Beszélni nehéz

Sebestyénnek már majdnem 1 éve tanítom a nevét. Nem túl fogékony rá :) Arra a kérdésre, hogy "Hogy hívnak?", általában az a válasz, hogy "ÉN!"

Na, de ma!!!!

- Sebi, hogy hívnak?
- Hátár Hepi (Molnár Sebi)

Alakul, de azért még van mit gyakorolni... :)

Fütyi-meózás

Időnként megnézem, hogy mennyire lehet már hátrahúzni Sebestyén fütyijén a bőrt. Már rég foglalkoztam vele, így ma délelőtt pelenkázás közben lemeóztam. A művelet alatt Sebi végig dermedten, mozdulatlanul feküdt, hatalmas szemekkel nézett rám. Mikor kész voltam, kérdeztem tőle, hogy fájt talán?

Erre ő, totál átszellemülten csak ennyit mondott:

- Még egyszer!

Azt hittem, összeesek a nevetéstől! :D

Rajzelemzés gyerekmódra

Veronika nagyon szeret rajzolni, az egyik legújabb alkotásán emberek találhatók, fölül pedig egy vízszintes csíkban keresztek.

Bálint: - Veronika, ezek a keresztek itt az ég?
Veronika: - Neeeem, ez a nevem. Odaírtam.
Bálint: - Ja, értem már, a keresztneved!

:) :) :)

Fejben számolás

Reggelinél

Vivien: - Apa, kérek még!
Apa: - Vegyél magadnak!
Vivien: - De én még csak 8 éves vagyok, 26-tal kevesebb, mint te! (és tényleg, jól számolt)

:)

Gyerekszáj

Tévét nézünk, épp Vanish-reklám megy. Amikor vége, Bálint megszólal:
- Tudom anya, hogy Te már elfelejtetted a foltokat!
:)

Veronikával beszélgetek egy bácsiról, akinek mindkét lába hiányzik.
- Nagyon beteg volt L. bácsinak mindkét lába, ezért a doktor bácsik levágták.
- És hová tették?
- A levágott lábakat?
- Igen.
- Hát, azt elviszik a kórházból, nem tartják ott.
- A doktorbácsik megeszik?

??? :) :) :) Pedig esküszöm, nem nézünk horrorfilmeket!!!

Bonyolult rokonsági összefüggés

Veronikának tanítom a családtagokat, ki kicsoda.

- Veronika, a Nagyi az én anyukám. Apának ki az anyukája?
- Nem tudom.
- Hát Egri Mama.
- Neeeeem! Mert apának a Dédipapa! Lánynak lány, fiúnak fiú.

:)

Weöres Sándor verse kicsit másképp :)

Bálint szaval:

Őszi éjjel ízlik a galagonya, ízlik a galagonya ruhája.

:)

Bálint és az új dadus

Új dadus van Bálinték csoportjában, és úgy néz ki, hogy a fiam "kóstolgatja", sőt, panaszkodnak is egymásra.

Bálintnak az a baja, hogy Barbara túl rövidet mesél elalvás előtt. Micu mondta neki megnyugtatás képpen, hogy majd ha találkoznak, beszél vele :) A dadusnak viszont az a problémája, hogy a fiam nem fogad szót (ez időnként nekem is bajom :) ).

Két napja zajlott le közöttük ez a párbeszéd:

Barbara: - Bálint, nagyon rendetlen vagy! Ha így folytatod, beszélni fogok apukáddal.
Bálint: - Nyugodtan! Apukám is beszélni szeretne ám veled!

Khmmm, azt hiszem, még gondok lesznek a kék szemű, szőke herceggel... :)

Uborka

Veronikával beszélgetek.

- Anya, hol van az Uborka?
- Uborka??
- Igen, tudod, akivel játszani szoktam.
- Uborkával szoktál játszani????
- Igen, az oviban. Hol van Uborka?
- Ő egy gyerek?
- Igen.
- Ez a neve?
- Igen, te is ismered.
- Napocskára gondolsz? (Szomszéd kislány.)
- Nem, Uborkára. Múltkor, amikor jöttél értem az óvodába, te is ismerted.
- ??? (iszonyúan kattognak a fejemben a kerekek) Borkára gondolsz?
- Igen!

:)

Veronika születéses játéka

Veronika a minap beletett a pólómba egy játékmacit, majd kivette és elmagyarázta nekem, hogy most a baba megszületett :)

Levél Vivientől

Egy nap Miskolcon

Hétfőre azt terveztük, hogy elmegyünk családilag Miskolcra, kicsit kikapcsolódni, kicsit pénzt költeni :)

Voltunk turkálóban (annyira jó cuccokat találtam a gyerekeknek!!), C&A-ban (itt kivételesen magamra is találtam 3 darabot is!), egyéb üzletekben és játszótéren is. Hogy legalább az ennivalón spóroljunk, itthonról vittünk kenyeret, margarint, szójapárizsit és zöldségeket, mondtuk a gyerekeknek, hogy majd piknikezni fogunk. A játszótéren ejtettük meg a kajálást, egy padon ülve (rég ettek ilyen jól a lurkók!), de Bálint kicsit méltatlankodott:

-"Ez nektek piknikezés?? Piknikezni úgy kell, hogy keresni kell füvet és le kell teríteni egy lepedőt." :) :) :)