 vaníliarúd
1 fiola színtelen keserűmandula-aroma (nekem sima mandula-aromám volt)
25 dkg finomliszt
1 nagy csipet só
50 csepp piros ételfesték (én szemre tettem bele)
50 csepp zöld ételfesték

Az összeállításhoz:

2 dl amarena meggylé (pl. Happy Day)
10 dkg cukor
1/2 fiola színtelen keserűmandula-aroma
1 kávéskanál citromlé
15 dkg meggylekvár

A bevonáshoz:

15 dkg baracklekvár

A csokimázhoz:

20 dkg étcsokoládé apróra törve
10 dkg tejcsokoládé apróra törve
10 dkg vaj
2 evőkanál keményítőszörp (pl. Lyle's Golden Syrup, Tesco) (- ezt nem tudtam beszerezni, de enélkül is jó volt)

1. A sütőt előmelegítjük 175 fokra (gázsütőn 4-es fokozat). A marcipánt pár percig hűtőszekrényben dermesztjük, aztán lereszeljük.

2. A tésztához a marcipánt és a vajat robotgéppel összekeverjük (én fakanállal). Beletesszük a cukrot, a vaníliarúd kikapargatott belsejét és a keserűmandula-aromát (egy löttyintést tettem csak bele, nem egész üveggel), ezeket is eldolgozzuk. Most egyenként belekeverjük a tojások sárgáit, aztán apránként a lisztet. A tojásfehérjékből csipetnyi sóval habot verünk, és fakanállal, óvatos mozdulatokkal beleforgatjuk a masszába.

3. A tésztát 3 egyenlő részre osztjuk: az egyiket piros ételfestékkel színezzük, a másikat zölddel, a harmadikat békén hagyjuk. Mindhármat elsimítjuk egy-egy kivajazott, sütőpapíros, 30x20 cm-es tepsin (én csak simán a sütőpapírt tettem a tepsibe, nem vajaztam). Jó 15-15 perc alatt megsütjük őket, és hagyjuk kihűlni.

4. A meggylevet és a cukrot sűrű sziruppá forraljuk. Hozzáadjuk a keserűmandula-aromát (itt is csak egy löttyintést tettem bele), a citromlevet, és az egészet még langyosan a lekvárhoz keverjük.

5. Az összeállításhoz kiterítünk magunk elé egy nagy sütőpapírt. Ráfektetjük a zöld színű tésztát, megkenjük a lekvár felével, jöhet rá a sima színű tészta, és ezt megkenjük a maradék lekvárral. A piros tészta az utolsó réteg lesz.

6. A süteményt szorosan folpackba csomagoljuk, 2 vágódeszka között néhány konzervvel lesúlyozzuk. Így hagyjuk 30 percig.

7. A süteményt kicsomagoljuk, levágjuk a széleit, nem kellenek (meg lehet őket nasizni...). Felszabjuk 4 db egyforma hosszú csíkra, és sütőpapírra téve oldalt-felül megkenjük mindegyiket langyosra melegített baracklekvárral (legközelebb ezt kihagyom, mivel a lekvárra nehezebb a csokit felkenni).

8. A csokimázhoz a hozzávalókat gőz fölött összeolvasztjuk, langyosra hűtve besűrítjük. Sorra bevonjuk vele a sütőpapíron várakozó, összeállított, lekvárral megkent süteménycsíkokat. Miután a máz megdermedt rajtuk, készen vagyunk: tálaláskor ujjnyi szeleteket vágunk a süteményből.

4 rúd lesz belőle, hűtőben 1 hétig eláll

A recept a Stahl magazin, 2009. tavasz-nyári számából van.

Testvéri szeretet

2010-01-14T14:08:00.003+01:00

30 éves lettem

2010-01-14T13:50:00.004+01:00

Éééés igen, van élet a harmincon túl! :D

Január 2-án volt a szülinapom, a férjemtől egy nagyon különleges és emlékezetes ajándékot kaptam, egy teljes hétvégét kettesben!!! 8 év óta nem volt ilyenben részünk, nagyon izgultunk is, hogy hogy tudjuk megoldani.

Anyósoméknak és sógornőmnek köszönhetjük, akik elvállalták a gyerekeinket péntek estétől vasárnap estéig. Pénteken délben elmentünk anyósomékhoz Egerbe, estig mi is maradtunk, majd fürdetés után, amikor szépen vacsoráztak a gyerekek, elköszöntünk tőlük és eljöttünk haza. Hát, a kocsiban nem volt se kiabálás, se veszekedés, se verekedés, se sírás (bár én azért elmorzsoltam pár könnycseppet a szememben), csak CSÖND és lehetett nyugodtan beszélgetni!

Itthon pedig az elején nem találtuk a helyünket, csak bolyongtunk a lakásban, furcsa volt nagyon! Aztán persze elég hamar rájöttünk, hogy mit lehet itt kettesben csinálni... ;)

Szombat délelőtt imaházban voltunk Telkibányán, végig tudtam hallgatni az istentiszteletet! Annyira odafigyeltem, hogy akár most is el tudnám mondani az igehirdetés tartalmát :) Meg is jegyezték a gyülekezeti tagok, hogy feltűnően nyugodtak és kipihentek vagyunk.

Este Sátoraljaújhelyre mentünk, a dohánygyári fúvószenekarnak az újévi koncertjére, ahol Micu is trombitázott. Nekem nagyon tetszik minden évben, mert közismert dallamokat, slágereket játszanak, szórakoztató és élvezetes (zeneileg meg nem vagyok művelt, hogy a hibákat meghallanám, vagy zavarnának azok). Az estét egy vacsival zártuk, az egyik kedvenc kis pizzériánkban.

Vasárnap Miskolcon csavarogtunk, vásárolgattunk és moziba is beültünk. Az "Egyszerűen bonyolult" c. filmet néztük meg, tetszett mindkettőnknek. A miskolci mozi viszont borzasztó! A Plaza-ban voltunk, a terem zsúfolásig megtelt, kellemetlen "ember-szag" terjengett, az üléseket csak egyfelől lehetett megközelíteni, így a belső székekre érkező késők miatt egész sorok állhattak fel, nem kis morgások közepette. A kép- és hangminőség sem olyan volt, mint amilyet egy multiplexben elvárna az ember, a jegyár viszont cseppet sem volt olcsóbb. Szóval levontuk a tanulságot, és ezután, ha tehetjük, inkább máshol megyünk moziba.

Este 7-re értünk Egerbe, a gyerekek már nagyon vártak minket. Amikor megérkeztünk, a két kicsit már le sem lehetett rólunk vakarni, tapadtak ránk, mint a matricák! :) Fáradtak is voltak nagyon, de jól érezték magukat és szerencsére mamáék is jól vették az akadályokat.

A hétvége mellé kaptam egy gyönyörű virágcsokrot (még most is él a vázában!), két szakácskönyvet és egy merőkanalat. Szép szülinapom volt! :)

Új süti

2010-01-12T16:59:00.005+01:00

Ezt a süteményt ma tanultam Erzsótól. Nagyon finom és csodák-csodájára, a gyerekek is hajlandóak voltak megkóstolni (ízlett nekik!!!)! :)

Erzsó-féle süti

Hozzávalók:

8 tojás

12 ek. kristálycukor

8 ek. liszt

1 cs. sütőpor

4 cs. vaníliás cukor

3 cs. vaníliás pudingpor

1 liter tej

25 dkg margarin

2 ek. kakaópor

0,5 l tejszín (mi Hulala-val készítettük)

csokireszelék

A 8 tojás fehérjét kemény habbá verem, hozzáadok 8 ek. kristálycukrot, tovább verem a habverővel, majd hozzákeverem a 8 ek. lisztet és az 1 csomag sütőport. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöm, elsimítom, majd 180 fokon kb. 30 percig sütöm. Deszkára kiborítom, lehúzom róla a sütőpapírt. Amikor langyosra hűlt, kevés langyos tejjel kenőecset segítségével megkenem.

A 8 tojás sárgáját 4 cs. vaníliás cukorral, 4 ek. kristálycukorral, 3 cs. vaníliás pudingporral és 1 liter tejjel elkeverem (kézi habverővel), majd sűrűre főzöm. Amikor langyosra hűlt, hozzákeverek 25 dkg margarint. A krémet félbe veszem, egyik felét rákenem a tésztára, másik feléhez hozzákeverem a 2 ek. kakaóport, majd rákenem a sárga krémre.

A tejszínt felverem (ha nem Hulala-t használunk, akkor habfixálóval készítsük!), rákenem a kakaós krémre, csokireszelékkel díszítem, és már fogyasztható is!

Nem túl édes, könnyű, nagyon finom sütemény.

Karácsony

2010-01-12T16:56:00.003+01:00

Jól telt a karácsonyunk is, fent voltunk a nagyszüleimnél, ott gyűlt össze a család. Nagyszüleim, anyukám, bátyám és barátnője, nagybátyámék.

Sajnos még csak nekünk vannak kisgyerekeink, így körülöttük forgott a világ, ők kapták a temérdek ajándékot és figyelmet. Sebaj, remélem, hamarosan mi is ezt adhatjuk majd a legkisebbeknek. :)

Fényképek az ünnepről itt.

Mikulás

2010-01-04T21:21:00.006+01:00

Több napig tartott a Mikulás-járás minálunk és rengeteg édességet kaptak a gyerekek, nagyrészük még mindig megvan (eldugva, naná!).

Először postán érkeztek ajándékok (anyukámtól, nagymamáméktól és Micu nővérééktől).

Aztán a Faluházban volt Mikulás-ünnepség. A két nagy mondott verset :)

A két kicsi pedig elég rémülten gubbasztott az ölünkben (Veronika az egyik falubeli anyukánál talált menedéket :))

Idei első bejegyzés

2010-01-04T21:17:00.002+01:00

1 hónapig nem írtam kutyafülét sem, de el voltam havazva (pár hétig szinte szó szerint is, itt 20 cm hó is volt karácsony előtt). Először vártuk a Mikulást, utána készültünk a karácsonyra, majd szilveszter jött, végül pedig az én 30. születésnapom - volt esemény tehát bőven :)

Meg is írom szépen sorban mindet, de előbb nagyon boldog, szeretetben, megértésben teljes, vidám új esztendőt kívánok mindenkinek, aki olvas, valamint a családomnak és magamnak is! :)

3 éves lány vágya a boltban

2009-12-02T09:33:00.004+01:00

Múlt hét pénteken Veronika is megkapta a H1N1 elleni oltást. Hogy egy kis öröm is érje a lányt, apja elvitte a pálházi boltba, ahol választhatott magának valamit.

A mosószeres polcok után a toalettpapírok következtek, és a mi babalelkű kislányunk magához is ölelt egy rózsaszín csomagot. Hiába vitte utána Micu az édességes részhez, neki a vécépapír kellett! :)

Úgyhogy most rózsaszínt használunk.

Itt a vége

2009-12-02T09:28:00.003+01:00

Nem, nem a blognak, hanem a fogyókúrának!

Tegnap volt az utolsó napom, az eredmény -2,5 kg, mellben -3 cm, derékban -4 cm, csípőben -2 cm. Talán lehetett volna több is, de ne legyek elégedetlen... A lényeg az, hogy érzem magamon a változást, könnyebben mozgok, jobban érzem magam és mellesleg boldogsággal tölt el a tudat, hogy végig tudtam csinálni! Az akarat és kitartás megvolt, mindjárt meg is veregetem a vállamat. :)

Következő célom pedig az, hogy mostantól fogva mértékkel egyek. Nem szeretném visszaszedni a leadott kilóimat, sőt, vágyam a további fogyás!

Nagyon kacérkodom a 90 napos diéta gondolatával - de már csak januártól. Karácsony előtt ilyet bevállalni ostobaság volna...

Félidő

2009-11-25T21:44:00.003+01:00

Ma reggel álltam a mérlegre. Kicsit csalódott voltam, valószínűleg csodát vártam... A mérleg 1 kg-mal mutatott kevesebbet, mint egy hete. Centivel is mérem magam, mellben -0,5 cm, derékban -3 cm, csípőben -2 cm, combban +1 cm.

Remélem, hogy a fogyókúra második felében is lefelé fognak menni az értékek. Addig pedig megpróbálok arra gondolni, amit Micu mondott, hogy tulajdonképpen 2 fél kilós Rama-nak megfelelő mennyiség távozott rólam/belőlem.

1 hét múlva újabb adatok! :)

Méredzkedtünk

2009-11-24T15:45:00.007+01:00

Ma vittük el a fiúkat éves státuszvizsgálatra. Ügyesek voltak és legalább tudjuk a pillanatnyi méreteiket :)

Bálint 5 évesen
110 cm és 18,7 kg

Sebestyén 2 évesen
83 cm és 11 kg, 11 foga bújt elő (ez utóbbi adatot persze tudtuk vizsgálat nélkül is :))

(Kép innen)

Úgy tűnik, megéri...

2009-11-23T21:20:00.004+01:00

Mindig csak a fogyókúrámról írok, de hát ha ez most a központi dolog az életemben, akkor muszáj. :)

Ma megkaptam az első bókot, méghozzá Vivientől!

Ebédelünk - ők paradicsomszószos spagettit, én kortyolom a turmixomat, közben mélységesen sajnálom magamat és szippantom befelé a finom illatokat :D Ekkor Vivien megszólal, hogy:

- Anya, amikor nem fogyókúráztál, nem ilyen voltál! - és megsimogatja a hasamat, ami szerinte laposabb lett!!! Micu is megerősítette, úgyhogy tudjátok mit, el is hiszem nekik! :)

Én még nem látok magamon külsőleg változást, viszont könnyebben mozgok, nem vagyok annyira álmos napközben, a bőröm sokkal szebb és puhább lett. Ha ezeket nézem, plusz a mai bókot, akkor azt mondhatom, hogy már megérte! :)

Fogyókúrám

2009-11-22T16:31:00.004+01:00

5. napja csinálom. A 2. nap volt eddig legnehezebb, nagyon fájt a fejem és rosszul éreztem magam. Állítólag ilyenkor tisztul a szervezet és a méreganyagok távoznak.

A 3. naptól viszont könnyebb. Nem mondom, hogy nem csurgott pl. ma is a nyálam, ahogy a családom a Telkibányáról kapott töltött káposztát ette ebédre, de erős vagyok nagyon! :) Éhséget amúgy tényleg nagyon ritkán érzek, jóllakat a turmix és a zöldségleves leve. Szerencsére a turmixnak az íze is finom (epres és vaníliás van nekem), szóval azon túl, hogy hiányoznak az ízek, teljesen kibírható.

Szerdán állok a mérlegre, illetve veszem elő a centit és megírom, hogy mennyi ment le. Remélem, azért lesz némi különbség... :)

Vivient amúgy nagyon érdekli ez a fogyókúra-dolog (nem mintha kéne neki, mert szép vékony), meg is kóstolta a turmixjaimat. Időnként pedig faggat:

- Anya, fogytál már?

- Nem érzed úgy, hogy kívánnál egy pohár kólát?

- És csokit?

- Anya, de diót sem kérsz? Biztos???

Gyerekszáj

2009-11-22T16:27:00.002+01:00

Tévét nézünk, épp Vanish-reklám megy. Amikor vége, Bálint megszólal:
- Tudom anya, hogy Te már elfelejtetted a foltokat!
:)

Veronikával beszélgetek egy bácsiról, akinek mindkét lába hiányzik.
- Nagyon beteg volt L. bácsinak mindkét lába, ezért a doktor bácsik levágták.
- És hová tették?
- A levágott lábakat?
- Igen.
- Hát, azt elviszik a kórházból, nem tartják ott.
- A doktorbácsik megeszik?

??? :) :) :) Pedig esküszöm, nem nézünk horrorfilmeket!!!

Még 2 gyerek túl van rajta

2009-11-22T16:26:00.001+01:00

Pénteken Vivien és Bálint is megkapta a Fluval-P-t. Nagyon bátrak voltak, egyikőjük sem sírt! :) Veronika van még hátra, aki pillanatnyilag köhög és kicsit folyik az orra, de remélem pár nap múlva meggyógyul és akkor ő is túllesz már a szurin. (Kalandos esemény lesz, ugyanis ő a sima orvosi vizsgálatot is végigüvölti...)

Elkezdem!

2009-11-18T09:45:00.002+01:00

Tegnap este 7-kor meghozta a futár a Turbó Diétámat, úgyhogy ma belekezdek.

Beszámolok majd az eredményről! :)

Dúlok-fúlok

2009-11-16T20:25:00.004+01:00

Ej, de furcsa ezt a szókapcsolatot így leírva látni...

Szóval dühös vagyok. Még szerdán megrendeltem a Turbó Diétámat, 2-3 munkanapot ígértek a házhozszállításnál. Pénteken nem kaptam meg, gondoltam, akkor ma, hétfőn már tuti hozza a futár - de nem hozta. :( Hosszas telefonálgatás után sikerült a GTR azon futárjával beszélnem, aki kézbesíti MAJD a csomagomat. Akár hozhatta volna ma is, de - idézem: "Ugyan Sárospatakon vagyok, de ma már biztos nem fogok oda kimenni, azt még legalább 40 perc, majd talán holnap." Hú, a betyárját, de mérges lettem! Igaz, hogy már este 6 óra volt ekkor, de ha ott a csomagom nála már sokadik napja, akkor miért nem képes úgy szervezni a napját, hogy abba történetesen én is beleférjek?! Vagy ha már így alakult, akkor talán másképp adta volna elő magát, mert ez a hozzáállás és stílus, amit levágott nekem, hát elég dühítő! Még azt is megtudtam, hogy azért nem hozta korábban, mert táppénzen volt. Ilyen esetekben nincs helyettesítés?

Sokszor rendeltem már interneten különböző dolgokat, legtöbbször a GLS hozta nekem házhoz, velük semmi bajom, eddig mindig pontosak, korrektek és udvariasak voltak. Azt hiszem, a GTR-t egy darabig kerülni fogom :S

(Azért a mai ebédemet még úgy ettem, hogy minden egyes falatot különlegesen ízletesnek éreztem - gondolván, hogy a 2 hetes fogyókúrám előtt most ebédelek utoljára...) :)

Utolsó szülinap az évben

2009-11-15T21:25:00.007+01:00

Sebestyén 2 éves lett szombaton, de vasárnap ünnepeltünk. Kapott egy autó formájú tortát, természetesen 2 gyertyával, amit stílusosan 2x fújt el :) A torta belül oroszkrém volt, és ha lekapartuk a külsején lévő több kiló vajkrém-díszítést, akkor igazán finom, könnyű édességet tolhattunk a szánkba...

Az ünnepi asztal díszítésével sem voltam most maradéktalanul elégedett, de nem sikerült harmonikusabban. Az vigasztal, hogy a gyerekeknek tetszett és örültek így is! :)

Ajándék is járt az ünnepeltnek, méghozzá autó, autó hátán - szó szerint! Egy trailer, rajta egy markoló - egész délután lefoglalta a fiúkat. Kapott még Sebi egy toronyépítőt is, ezzel inkább Veronika játszogatott, Sebestyénnek az örömet a felépített torony ledöntése okozta. - Későn érő típus ez a kölök :)

Két harisnyanadrág is megbújt a csomagolópapírban, de abszolút normális gyerek lévén, Sebi erről tudomást sem vett ;)

Vivien délelőtt nagy titokban ajándékot készített az öccsének, szépen be is csomagolta, úgyhogy nekünk is abszolút meglepetés volt az ajándék mivolta: egy szép kör alakú falapot festett meg virágokkal, tényleg szép lett! Kicsit izgultam, hogy Sebit abszolút nem fogja érdekelni, de szerencsére azt bontotta ki először a kis gézengúz, örült is neki, úgyhogy Vivi is boldog volt!

Micu fényképezett rendületlenül (ezért sincs egyiken se rajta), tettem is fel ide jó sok szülinapos fotót! Az ünneplés végén szerettem volna a 4 gyerekről közös képet (ja igen, ezt mindig szeretném, de iszonyú nehéz megvalósítani!!!), úgyhogy minden csalafintaságunkat, diplomáciai érzékünket, gyermekpszichológiai gondolkodásmódot bevetve megpróbáltuk őket az ülőgarnitúrára EGYMÁS MELLÉ LEÜLTETNI, sőt, mi több, néhány másodpercig OTT IS TARTANI őket... Szerintem a Gladiátor című film legtöbb statisztát igénylő jelenetét is egyszerűbb rendezni, mint egy ilyen fényképet létrehozni! Azért valahogy csak sikerült :)

Átöltöztettem

2009-11-13T17:20:00.003+01:00

Mármint a blogomat. Ugye, milyen szép lett? Olyan romantikus, őszies, kedves :)

Gyönyörű háttereket lehet itt találni!!! Köszönöm @gi-nak, hogy hozzáférhetővé teszi a kincseit, nekem személy szerint nagy örömet okozott ezzel!

Aztán persze lehet majd játszani a hátterekkel: közeledik a Télapó, aztán karácsony, szilveszter, utána pedig már számolhatjuk a napokat a tavasz érkezéséig... :)

Sok kicsi...

2009-11-13T15:55:00.003+01:00

... sokra megy! Ugye, ismerjük ezt a mondást?

A magyar gasztrobloggerek újból összefogtak egy jó cél érdekében. Játékos, jópofa gyűjtést szerveznek a Gyermekétkeztetési Alapítvány javára.

A játék november 16-án indul és itt lehet megtekinteni.

Oltás

2009-11-13T15:51:00.003+01:00

Hosszas gondolkodás, mérlegelés és alapos tájékozódás után ma reggel elmentünk a háziorvoshoz és Sebestyént, valamint magunkat (férjemet és engem) beoltattuk a H1N1 elleni vakcinával.

Vivient az iskolában, Bálintot és Veronikát az óvodában fogják beoltani.

Remélem, hogy jól döntöttünk.

Turbó diéta

2009-11-12T14:51:00.005+01:00

Nem vagyok egy fogyókúrázós típus. Mindig az volt a meggyőződésem (igazából most is az), hogy a fogyás ideális módszere a testmozgás, mellette pedig a mérsékelt evés.

Na de nekem pont ez a kettő okoz nehézséget... (irul-pirul) Egyedül lusta vagyok mozogni, társat meg nem találok hozzá. Az úszás lenne számomra a legideálisabb sport, gyerekkoromban rendszeresen jártam is uszodába (ott legalább volt kivel), jó, néha mellé :)

Most meg mit mozgok? Max. a lakásból kiballagok az autóhoz.

Enni viszont szeretek. Nagyon. És a finomakból sokat.

Hát, így jött rám az a 15 kiló felesleg, amit most szeretnék leadni. És mivel a fenti két dolog nem működik, hát kipróbálok egy "csodaszert".

Tegnap megrendeltem a Turbó Diéta 2 heti adagját és ha megjön, elkezdem. Fogalmam sincs, hogy mennyit fogok leadni a segítségével, 5 kg-ot azért remélek tőle. Persze mínuszban :)

Majd beszámolok az eredményről, és kérem a drukkokat!

Bonyolult rokonsági összefüggés

2009-11-08T21:51:00.002+01:00

Veronikának tanítom a családtagokat, ki kicsoda.

- Veronika, a Nagyi az én anyukám. Apának ki az anyukája?
- Nem tudom.
- Hát Egri Mama.
- Neeeeem! Mert apának a Dédipapa! Lánynak lány, fiúnak fiú.

:)

Bálint 5 éves lett

2009-11-08T15:15:00.003+01:00

November 5-én Bálint 5. születésnapját ünnepeltük - Superman-es dekorációval, tortával, verdás naptárral és szivacs-lövedékű pisztollyal.

Volt öröm :)

Boldog szülinapot, nagyfiam!

Krisztiék újra nálunk

2009-11-08T14:32:00.008+01:00

Még a nyári látogatásuk után megbeszéltük, hogy az őszi szünetben Krisztiék újra meglátogatnak bennünket. Kicsit izgultunk, hogy az összesen 6 gyerekből lehetőleg senki se legyen komolyabban beteg - és sikerült! :) 3 napot összehoztunk!

Kriszti, Csaba, Enikő és Noémi szerdán érkeztek koradélután. Sült krumplival és rántott sajttal vártuk őket. A nagy kajálás után a gyerekek egyből közös nevezőre jutottak és szépen eljátszottak egymással (hogy ez mekkora öröm volt nekünk!!!). Délután csak itthon punnyadtunk, beszélgettünk, szemmel tartottuk a törpjeinket.

Csütörtökön reggeli után pedig felkerekedtünk és elmentünk Mogyoróskára. Nemrég fedeztük fel ezt a falucskát, gyönyörű helyen fekszik és nincs túl messze hozzánk. Van két játszótere, egy büféje, a büfé udvarán állatok (őzike, vaddisznó, nyuszi, postagalamb). A hideg időjárás nem szegte kedvünket, a gyerekek is jól kimozogták magukat!

Hazaérve elfogyasztottuk késői ebédünket, nokedlit zöldborsó pörkölttel - a kiéhezett társaság nem győzte lapátolni magába! :) Este, fektetés után mi felnőttek még beszélgettünk, tévézgettünk, közben újra megéheztünk. A rögtönzött vacsink leveles tészta lett megpakolva csupa finomsággal (feta sajt, paradicsom, hagyma, fokhagyma, bazsalikom, kakukkfű). Hmm, az egész tepsivel elfogyott! (Én meg csodálkozok, hogy nem fogyok le....)

Pénteken a fiúk nagyon rendesek voltak, hónuk alá csapták az összes gyereket és elmentek a közelbe kirándulni. Mi pedig Krisztivel nekiláttunk takarítani, pakolni és ebédet főzni. Sütőtökös cannellonit készítettünk, ami kivételesen MINDENKINEK ízlett! Desszertnek pedig francia almatortát sütöttünk.

Ebéd után sajnos eljött a búcsú ideje, Krisztiék elindultak haza, Budapestre.

Tavaszi szünetben megismételjük? ;)

Vendégünk volt Vera

2009-11-08T13:46:00.004+01:00

Ó, de szép hármas alliteráció lett a cím! :)

Egyébként Vera nem is igazán vendég, hanem egy nagyon-nagyon jó barát.

1994-ben ismerkedtünk meg a Bicebóca Alapítvány szolnoki táborában, aztán jónéhány évvel később, egy utószilveszteri (vagy előszilveszteri?) buliban lettünk igazán jó barátnők.

Amikor ideköltöztünk Bózsvára, sokáig gyakori látogatónk volt, heteket töltött nálunk, nagyon jól kijövünk egymással, hatalmasakat nevetünk, beszélgetünk, filmeket nézünk és nem utolsó sorban roppant jó neki főzni, mert bevállalós és szereti, amiket csinálok! :)

Vera mostanában sajnos ritkán jön, mert miután elvégezte az egyetemet és politológus diplomát szerzett, elhelyezkedett, ráadásul munka mellett még egy másoddiplomát is betervezett (jogot tanul), szóval nagyon megcsappant a szabadideje. :( Viszont amikor tud jönni, ott folytatjuk, ahol abba hagytuk (ld. egy bekezdéssel feljebb!)...

Most, októberben majdnem 1 hetet töltött nálunk, jó volt nagyon. Vera, szeretettel látunk bármikor és bármeddig! :) És természetesen scooterezhetsz máskor is! ;)

Háztartástan a múlt századból

2009-10-22T15:18:00.005+02:00

Vesta-nál találtam ezt legutóbb és elgondolkodtatott... Jó, picit (nagyon) túlzott és szigorú, de azt hiszem, ha mi, feleségek csak felét átvéve várnánk haza férjünket, szebb lenne az élet - családban, nagyvilágban egyaránt.

Vivien 8. születésnapja

2009-10-22T14:23:00.004+02:00

Igen, ezt ünnepeltük vasárnap. Szerencsére nem volt nagy buli, 3 barátját hívta csak meg a nagylányunk :)

Tortaevés, twisterezés, bújócskázás volt a program, megfűszerezve rengeteg nevetéssel!

Még több kép itt!

Környezettudatos vásárló

2009-10-22T13:31:00.004+02:00

Maimoni-tól kaptam az alábbi körkérdést, és az előttem írókhoz hasonlóan én is az eredeti, fekete betűs szöveg alá írom színessel az én véleményemet.

A környezettudatos vásárló tízparancsolata

1. Írd össze, mire van szükséged! Csak azt vedd meg, amire ténylegesen szükséged van, ne azt, amit el akarnak neked adni. A nagy bevásárlóközpontok és a reklámok profi módon csábítanak a felesleges pénzköltésre.

A cetlizést abszolút alkalmazom, minden egyes vásárlásnál! Sőt, mostanában kitűzök egy összeget, hogy mennyit szánok az adott bevásárlásra és menet közben a cetlimre írom az árakat is. Túlköltekezés kilátása esetén mérlegelek és a nem igazán fontos dolgokat akár vissza is pakolom.

2. Menj a piacra vagy helyi boltba! Így vásárlásoddal a helyi kisvállalkozókat, a helyi gazdaságot támogatod, amitől a te jóléted is függ. A multinacionális üzletláncok profitja kikerül a helyi gazdasági körforgásból.

Hát, a helyi boltba nagyon ritkán megyek, mert pl. ha tejfölt kérek, frissfölt vagy farmfölt kapnék. Piac meg nincs a közelben, ahol meg van a környékünkön, hát elég siralmas :( Az újpesti piac hogy hiányzik nekem!!! IV. kerületben nőttem fel, és a mai napig összefut a nyál a számban, amikor eszembe jut, ahogy anyuval mentem a piacra és mindig kaptam savanyúkáposzta-kóstolót a néniktől :)

3. Vigyél magaddal táskát, szatyrot! Ne fogadj el zacskót mindenhol. Egyrészt pénzt adsz érte feleslegesen, másrészt szemét lesz belőle, ami terheli a környezetet, sőt a szemétdíjat is te fizeted.

Az ikeás kék szatyor és néhány Tesco-s katicás mindig az autónkban van, így legtöbbször azokba pakolunk. Ha olyan hipermarketben vásárolunk, ahol automatikusan adnak zacskókat, azokba itthon kakis pelust csomagolok.

4. Menj gyalog vagy tömegközlekedéssel! A mozgás egészséges és ingyen van. Ha tömegközlekedéssel utazol, tizenötször kevesebbet szennyezed a környezeted, mintha autóval közlekednél, és jóval olcsóbb is.

Hát, itt naagy feketepont jár nekem. Lusta vagyok, az egész családunk autóval közlekedik. Esetleg mentségemre szolgálhat, hogy kis falu, rossz a tömegközlekedés... De tudom jól, ha több busz járna, akkor is a kocsiba tenném a hátsómat.

5. Vegyél helyi termékeket! Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat, ezáltal a helyi gazdaság fenntartásához és fejlődéséhez járulsz hozzá és csökkented a szállítással járó környezetterhelést is. Minél távolabbról jön, annál többet szennyez.

Túrom a netet ezerrel jó lelőhelyekért, így fedeztem fel például Egerben a sajtműhelyt, vagy Telkibányán az uborkatermesztő családokat! :)

6. Válaszd az egyszerű, környezetbarát csomagolást! Ne dőlj be a szép külsőnek. A drága csomagolást Te fizeted meg, holott neked csak a termékre van szükséged. Kettőt fizetsz egyet kapsz! Keresd a visszaváltható, újrahasznosított, egyszerű csomagolást.

Igyekszem. Bár a szép külső nálam sokat nyom a latba...

7. Kerüld a vegyszereket! Kerüld a nem természetes alapanyagokból, gyárilag előállított, vegyszerezett, félkész élelmiszereket. A vegyszerek ártanak az egészségednek.

Kerülöm. Legutóbb nagyon megörültem annak, hogy a DM-ben találtam környezetbarát mosogatógép-tablettát.

8. Vegyél idényzöldséget és -gyümölcsöt! Az üvegházi, vegyszerezett, több ezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk jelentős környezetterhelést okoznak és csak a szemnek szépek.

Sőt, a kertünk lehetőséget biztosítot arra, hogy nyáron és ősszel innen szüreteljük le a paradicsomot, paprikát, uborkát, tököt, cukkinit, hagymát, petrezselymet, kaprot, stb. Pár év múlva pedig már teremnek a különböző gyümölcsfáink is! :)

9. Kerüld az egyszer használatos és felesleges dolgokat! Az egyszer használatos termékek előállítása majd kidobása energiapazarlással és felesleges környezetterheléssel jár. Elektromos fogkefe, konzervnyitó és kenyérszeletelő? Ugyan már…

Lehet, hogy ebben is van még mit fejlődnöm. Egyelőre viszont úgy érzem, hogy papírszalvéta, papírtörlő, alufólia, folpack nélkül nem élhetek. Az elektromos háztartási kütyüket is szeretem, szerintem ezek ésszerű használata nem káros, hanem a XXI. századi élet része, nekünk, háziasszonyoknak pedig nagy segítség.

10. Olvasd el a címkéket! Nézd meg: ki állítja elő a terméket, honnan jött, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül? Ha nincs is tökéletes termék, válaszd a lehető legjobbat. Az vagy, amit eszel.

Ebben jó vagyok! :) Vegetáriánus lévén állandóan böngészem az összetevőket, hiszen annyi helyen, annyi termékben előfordul egy csomó vacak, amit köszönök szépen, nem kérek!

A kérdést továbbadnám Krisztinek, Moon-nak, Szandrának , Beának és BioBriginek.

Színezés

2009-10-14T17:56:00.002+02:00

Bálint hazaértekor egy papírlapot lobogtat a kezében és hadarja:

- Anya! Ezt adták nekem és ki kell színezni. Vigyázni kell, hogy ne menjünk ki a vonalból.

Sóhajt egyet, majd huncutul rámnéz:

- Kiszínezed nekem?

;)

Nagyi az unokákkal

2009-10-13T19:53:00.003+02:00

A Keleti pályaudvar várócsarnokában

Veronika-képek

2009-10-13T19:49:00.005+02:00

Reszelt sajt-evés

Ilyen huncut is tud lenni :)

Bálint az új verdával

2009-10-13T19:44:00.003+02:00

A Kispolski-őrület ragályos!

Mire képes a Kispolski? :)

2009-10-13T19:38:00.005+02:00

Például arra, hogy az úton talált kidőlt fát hazahúzza. Jó gazduram felaprítja és zsupsz, be a kazánba! :)

Tisztára, mint a Kusturica-filmekben... :D

Miért válnak el a nők?

2009-10-13T14:49:00.007+02:00

Nagyon szeretem a Nyitott Szemmel című újságot! Mindig tartalmas, érdekes, olvasmányos cikkeket találok benne, emellett pedig igényesen szerkesztett, szép, színes lap.

Múltkoriban egy számomra rendkívül érdekes írást olvastam benne, és engedélyt kaptam rá, hogy bemásolhassam a blogomba. Remélem, hogy másnak is tetszeni fog!

Társas játékok
Végh József pszichológus sorozata

4. rész: Kidobós
Miért válnak el a nők?

A férfiak nem értik, hogy miért válnak el tőlük a nők, mégis van megoldás… „Sohasem voltam boldog vele, mert mindent egyedül kellett megoldanom…” „A férjem már nem a társam, talán sosem volt az…” „Soha nem kér bocsánatot…” „Csakis akkor figyel rám, ha szexet akar…” „A férjem már szinte idegen, nem is tudom, milyen valójában…” „Soha nincs velem, amikor épp szükségem lenne rá…” „Olyan, mintha nem is lennénk házasok, semmilyen tervébe nem von be, mintha nem is lennék része az életének…” „Nem érdekli, mit csinálok, mi van velem…”

A tapasztalatok szerint a nőket jobban foglalkoztatja, hogy milyen a házasságuk, mint a férfiakat. Több házasságról szóló könyvet vesznek, inkább elmennek házassággondozó témájú előadásra, és többször kezdeményezik a házassági tanácsadáson való részvételt. Gyakrabban beszélik meg házassági, családi ügyeiket barátnőikkel, sőt néha bárkivel, aki meghallgatja őket, és végül többször kezdeményezik a válást, mint férjük. Miért ennyire elégedetlenek a nők a házasságban? Mi az, amit nem kapnak meg férjüktől? Mi az, ami annyira boldogtalanná teszi őket, hogy készek kilépni a házasságból, és kockára tenni saját és gyermekeik jövendő boldogságát? Végül is, miért válnak a nők?

A házasságukban súlyosan csalódott asszonyok általában eljutnak addig a pontig, amikor úgy érzik, reménytelen, hogy férjük valaha is megértse, mi az, ami boldogtalanná teszi életüket. Teljesen magukra maradnak a gondjaikkal, úgy érzik, egyedül kell megoldaniuk mindent, hiszen társuk fel sem ismeri, mi a probléma. Úgy látják, boldogtalanságuk oka férjük viselkedése és elviselhetetlen tulajdonságai, aki ráadásul csak nagyon keveset vagy semmit nem hajlandó tenni ezek javításáért. A feleségek úgy érzik, egyedül saját maguk azok, akik tenni próbálnak a házasság megjobbításáért, és amikor eljutnak addig, hogy feladják, a házasság zátonyra fut.
Willard F. Harley Miért hagyják el a nők a férfiakat? című könyvében leírja, hogy amikor viszont a kiábrándult nő férjét kérdezzük, ő egészen különbözően vélekedik felesége boldogtalanságának okáról. A férfiak gyakran úgy érzik, hogy a nők elvárásai általában, a feleségüké pedig különösen elrugaszkodtak a valóságtól. Úgy élik meg, hogy hatalmas erőfeszítéseket tesznek azért, hogy gondoskodjanak a család szükségleteiről, és asszonyaik elvárásainak megfeleljenek, ugyanakkor ezekért a fáradozásaikért semmilyen elismerést nem kapnak. A legtöbbször úgy érzik, nagy nyomás nehezedik rájuk, hogy megfelelő anyagi hátteret biztosítsanak, gondoskodjanak gyermekeik és feleségük szükségleteiről. Testileg és lelkileg kimerültek, és ráadásul az a benyomásuk, hogy mindezekért cserébe nem kapnak semmit, csak kritikát, nyaggatást, követelőzést.

A feleség és a férj házasságuk süllyedő hajóján nem a léket akarják megszüntetni, hanem egymásra mutogatva azt megtalálni, ki okolható a mindkettőjüket elborító víz miatt.

Az elmúlt évtizedekben elvárt egyszerűbb férjszerep sokkal összetettebbé, nehezebben átláthatóbbá vált, és különösen igaz ez a változás a házastársi kapcsolatot tekintve. Egyes férjek arra a „következtetésre” jutottak, hogy a nők arra születtek, hogy örökké elégedetlenkedjenek, és az egyetlen túlélési lehetőségnek azt tartják, ha nem is veszik őket komolyan. Mások úgy vélik, hogy a nők elvárásai olyan magasak lettek, hogy nem is érdemes megpróbálni ezeknek megfelelni. Korunkban nagyon kevés férfi érzi úgy, hogy igazán eleget tesz annak az ideálnak, amely feleségük elképzelésében él az „igazi” férjről és apáról.

A férjek kudarcának mutatója, hogy – ahogy azt már említettem – a nők közel kétszer gyakrabban kezdeményezik a válást, mint a férfiak. És a válás valódi okaként a legtöbbször férjüknek irányukba mutatott érdektelenségét, érzelmi és fizikai eltávolodását említik. A házastársi érdektelenségnek különböző formái vannak. A leggyakoribb példák: az egy légtérben élő két magányos ember, akik csak nevükben házas „társai” egymásnak, de egyikük sem emlékszik, mikor beszélgettek kettesben utoljára; vagy a soha otthon nem lévő férj; vagy aki sokat van otthon, de szinte állandóan a tévé vagy a számítógép előtt ül.

És ami a legkülönösebb, hogy a férfiak könnyen belátják, ha fizikai vagy szóbeli bántalmazás miatt akarják őket elhagyni, dehogy „csak” azért, mert nem voltak kellően odafigyelők, azt már nehezen fogadják el. Pedig az oda nem figyelés, elhanyagolás, érdektelenség okán érzett szeretetmeghidegülés az, ami miatt a nők az esetek túlnyomó többségében válnak. Mennyire fontos hát, hogy a házastársak megtanulják, hogyan előzhetik meg vagy orvosolhatják a bajt.

Vajon valóban túl sokat várnak el a nők, vagy tényleg a férfiak tesznek kevesebbet a kelleténél?

Az igazság az, hogy a legtöbbször nem az erőfeszítések hiányával van a probléma, hanem azok irányával. Egyszerűbben fogalmazva, ha a mai Ádámok megértik és orvosolják Éváik csalódottságának okát, akkor hamarosan megszűnnek az addigi panaszkodások, és egy csodálatos házastársi kapcsolat veheti kezdetét. A férfiak rájönnek, hogy feleségük nem több önfeláldozást, erőfeszítést vár el tőlük, hanem valami egészen mást. Felismerik, hogy a nők leginkább lelki társat akarnak, valakit, akiben bízhatnak, akihez fordulhatnak problémáikkal, aki tekintettel van érzéseikre, amikor döntéseket kell hozni, akihez úgy érzik, érzelmileg kötődhetnek.

A már említett dr. Harley egyszerű hasonlattal, egy elképzelt ház segítségével tanítja meg a férfiakat arra, hogyan érthetik meg jobban feleségüket. A ház egy-egy szobája a férj különböző szerepeit jelképezi. Van egy szoba a munkájának, egy másik a hobbijának, egy harmadik a kocsijának, egy következő a gyerekeinek, megint másik a rokonainak, és igen, természetesen van egy a feleségének is. Ez a szobás hasonlat jól illik a férfiak már korábban említett „gofri” gondolkodásmódjához, amiről az előző részben volt szó.

A férfi egy átlagos napja úgy telik, hogy házának különböző szobáit látogatja meg sorra, ahol természetesen a különböző szobákban elvárt szerepeknek megfelelően viselkedik. És persze mivel férfi, vagyis „gofri” J, ezért amikor épp az egyik szobában van, akkor teljesen kizárja a többi szobát, vagyis minden figyelmével az adott szobában elvárt viselkedésre összpontosít, ott használja testi, szellemi energiáit, kreativitását, hogy a legjobbat nyújthassa.

Ebben a képzeletbeli házban a legtöbb férfi számára a felesége is csak egy szoba a sok közül. Ez a szoba jelképezi a „férj” szerep színterét. Amikor ebben a szimbolikus szobában vannak, akkor érzik úgy, hogy ilyenkor kell odafigyelni feleségükre, ilyenkor kell törekedniük arra, hogy megadják asszonyaiknak, amire szükségük lehet. És persze ebben a szobában kaphatják meg mindazt, amire nekik van szükségük, ideértve természetesen a szexuális együttlétet is.

És éppen ez az, ami a leginkább zavarja a nőket. Ők nem csak egy szobája szeretnének lenni ennek a képzeletbeli háznak, hanem azt kívánják, hogy minden szobáról tudhassanak. Más szavakkal, a nő a férfi életének szerves részese akar lenni. E nélkül az integráció, érzelmi, szellemi kötődés nélkül a nő nem érzi, hogy meghitt bizalmi kapcsolatban lenne férjével, ennek hiánya miatt nem boldog, és gyakran ezért nincs kedve a testi együttléthez sem. A problémát csak tovább mélyítheti, hogy a férfi épp a szexen keresztül szeretné kettejük között a meghittséget építeni, holott a nőnek előbb pont a meghittség érzése kellene ahhoz, hogy szívesen adja át magát a testi szerelemnek.

A legtöbb férfinek meg kell tanulnia, és gyakorolnia kell magát abban, hogyan kerülhet és maradhat emocionálisan (az érzelmek területén) kapcsolatban feleségével azáltal, hogy meghívja őt képzeletbeli háza valamennyi szobájába. Tehát a szűken értelmezett férj szerepe helyett hogyan válhat igazi társává, hogyan vonhatja be őt életének minden területébe. Bármilyen szerepet vagy felelősséget tölt is be, döntéseinél mindig legyen tekintettel feleségére, illetve próbálja őt bevonni azokba. Ha így tesz, akkor felbecsülhetetlen segítséget kap ahhoz, hogy életében helyes fontossági sorrendet tudjon felállítani. Megtanulja, mert a nő reakciói folyamatosan emlékeztetik erre, hogy kettejük érzés- és gondolatvilága gyakran különbözik, de egyben csodálatosan ki is egészítik egymást. Ennek eredményeként egy olyan életet kezdenek élni, amelyik jól illeszkedik mindkettőjük, és így a nő elvárásaihoz, értékeihez is. Ha a feleségek elnyerik ezt a meghívást férjüktől, nagyszerű változások kezdődhetnek, mert az asszonyok többé nem érzik kívülállóknak magukat, ezután már nem két idegen él együtt. Minden férj boldogabbá teheti feleségét, és rajta keresztül magát és környezetét is, ha tekintettel van felesége érzelmeire, és kikéri véleményét, különösen, ha nem biztos abban, mit szólna egy meghozandó döntéshez, ha bizonytalan, hogy megörvendeztetné vagy elszomorítaná élete párját. Ezzel az egyszerű szabállyal szinte megnyerhet mindent: egy nő sohasem hagyja el azt a férfit, akinek az életében mindenhez köze lehet, és úgy érezheti, nem csak testi, de szellemi és érzelmi kötelékek fűzik egymáshoz őket, a mély és meghitt bevonás, megosztás, intimitás okán.

A kétféle gondolkodásmód: gofri és spagetti
A nő és a férfi nemcsak az érzelmi dimenziókban, hanem a gondolkodásmódban is jelentősen különbözik. A férfi ebből a szempontból olyan, mint a gofri, a nő pedig, mint a spagetti. A férfi életének különböző elemei, gondolkodási stílusa, mint megannyi egymástól elválasztott négyzet a gofri felszínén, míg a nő életének és gondolkodásának mindegyik eleme spagettiszerűen egymással összefügg, egymáshoz kapcsolódik. Ezért van az, hogy általában jobbak a férfiaknál, ha egyszerre több dolgot kell csinálni. A felmerülő problémákat is egészen más nézőpontokból közelítik meg. Ha a férj gyorsan meg akar oldani egy, a feleségét foglalkoztató kérdést, és ezért az egyes elemekre koncentrál, különválasztva azokat, az a nő számára annyit tesz, mintha a férfi nem venne tudomást a problémájáról. A férfinek viszont nem kis erőfeszítésébe kerül, hogy kövesse felesége gondolatmenetét, úgy érzi, hogy oda nem tartozó dolgok keverednek a beszélgetésbe, és az információ mennyisége fárasztja őt. Bár sok esetben feszültség forrása ez a különbözőség, mégis a nő és a férfi másként gondolkodása, különbözősége teszi kapcsolatukban egésszé mindkettőjüket.

Weöres Sándor verse kicsit másképp :)

2009-10-13T14:47:00.001+02:00

Bálint szaval:

Őszi éjjel ízlik a galagonya, ízlik a galagonya ruhája.

:)

Peches hétvége

2009-10-13T14:37:00.008+02:00

Olyan szépen elterveztem és úúúúgy készültem a hétvégére!

Péntek este felmentünk Budapestre, már útközben éreztük, hogy valami nem stimmel az autónkkal, de azért megérkeztünk a nagyiékhoz.

Szombat reggel a Széchenyi-hegyre indultunk, imaházba. Hát, oda már nem jutott el szegény Chrysler... Útközben ott kellett hagynunk egy parkolóban. Este Micu felhívott 3 szerelőt, akik közül egy viszonylag kedvező árat pendített meg, hát hozzá vittük a járgányt. Váltó-csere szükséges, és mivel ez egy bonyolult, automata váltó, hát nem ússzuk meg olcsón :(

Vasárnap délben vonattal jöttünk haza (még jó, hogy 1 hete "jóprogramként" megvonatoztattuk a csapatot...) és most várjuk a szerelő telefonját, hogy mikor lehet majd az autónkért menni.

Együtt a gyereksereg

2009-10-09T09:27:00.003+02:00

Ezen a képen az 5. gyerek a szomszéd kislány, Napocska :)

Megy a gőzös, megy a gőzös...

2009-10-05T07:47:00.008+02:00

... pontosabban a villanymozdony, merthogy már leginkább az jár errefelé.

Még a héten gondolkoztunk, milyen családi programot találjunk ki vasárnapra, hogy a gyerekek is élvezzék és anyagilag se vágjon minket földhöz. Aztán egyszercsak Micu megmondta a tutit:

Menjünk el vonattal Miskolcra, ott csavarogjunk egyet és jöjjünk haza!

Hát így tettünk :) A gyerekek valóban nagyon élvezték, Veronika és Sebestyén most utazott először vonattal. Sebi az elején nagyon meg volt illetődve, aztán rájött arra, hogy milyen izgalmas egy vasúti kocsi! Lehet benne futkározni, lehet "mászókázni", embereket megfigyelni, egyensúlyozni kapaszkodás nélkül, néha pedig fenékre huppanni :)

Veronika végig mellettem volt, oda ment, ahová én, oda ült, ahol én ültem, amikor csak tehette, fogta a kezemet, de neki is tetszett a vonatozás!

Vivien és Bálint, mint a nagyok... tőlünk lehetőleg távol és meglehetősen idétlenül :) Viszont a kalauz bácsi megjelenésekor mind a négyen kisangyalokká változtak!

Hazafelé már nagyon fáradtak voltak a gyerekek (nem mintha, mi nem), de nem aludtak el. Még az utolsó energiatartalékukat mozgósították és eközben nagyon szerencsésnek éreztem magam, amiért az egész kocsi teljesen üres volt. :)

Hidasnémetiben du. fél 5-kor átültünk az autónkba, azt hiszem, mondanom sem kell, ahogy beindult a motor, a csapat már be is ájult! Itthon Micu behordta őket a nappaliba, aludtak tovább. Este 7 körül mindenkit bevitt az ágyába, aludtak tovább... reggelig!

Du. fél 5-től reggel fél 7-ig - Apppám!!!! :)

Bálint és az új dadus

2009-10-01T16:50:00.005+02:00

Új dadus van Bálinték csoportjában, és úgy néz ki, hogy a fiam "kóstolgatja", sőt, panaszkodnak is egymásra.

Bálintnak az a baja, hogy Barbara túl rövidet mesél elalvás előtt. Micu mondta neki megnyugtatás képpen, hogy majd ha találkoznak, beszél vele :) A dadusnak viszont az a problémája, hogy a fiam nem fogad szót (ez időnként nekem is bajom :) ).

Két napja zajlott le közöttük ez a párbeszéd:

Barbara: - Bálint, nagyon rendetlen vagy! Ha így folytatod, beszélni fogok apukáddal.
Bálint: - Nyugodtan! Apukám is beszélni szeretne ám veled!

Khmmm, azt hiszem, még gondok lesznek a kék szemű, szőke herceggel... :)

Jól vagyunk :)

2009-10-01T16:47:00.002+02:00

Úgy tűnik, átestünk a betegségen - legalábbis a hányásoson (azt hiszem, most következik a köhögés-orrfolyás, bár talán még sikerül kihúzni egészségesen egy darabig)!

Sebestyén és Micu megúszta, én hétfőn dőltem ki egy fél napra. De már újult erővel mehetek tovább! :)

(Ennek örömére megint megsütöttem a hamburgert, és olyan, de olyan vacakul sikerült... Nem kelt meg a buci rendesen, a fasírt is ízetlen lett, pedig mindent ugyanúgy csináltam, mint először. Ki érti ezt???)

Szia ősz, szia betegség?!

2009-09-25T11:48:00.004+02:00

Úgy élveztem, hogy egész nyáron SENKI nem volt beteg! Se orrfolyás, se köhögés, se semmi, csak csupa móka-kacagás :)

De az ősszel együtt megérkezett első családi betegségünk is. Mert ugye olyan nálunk nem igazán van, hogy egy gyerek beteg, aztán slussz! Naná, hogy végigmegy legalább hármon, szerencsétlenebb helyzetben négyen. Hát, most 3-nál tartunk...

Vivien kezdte vasárnap. Pont vonaton ültem vele, Budapesten csatangoltunk csajos-hétvége keretében (csak ő meg én), aztán Füzesabony előtt látom rajta, hogy valami nem oké. Épp dédimama sajtos sütijét eszegettem nejlonzacsiból, mikor rákérdeztem, nem kell-e hánynia. Kellett. Rövid reakcióidő, sütiszacsi száj elé, hadd szóljon! Csórikám először nem mert a sütibe hányni, aztán győzött a természet ereje... És édes pofim, még utána bocsánatot kért, hogy már nem tudok enni többet belőle!!!! :) Aztán hányt még egyet Egerből hazafelé, hétfő reggel fájlalta a hasát és a fejét, így itthon maradt, de délutánra már kutya baja sem volt, kedden mehetett iskolába.

Vártunk, lestük a többieket, lesz-e folytatás. Nem volt!

Egész ma reggelig...

Ma reggel Bálint nyafogott, hogy fáj a hasa, nem akar oviba menni, hánynia kell, stb. Én, szenya-anya, azt hittem, hogy csak óvoda-undora van, így ráripakodtam, hogy jól van, akkor menjen hányni! Haha :) És hányt. (irulok-pirulok) Szóval itthon maradt és még egy csomót hányt.

Veronika remekül volt reggel. Jól van, akkor ő mehet oviba. Ment is. Csakhogy :) Fél 10 körül óvónéni telefonál, hányt a lánykánk, menjünk érte.

Szóval 3. Lessük Sebit. Hátha, na! :)

Az első hamburgerem

2009-09-17T19:15:00.004+02:00

Olyan finom lett! Most szerénytelenségnek tűnik, de tényleg nagyon szép és nagyon finomra sikeredett! :)

Tuti receptek alapján készült, a fasírt innen, a zsemle pedig innen származik. Köszönöm a receptek tulajdonosainak, hogy ilyen klassz vacsink volt! :)

Becsatolja egyedül!

2009-09-15T19:55:00.002+02:00

Igen, ma derült ki, hogy Veronika be tudja már egyedül csatolni a szandálját!

Olyan édes, leül, felveszi a szandit, becsatolja - örül. Utána kicsatolja, leveszi és kezdi elölről.

Uborka

2009-09-15T19:51:00.003+02:00

Veronikával beszélgetek.

- Anya, hol van az Uborka?
- Uborka??
- Igen, tudod, akivel játszani szoktam.
- Uborkával szoktál játszani????
- Igen, az oviban. Hol van Uborka?
- Ő egy gyerek?
- Igen.
- Ez a neve?
- Igen, te is ismered.
- Napocskára gondolsz? (Szomszéd kislány.)
- Nem, Uborkára. Múltkor, amikor jöttél értem az óvodába, te is ismerted.
- ??? (iszonyúan kattognak a fejemben a kerekek) Borkára gondolsz?
- Igen!

:)

Pizzasütés a másfél évessel

2009-09-14T11:03:00.003+02:00

Tegnap este pizzát sütöttem vacsorára. Ennek természetes velejárója, hogy ilyenkor mind a négy gyerek ott sündörög körülöttem és kórusban kérdezik, hogy "Anya, segíthetek?". Na, ez rendben is van, de hát ugye van egy másfél évesem is, aki a világért le nem maradna az ilyen jó bulikról! :)

Sebestyén szerint a jó pizzába kell:

- paradicsom szára és kivágott rossz részei
- papucs
- orr-nyomat (orrával lyukat nyom a tésztába)
- néhány csepp tápszer a cumisüvegből
- sok-sok ujj- és tenyérnyomat

Ki akar vendégségbe jönni hozzánk? ;)

Hétfőn varratszedés

2009-09-12T10:47:00.003+02:00

Szerdán kellett visszavinnem Vivient kontrollra. Leszedték a kötést, megnézte a sebet az orvos, azt mondta, hogy szépen gyógyul. Kétnaponta kössük át itthon, hétfőn pedig menjünk varratszedésre.

Aranyosak Vivien barátai, most a héten gyakran átjöttek játszani, és mindig megkérdezték a lányomat, hogy hogy van a füle! Az egyik kisfiú pedig kedden még ajándékszatyrot is hozott, teli csokival :)

Utunk a baleseti sebészetre

2009-09-07T20:55:00.003+02:00

Du. 4-kor elengedtem Vivient a játszótérre a barátaival. Micu 5 előtt pár perccel elment itthonról, csak csütörtök este jön haza - prédikátor-értekezlet van a Dunántúlon. (Anyósomék viszont itt vannak, segítenek nekem.)

Fél 6 előtt kicsivel rohannak Vivi barátai, hogy a lányom leesett a csúszdáról és megrepedt a feje! Na, egyből kivert a veríték, küldtem a gyerekeket vissza, azt hittem, hogy Vivi egyedül maradt (kiderült, hogy nem, mert addigra már három szülő is ott volt), kértem apósomat, jöjjön velem, pattantunk a kocsiba és mentünk a játszóra.

Kiderült, hogy nem a feje, hanem a füle széle repedt meg, de elég rendesen! Olyan volt, mintha ollóval tépne bele valaki, vérzett is és elég csúnya seb volt. Szegénykém sírt nagyon, és legfőbb problémája a fájdalmon kívül az volt, hogy vajon ilyen csúnya marad-e a füle, ha meggyógyul :)

Mentünk Sátoraljaújhelyre, a sürgősségi sebészetre. Hamar bejutottunk, aranyos doktorbácsi, aranyos asszisztens néni fogadott bennünket. Két szúrással kapott Vivien érzéstelenítő injekciót (a második szúrás nagyon fájt neki), utána pedig a doktorbácsi összevarrta a fülét. Most kötés van rajta és 2 nap múlva vissza kell menni ellenőrzésre.

Szerencsére hazafelé már csacsogott, most este picit fájlalta a fülét, de nem vészes.

Jaj, hogy mik történnek ezekkel a csemetékkel!!!

Amikor majd kamaszodnak

2009-09-04T18:51:00.003+02:00

Nem akartam ma már többet írni, de ezt most olvastam és szeretnék rá néhány év múlva, az igazi kamaszkor megérkeztével is emlékezni:

Adair Lara: Macskaévek

Mostanában jöttem rá, hogy míg a gyerekek hűséges és szeretettel teli kutyák, a tizenévesek macskák. Kutyatulajdonosnak lenni könnyű. Eteted, tanítgatod, parancsolgatsz neki. Az meg a térdedre hajtja a fejét, és úgy néz rád, mintha Rembrandt-festmény volnál. Hívásodra lelkesen berohan.

Aztán a rajongó kutyakölyök, tizenkét éves kora táján egyszer csak nagy, vén macskává változik. Ha szólsz neki, hogy jöjjön be, csodálkozik, mintha azon töprengene, vajon kinek a halála révén lett belőled császár. Már nem sündörög körülötted, el-eltűnik. Csak akkor látod, ha megéhezik. Aztán a konyhában, vágtája lelassul, de csak annyira, hogy felhúzhassa az orrát bármely étel láttán, amit adsz neki. Ha a régi, gyengéd mozdulattal nyúlsz felé, hogy megsimogasd a fejét, elhúzódik, és olyan pillantást vet rád, mintha azt próbálná felidézni, látott-e már valahol.

Te pedig, nem tudván, hogy a kutya most macska, arra gondolsz, nyilván valami komoly baja van. Olyan visszahúzódó, távoli, már-már búskomor.

A családi kirándulásokon nem vesz részt.

Mivel te nevelted, tanítottad meg tárgyakat visszahozni, nyugton ülni, azt feltételezed, valamit elrontottál. Bűntudat és aggodalom tölt el, ezért kétszeres igyekezettel próbálod jó magaviseletre bírni őt.

Csakhogy immár macskával van dolgod, tehát mindaz, ami eddig bevált, most a kívánt eredmény ellenkezőjéhez vezet. Ha hívod, elszalad. Ha azt mondod, üljön le, felugrik az asztalra. Minél gyakrabban közelítesz felé kezedet tördelve, annál távolabb fut.

A kutyatulajdonosok viselkedése helyett sajátítsd el a macskatulajdonosok magatartását. Tégy egy tál ételt az ajtó mellé, és várd ki, míg odajön hozzád. De ne feledd, a macskának is szüksége van a segítségedre és a szeretetedre.

Ülj nyugodtan, jön úgyis: keresi azt a meleg, biztonságot nyújtó ölet, melyet nem feledett el. Állj készenlétben, hogy ajtót nyithass neki.

Egy napon felcseperedett gyermeked belép majd a konyhába, nagy puszit ad, és így szól: -Egész nap talpon voltál. Hadd mosogassak el helyetted. - Ebből fogod tudni, hogy a macskából újra kutya lett.

Ismeritek?

2009-09-04T17:53:00.002+02:00

Most találtam rá erre a számra a YouTube-on. Gyerekkoromban de sokat hallgattam apukám kazettáiról :)

Finom sajtok Egerben

2009-09-04T17:44:00.003+02:00

Néhány hónapja olvastam róla, és most hétfőn végre eljutottam Egerben a Bükki Sajt-műhelybe. Igaz, be kellett volna előre jelentkezni, ezt sajnos nem tudtam, kicsit féltem is, hogy nem engednek be, de az ott dolgozók nagyon kedvesek voltak, bemehettünk és vásárolhattunk :)

Finomabbnál finomabb sajtok mutogatták magukat a hűtőpultban, nézegettük, kóstolgattuk őket! Igen, minden sajtból, ami érdekelt bennünket, kaptunk kóstolót - hol van még ilyen a mai világban?

Végül vettünk bazsalikomos-füstöltet, hegyvidéki érleltet, tökmagos krémsajtot és kecskesajtot is. A héten dőzsöltünk, nagyon finomak, köszönő viszonyban sincsenek a nagyüzemi műsajtokkal. Ha valaki Egerbe készül, jelentkezzen be Sándor Tamásékhoz és kóstolja meg a különleges, kézműves sajtokat!

Egy újabb nekem való süti

2009-09-04T12:08:00.003+02:00

Tegnap ismét kipróbáltam egy receptet, egy pofonegyszerű sütiről van szó. Apósomnak és nekem ízlett, a többség meg sem kóstolta. Hát, ő bajuk, a süti mindenesetre elfogyott! ;)

Őszibarackos-morzsás süti

Hozzávalók:
40 dkg meghámozott, kockára vágott őszibarack
4 evőkanál cukor
20 dkg liszt
10 dkg szobahőmérsékletű vaj
csipet só
kiskanál fahéj

Tegyük egy tűzálló tál aljára az őszibarackot, szórjunk rá 3 púpozott evőkanál cukrot és a fahéjat.

Keverjük össze a lisztet a maradék egy evőkanál cukorral, a sóval, adjuk hozzá a felkockázott vajat. Kézzel morzsoljuk össze a tésztát.

Szórjuk rá a morzsát a barackra, 180-200 fokra előmelegített sütőben 30-35 percig süssük, míg aranybarna lesz a teteje.

Roppant egyszerű, de finom és különleges! Ráadásul végre felavathattam Krisztiéktől kapott helyes kis barna kerámia sütőformáimat! :)

A receptet itt találtam és hamarosan kipróbálom szilvával is, ahogy Dolce vita írja.

17 üveg paradicsomlé

2009-09-04T11:55:00.003+02:00

készült el eddig. Vasárnap főzzük a következő adagot, sőt, akkor megpróbálkozom a lecsóval is!

Fantasztikus termésünk lett idén: paradicsom, paprika, uborka, tök, petrezselyem, mindegyikből bőségesen szüretelhettünk, az ízük pedig olyan igazi kerti, finom, zamatos! :)

A paradicsomlevet évek óta tartósítószer nélkül tesszük el. Az üvegeket és tetejüket ecetes vízben kifőzzük, vízből kiszedve azonnal rátesszük a tetőket, rácsavarjuk. Közben elkezdjük főzni a feldarabolt paradicsomot, ízlés szerint teszünk bele egy kis sót. Amikor már megpuhult a paradicsom (nem főzzük azért agyon), botmixerrel összeturmixoljuk, forralunk még rajta egyet, majd kislángon hagyva elkezdjük belemerni az üvegekbe. Ilyenkor arra figyelünk, hogy mindig csak egy üvegnek szedjük le a tetejét, azt megtöltjük a paradicsomlével, majd azonnal visszatekerjük rá a tetőt. Fejre állítjuk pár percre, aztán szárazdunsztban hagyjuk kihűlni.

Eddig még soha sem romlott meg (kopp-kopp-kopp) és kb. másfél-két óra alatt meg is vagyunk az elkészítésével! Passzírozni, szűrni nem szoktuk, így benne van a paradicsom magja és egy kis héj is (amit a turmix nem pürésített), de minket nem zavar, szeretjük.

Mit visz magával az oviba?

2009-09-02T20:02:00.003+02:00

Általában plüssmacit, babát, rongyit, stb. Általában. Na de az én fiam!!

Reggel fél 9-kor betelefonálok az oviba, óvónéninkkel szeretnék beszélni.

Én: - Szervusz! Csak azt szeretném megkérdezni, hogy minden rendben van-e, megérkeztek-e szerencsésen a gyerekek (iskolabusz viszi őket), Veronika jól érzi-e magát.
Óvónéni: Szervusz Ildikó! Ó, persze, minden rendben van! Veronika a lányokkal játszik a babakonyhában, Bálintnak is megjött a barátja, Dani, úgyhogy ő is nagyon jól van már! Ja, Ildikó, elvettem Bálinttól a bicskáját...

Khmmm, szabadkoztam rendesen, amiért nem vettem észre, hogy mivel indult a gyerek itthonról... :)

Szeptember 1.

2009-09-02T17:06:00.002+02:00

Elkezdődött. Kedd reggel 7-kor elindultunk, Vivien iskolába, Bálint és Veronika óvodába ment. Nem nagyon vártam ezt a napot, jobban élveztem a nyári szünetet, mindenki addig aludt, ameddig akart, lazaság és könnyed napirend jellemezte az elmúlt 3 hónapot.

Ezzel szemben most korán kelünk, rohanunk, izgulunk - na, de majd csak belejövünk :)

Veronikának nagyon tetszik az ovi! Már első nap simán ott tudtam hagyni, igaz, neki könnyebbség, hogy Bálinttal együtt lehet. Ebéd után megyünk értük, de eddig semmi gond, jól elvannak, játszanak, aranyosak :)

Vivinek is tetszik a második osztály. Új tantárgyai vannak, jóval több könyve, de a tündéri tanító néni a régi, az osztálytársak nagy része is, a 3 új elsős pedig nagyon kis helyes :)

Szóval hajrá, ez az élet rendje!

Sáregresi látogatás

2009-09-02T16:34:00.003+02:00

Régóta terveztük már, hogy meglátogatjuk Sáregresen élő rokonainkat. Gyerekkoromban általában évente egyszer (búcsúkor) elutaztunk hozzájuk és kedves emlékeket őrzök magamban róluk! Bátyám többször nyaralt is Sáregresen, szeretett ott lenni.

Utoljára talán 2003 nyarán mentem, Viviennel, Zolival, Barbival és apuval. Micu még sosem járt Sáregresen, úgyhogy megbeszéltük, az idei búcsúra elmegyünk. Szombat este utaztunk fel Budapestre, másnap reggel pedig onnan startoltunk.

Micu reggel 7-kor akart indulni, de mivel 10 körülre ígértük, hogy érkezünk, igyekeztem húzni az időt, végül fél 8 előtt pár perccel már muszáj volt beülni a kocsiba :) Alig 40 perc alatt már Székesfehérváron voltunk, ezért beiktattunk 2 pihenőt is, sőt, Sáregres határa előtt is megálltunk egy kicsit, hogy ne "hajnalban" érkezzünk már meg...

Fél 10 előtt kicsivel felhívtam Arankát, útbaigazítást kérve, ő meg már ugrott is és jött elénk autóval :) Nagyon kedves fogadtatásban volt részünk és nagyon-nagyon jól éreztük magunkat! 11 órára elmentünk a református templomba, meghallgattuk az istentiszteletet, hazafelé megálltunk a falu játszóterén, hadd mozogjanak egy kicsit a gyerekek! Finom ebéddel vártak Ariék vissza, gyümölcsleves, sült krumpli, rántott cukkini, -karfiol és -sajt volt amerikai- és majonézes kukoricasalátával. A sütikről meg ne is beszéljünk!!! (volt somlói is! ;))

Ebéd után egy kis pihi a felnőtteknek, őrült kiabálás és rohangászás a gyerekeknek, majd kimentünk a búcsúba. Körhinták, árusok, különböző játékok, édességek tömkelege - jaj nekünk! :) Bálint egy harci felszerelést, Veronika arcfestéket kapott. Sebestyén még jól elvolt a nézelődéssel, egy kis vattacukor-kóstolással. Vivien pedig nagylány már, őt inkább a körhinták (láncos, libegős) vonzották.

Délután még egy kis játszás, beszélgetés volt a program, este pedig búcsúztunk és indultunk vissza Budapestre, nagyszüleimhez.

Jó volt Sáregresen lenni, jó lenne gyakrabban is menni és főleg jó lenne viszonozni a vendéglátást! :)

Szalonnasütő

2009-09-02T16:31:00.002+02:00

Ilyen szalonnasütőt készítettek férjemék megrendelésre a falunkban :) (Egyszer lesz ám nekünk is ilyen, igaz, mi nem szalonnát fogunk sütögetni.)

Gyík kint, gyík bent

2009-08-26T12:19:00.004+02:00

Az első variációval nincs semmi bajom, na de a másodikkal...! Pedig bejött. Tegnap. A fürdőszobába.

Itt volt Erzsó (egy személyi segítőszolgálattól jár ki hozzám heti 2 délelőtt), ő látta meg legelőször, szerencsére ő is távolította el. Aranyos volt, mondta, hogy hirtelen nem tudta, hogy sikítson és szaladjon, vagy gondolkodjon :)

Azt hiszem, én sikítottam volna és gondosan zárva tartottam volna a fürdőszoba ajtót, amíg a fiúk haza nem érnek. ;)

Véletlen találkozás a római köménnyel

2009-08-25T19:13:00.003+02:00

Végre ma sütöttem valamit, méghozzá a kedvenc pogácsámat! Egy nagyon kedves barátnőmtől van a recept, könnyű elkészíteni és ahogy ő mondta, ez az "A pogi , amit egy hárombalkezes háziasszony sem tud elrontani!" :)

Nem is rontottam el, viszont az egyik tepsi pogácsa tetejére a sajtra még köménymagot is akartam szórni. Kibontottam egy zacsit, szórtam lelkesen, egyszer csak érzem, hogy ez nem köménymag-illat. Megnéztem a címkét, hát látom, hogy ez a római kömény! Gondoltam, lesz, ami lesz, most már rajta hagyom. Nekem ízlett, különleges aromája van, férjem szerint viszont olyan azokat a pogácsákat enni, mintha szappant rágcsálna az ember :)

Végül pedig íme a recept:

Hozzávalók:

50 dkg finom liszt
25 dkg margarin
3 dkg élesztősó ( kb. 1 kávéskanál)
2 tojássárgája
2 dl tejföl
5-10 dkg reszelt sajt

A lisztet összekeverjük a sóval és elmorzsoljuk a margarinnal és az élesztővel. Hozzáadjuk a reszelt sajtot, tejfölt, tojássárgáját és összegyúrjuk. Közepesen lágy tésztát kapunk. Egy órára betesszük a hűtőbe, alufóliába csomagolva. A reszelt sajt lehet füstölt, lehet ementáli is, csak az a lényeg, hogy pikánsabb legyen, mint egy sima trappista. Lehet beletenni apróra vágott sonkát vagy bacont, akkor remek laktató sörkorcsolya. Kis pirospaprikát (tényleg keveset), borsot, fűszereket is lehet beletenni, ki, hogy szereti. Kb. 1,5-2 cm magasra nyújtjuk, előtte egyszer hajtogatjuk (ez el ismaradhat), majd nagy szaggatóval kiszaggatjuk. A tetejét megkenjük tojással és megszórjuk sajttal, vagy köménnyel, vagy bacon csíkokkal, vagy szezámmaggal, vagy szotyival.... Kb. 24-30 db lesz belőle.

Nem kell keleszteni, hanem amikor kiszaggatjuk, akkor gyújtjuk be a sütőt és a lehető legkisebb lángon sütjük végig. Így a sütőben kel meg! (Én 150 fokra állítom a sütőt.)

Budapesti hosszú hétvégénk

2009-08-24T17:52:00.003+02:00

18-án késő este anyukámmal együtt felmentünk Budapestre, hogy eltöltsünk ott néhány napot.

Szerdán az Állatkertbe látogattunk el, szeretünk legalább évente 1 alkalommal eljutni ide. Ügyesek voltunk, nyitásra már ott voltunk, hamar be is jutottunk, majd elkezdődött az állatok felfedezése - na és persze a játszótereké :) Sebestyén az első negyedórában angyalian jó kisfiú volt, annyira félt minden állattól, hogy szorosan a kezünket fogva, szépen sétált mellettünk, aztán valahogy csak rájött, hogy nincs mitől félnie, onnantól kezdve nekünk volt miatta félni valónk... Édesek voltak amúgy, ahogy szaladgáltak, felfedeztek minden zugot, minden mászhatót megmásztak, minden kipróbálhatót kipróbáltak! A vízikapuk (nem tudom pontosan, hogy mi a nevük, de át kell rajtuk menni és vízpárát fújnak az emberre) is hatalmas sikert arattak, minden ilyen kapunál Veronika kivételével csurom vizesek lettek a gyerekeim :)

Klassz és számunkra új dolog volt a Tapi-Zoo helyek felfedezése! Ezeken az állomásokon különböző tárgyakat lehetett kézbe venni, megfogdosni, simogatni és az ott lévő állatkerti dolgozóktól kérdezgetni (simiztünk többek között zsiráf lábszárcsontot, levetett kígyóbőrt, kagylókat, csigákat, strucc tojást, stb.). Jópofa dolog!

Összefutottunk az egyik másodunokatestvéremmel is, kiderült, hogy ő ott dolgozik az állatkerti játszóházban, aznap épp a simogató mellett gyerekeket festett ki, amit persze mi is kipróbáltunk! :) Vivien tündérkirálynő, Bálint pókember, Veronika pedig pillangó lett Betti keze által. Nagyon szép munkát végzett! (Sebi addigra elaludt a babakocsiban.)

Milyen kicsi a világ, ott az állatkertben összefutottunk más ismerőssel is! Egy nazarénus családdal találkoztunk, akikkel egy házban laktunk annak idején. Jó volt találkozni velük, beszélgettünk egy jó fél órát, felelevenítettük a régi emlékeket, elújságoltuk, kivel mi történt az elmúlt évek alatt.

Csütörtökön nagypapámat köszöntöttük 82. születésnapja alkalmából. Sajnos a nagybátyámék nem tudtak eljönni, így nagymamámék, anyukám, bátyámék és mi voltunk csak, de jót beszélgettünk, finomat ebédeltünk és vártuk az esti tűzijátékot!

A tűzijátékot évek óta ugyanonnan nézzük, a Hegyalja útról, egy sportpálya kerítésénél. Szuper onnan a kilátás (egyedül a Dunánál alacsonyan fellőtt rakétákat nem látjuk rendesen), nincs tömeg se és nagymamáméktól 10 perc alatt ott vagyunk gyalog. Idén elvittük magunkkal Veronikát is, aki az elején megijedt egy picit, de aztán nézte szépen és nagyon tetszett neki is.
Évek óta nem kapcsolják le tűzijáték alatt a közvilágítást - vajon miért?? A biztonságosság miatt? Tuti van oka, de a nagyobb élvezet miatt jó lenne a teljes sötétség arra a fél órára.

Pénteken vásárolgattunk, csavarogtunk, este pedig jöttünk haza. Mindent összevetve nagyon jól éreztük magunkat - annyira kellenek az ilyen napok! :)

Ja, és Vivien ott maradt, nem jött velünk haza, 1 hét múlva megyünk érte. Esténként pityereg egy kicsit, hogy hiányzunk neki, napközben viszont nagyon jól elvan - én azért várom már, hogy itthon legyen ;)

Veronika születéses játéka

2009-08-24T17:42:00.002+02:00

Veronika a minap beletett a pólómba egy játékmacit, majd kivette és elmagyarázta nekem, hogy most a baba megszületett :)

Cseh Tamás

2009-08-24T16:58:00.003+02:00

Nem vagyok rá büszke, de gyakran előfordul, hogy hetekig nem nézek tévét, nem hallgatok rádiót, nem nézek interneten sem híreket. Ez történt most is, hiszen csak ma olvastam először, hogy augusztus 7-én elhunyt Cseh Tamás. A 2006 óta tartó betegségéről tudtam, de akkor is megdöbbentett halálának híre. Nagyon sajnálom, hogy már nincs közöttünk, nem alkot újabb dalokat.

A Republic együttes révén ismertem meg a dalait (Levélváltás c. album) és egyből megfogott a stílusa! Szeretem a gitárt, szeretem az elgondolkodtató dalszövegeket, szeretem Cseh Tamás előadásmódját. Fiatal korom miatt az előző rendszerbeli Magyarországot az ő jóvoltából más szemszögből is láthatom, mint amit és ahogy a történelem-órákon tanultunk.

Szeretnék elmenni a temetésére (Temetése római katolikus szertartás szerint augusztus 27-én, csütörtökön délután fél háromkor lesz Budapesten, a Farkasréti temetőben.
A ravatalnál várhatóan a barát-szerzőtárs, Bereményi Géza mond beszédet.), de nem tudok. Így csendben itthon emlékezek rá és köszönöm a sok szép dalt, közülük leginkább ezt!

Képet innen hoztam.

34. születésnap

2009-08-18T09:53:00.003+02:00

Férjem 34. születésnapját ünnepeltük nemrég. Ezt a tortát sütöttük neki - nagyon finom lett, tényleg ízlett MINDENKINEK! :)

A receptet itt találtam, köszönöm!

Akarom vagy szeretném?

2009-08-12T09:16:00.004+02:00

Szombat délután megérkezett hozzánk anyukám és itt lesz augusztus 18-áig. Nagyon szeretjük őt, egy fő bajunk van, hogy túúúl szigorú! Szerintem egy nagyinak nem kell ennyire szigorúnak lennie (ha említem neki, azt mondja, ő csak következetes)...

Egyik állandóan felbukkanó probléma az akarom-szeretném téma. Én úgy nevelem a gyerekeimet, hogy szabad akarniuk (akarok mesét nézni, akarok ebédelni, ki akarok menni az udvarra játszani). Nyilván a "szeretném" kifejezést is használják (szeretnék egy új ruhát, szeretnék lovagolni, stb.) és a nagyobbak kezdenek is ráérezni az udvariasság ízére, a hangsúlyozás, a megfogalmazás fontosságára.

Anyukám meg úgy nevelt minket, hogy a gyerek mindent csak szeressen, ne akarjon (Akarni a vécén kell! - felkiáltással).

Ugye, hogy nincs is túl nagy jelentősége ennek? De amikor egy nap 10x előjön, amikor minden "akarok" szónál a nagyi ugrik és nevel - hát az már kissé nyomasztó! :(

Mit tehet ilyenkor egy okos lány/anyuka???

Levél Vivientől

2009-08-10T10:59:00.002+02:00

Darth Vader :)

2009-08-10T10:40:00.001+02:00

Sebestyén szókincse

2009-08-07T18:05:00.005+02:00

Sebestyén 20 hónapos, összegyűjtöttem, miket mond már.

anya
papa
hitta (hinta)
tete (tente, illetve ez az univerzális szó, amit sokszor mindenre használ)
hamm
táptáp (főleg a tápi, de általában az ennivaló)
aú (ha fáj valami)
vava (kutya)
tátá (pápá, integetésnél)
neee (nem)
deje (gyere)

Nem sok, de azért alakul :)

(A fényképről: hiába öltöztetem át egy nap ötször is, akkor is mindig ilyen koszosan-maszatosan néz ki. Egy adag mosnivaló ruhából legalább a fele az övé...)

Kétgyerekesek lettünk

2009-07-30T20:44:00.003+02:00

... legalábbis szombat estéig biztosan. Vivien és Bálint ugyanis elutazott apósommal Egerbe. Megígérték, hogy nagyon jók lesznek, szót fogadnak Mamáéknak, minden este fürdenek, megmossák a fogukat, reggel fésülködnek és nem fognak veszekedni egymással :)

Idehaza meg olyan nyugalom van, hogy csak na! Szombat este megyünk értük, de Mamáékkal megbeszéltük, hogy ha jól érzik a gyerekek magukat és a nagyszülők se készülnek ki, akkor maradhatnak még. Meglátjuk :)

Esti költözködés

2009-07-30T20:35:00.005+02:00

Szörnyű, mi megy itt estéről-estére! Kezdjük ott, hogy az új házban lett 3 szép gyerekszoba. Sebi és Veronika van együtt, Bálintnak és Viviennek pedig külön szobája van. Vivié természetesen igazi csajos szoba, csupa rózsaszín-fehér feeling, galériaágy, íróasztal, stb. Amikor készült, teljesen oda volt érte, amikor kész lett, szintén, amikor be kellett költözni, még akkor is, de amikor ott kellett aludni - akkor kezdődtek a gondok. Hogy ő fél egyedül, nem szeret ott aludni, túl magasan van, megjelent néhány pók, és így tovább.

A mi drága nagylányunk átköltözött tehát Bálint szobájába, arra a heverőre, ahol amúgy apósom szokott aludni, amikor itt van nálunk. Ez működött is, egészen addig, amíg Papa meg nem érkezett. Vivien nem akarta átadni Papának az ágyat, és sikerült neki elérnie, hogy szegény apósom menjen le a földre, a maga 71 évével!!! Természetesen nem hagytam ezt annyiban, beszéltem vele, hogy ez így nem jó.

Ezekután csajszim kitalálta, hogy Veronika költözzön be hozzá. Nagyon jól szórakoztam aznap, mert Vivien igyekezett hirtelen nagyon jóban lenni a húgával, egész nap a kegyeiben járt, leste a kicsi minden kívánságát! Vercsi persze iszonyúan élvezte, cukik voltak, ahogy kéz a kézben járkáltak, susmusoltak, fodrászkodtak, meg ilyenek. Este a fiúk áthurcolták Veronika rácsos kiságyát Vivien szobájába, a galéria ágy alá. Na de! Vivien ebben az esetben sem akart felmenni az ágyába, így bemászott Veronikához és ott aludt el a kiságyban... Ekkor már a fejemet fogtam.

Vajon mi jön ezután???? :)

Bálint orra

2009-07-28T17:54:00.006+02:00

Ma reggel Micu újra elvitte Bálintot az orvoshoz, mert bár már szerencsére nem terjed az orrán lévő seb, de nem is gyógyul úgy, ahogy mi azt elvárnánk. A doki szerint herpesz (az orrán???), Zoviraxot írt fel, azzal kell kenni 4 óránként, a Betadine kenőcsözést pedig abba kell hagyni.

Remélem, hogy ez már tényleg segíteni fog, mert szegénykémnek elég csúnya és persze zavarja is.

Egy nap Miskolcon

2009-07-28T17:50:00.003+02:00

Hétfőre azt terveztük, hogy elmegyünk családilag Miskolcra, kicsit kikapcsolódni, kicsit pénzt költeni :)

Voltunk turkálóban (annyira jó cuccokat találtam a gyerekeknek!!), C&A-ban (itt kivételesen magamra is találtam 3 darabot is!), egyéb üzletekben és játszótéren is. Hogy legalább az ennivalón spóroljunk, itthonról vittünk kenyeret, margarint, szójapárizsit és zöldségeket, mondtuk a gyerekeknek, hogy majd piknikezni fogunk. A játszótéren ejtettük meg a kajálást, egy padon ülve (rég ettek ilyen jól a lurkók!), de Bálint kicsit méltatlankodott:

-"Ez nektek piknikezés?? Piknikezni úgy kell, hogy keresni kell füvet és le kell teríteni egy lepedőt." :) :) :)