Fütyi-meózás

Időnként megnézem, hogy mennyire lehet már hátrahúzni Sebestyén fütyijén a bőrt. Már rég foglalkoztam vele, így ma délelőtt pelenkázás közben lemeóztam. A művelet alatt Sebi végig dermedten, mozdulatlanul feküdt, hatalmas szemekkel nézett rám. Mikor kész voltam, kérdeztem tőle, hogy fájt talán?

Erre ő, totál átszellemülten csak ennyit mondott:

- Még egyszer!

Azt hittem, összeesek a nevetéstől! :D

Jaj, jaj, szegény én! :)

Mától szerdáig reggel fél 6-tól este fél 7-ig én vagyok egyedül a gyerekekkel! :( Micu Miskolcra megy mindhárom nap, az ott épülő imaháznál segít. Megértem én, hogy segítenie kell, de ettől nem érzem jobban magam és nem nyavalygok kevesebbet a barátnőmnek :)

A ma reggel amúgy nagyon zökkenőmentesen telt, mindenki időben elkészült, belefért a reggelizés, felöltözés, fogmosás, fésülködés, frizura-készítés, motyók elkészítése, sőt, még a reggeli dícséret elolvasása is! Az meg még külön vállveregetés nekem, hogy Viviennel még kétszer el tudtam mondatni az Altatót, amit ma kérdezni fog tőle a tanító néni. (affene, még mindig zötyögősen megy, többször be kell segíteni, pedig másfél hete tanuljuk)

Elgondolkoztam egy kicsit a hétvégén és rájöttem, hogy naggggyon szerencsés vagyok, hogy ilyen férjem van, amilyen, meg hogy egyáltalán VAN :) Nem irigylem azokat, akiknek egyedül kell boldogulniuk a gyerekeikkel, mert nehéz...

Torkos Csütörtök-i ebédünk

Már jó előre nézegettem a környékünkbeli éttermeket, aztán a Tállyán működő Oroszlános Borvendéglő megnyerte tetszésemet.

13 órára foglaltam asztalt, Vivien, férjem és én mentünk hármasban. Erzsót kértük meg, hogy maradjon délutánra és vigyázzon a kicsikre.

Vivien nagyon örült, hogy csak őt vittük, nagyon nagylánynak érezte magát :) Az étlapról nehezen tudott választani, kicsit segítettünk neki. Vegetáriánusok vagyunk, de nem tiltjuk a gyerekeinknek az ún. "tiszta állatok" fogyasztását. A három kicsit nem is hozza lázba a húsevés, viszont Vivien igyekszik kihasználni minden alkalmat, hogy falatozzon belőle. Most csirkehusit evett, már amennyit evett, mert inkább csak csipegetett belőle :)

Gyönyörű egyébként ez az étterem, kívül-belül stílusos, hangulatos, és végre nem kereskedelmi rádiót kellett evés közben hallgatnunk, hanem a helyhez illő klasszikus, illetve népzenét (nem az "Elment a Lidi néni" stílusra kell gondolni). Egy pici bajom volt, hogy egy különteremben kaptunk asztalt, ahol nagyon hideg volt. Megtudtuk, hogy oda nem is szoktak teríteni, az az ún. "Hideg-terem", ott egy bőr ülőgarnitúrának a helye van, de most a nagy vendégjárás miatt tettek be asztalokat. A férjemnek több esze volt, mint nekünk, ő kabátban evett végig :)

Zelk Zoltán: Este jó, este jó

Viviennek kellett megtanulnia, közben Bálint is megjegyezte. Kicsit zavaró a háttérmuzsika és nyüzsgés, de el kellett kapnunk a pillanatot :)

Találóskérdés a matekkönyvből

Vivien matematika könyvéből van az alábbi találóskérdés. Megfejtés a megjegyzéseknél. :)

Két indián beszélget. Azt mondja az egyik:
- Te a fiam vagy, de én nem vagyok az apád.

Ki lehet?

(Mi nem jöttünk rá, a tanító nénitől tudjuk a választ...)

Ma reggeli muzsika

Ma reggel a fiúk nagy örömére apjuk elővette a kis harmonikát és a mandolint.

Volt nagy boldogság! :D

Kezdődik a maszkabál!

Megérkeztek a jelmezek. Ilyenkor néha bánom (a pénztárcám bánja leginkább), hogy nem vagyok elég ügyes. Megcsinálhatnám sk. is, de inkább megkímélem ettől a gyerekeimet :)

Vivien-bosziról már láthattatok képet, de a főpróbára ő is beállt :) Bálint Zorro lett, Veronika pedig Hófehérke. Sebestyén bohóc lenne, ha megtalálnám Veronika 2 évvel ezelőtti jelmezét. Remélem, még megtalálom...

Még több kép itt!

Rajzelemzés gyerekmódra

Veronika nagyon szeret rajzolni, az egyik legújabb alkotásán emberek találhatók, fölül pedig egy vízszintes csíkban keresztek.

Bálint: - Veronika, ezek a keresztek itt az ég?
Veronika: - Neeeem, ez a nevem. Odaírtam.
Bálint: - Ja, értem már, a keresztneved!

:) :) :)

Amikor fázik a lábunk

Konkrétan csak nekem fázott, de nagyon. A pereputty meg jó bulinak tartotta a lábáztatást :)

Fejben számolás

Reggelinél

Vivien: - Apa, kérek még!
Apa: - Vegyél magadnak!
Vivien: - De én még csak 8 éves vagyok, 26-tal kevesebb, mint te! (és tényleg, jól számolt)

:)

Havazott...

Szombaton kora délután útra keltünk, elmentünk Egerbe, anyósomékhoz. Már az odafelé út sem volt teljesen zökkenőmentes, de szerencsésen megérkeztünk. Vasárnap ebéd után indultunk vissza, hallgattuk a híreket, és reménykedtünk, hogy minden rendben lesz :) 3 és fél óra alatt értünk haza, volt néhány útszakasz, ahol féltünk, hogy nem jutunk át (hófúvás okozta torlaszok, emelkedők, melyeken kapart a kocsi), de hála Istennek, nem ragadtunk le sehol!

Itthon még egész este időszakos áramszünet boldogított minket, odakint a vállalkozó szellemű társaság havat lapátolhatott, na meg persze volt hancúr is bőven :)