2009. július 30., csütörtök

Kétgyerekesek lettünk

... legalábbis szombat estéig biztosan. Vivien és Bálint ugyanis elutazott apósommal Egerbe. Megígérték, hogy nagyon jók lesznek, szót fogadnak Mamáéknak, minden este fürdenek, megmossák a fogukat, reggel fésülködnek és nem fognak veszekedni egymással :)

Idehaza meg olyan nyugalom van, hogy csak na! Szombat este megyünk értük, de Mamáékkal megbeszéltük, hogy ha jól érzik a gyerekek magukat és a nagyszülők se készülnek ki, akkor maradhatnak még. Meglátjuk :)

Esti költözködés


Szörnyű, mi megy itt estéről-estére! Kezdjük ott, hogy az új házban lett 3 szép gyerekszoba. Sebi és Veronika van együtt, Bálintnak és Viviennek pedig külön szobája van. Vivié természetesen igazi csajos szoba, csupa rózsaszín-fehér feeling, galériaágy, íróasztal, stb. Amikor készült, teljesen oda volt érte, amikor kész lett, szintén, amikor be kellett költözni, még akkor is, de amikor ott kellett aludni - akkor kezdődtek a gondok. Hogy ő fél egyedül, nem szeret ott aludni, túl magasan van, megjelent néhány pók, és így tovább.


A mi drága nagylányunk átköltözött tehát Bálint szobájába, arra a heverőre, ahol amúgy apósom szokott aludni, amikor itt van nálunk. Ez működött is, egészen addig, amíg Papa meg nem érkezett. Vivien nem akarta átadni Papának az ágyat, és sikerült neki elérnie, hogy szegény apósom menjen le a földre, a maga 71 évével!!! Természetesen nem hagytam ezt annyiban, beszéltem vele, hogy ez így nem jó.


Ezekután csajszim kitalálta, hogy Veronika költözzön be hozzá. Nagyon jól szórakoztam aznap, mert Vivien igyekezett hirtelen nagyon jóban lenni a húgával, egész nap a kegyeiben járt, leste a kicsi minden kívánságát! Vercsi persze iszonyúan élvezte, cukik voltak, ahogy kéz a kézben járkáltak, susmusoltak, fodrászkodtak, meg ilyenek. Este a fiúk áthurcolták Veronika rácsos kiságyát Vivien szobájába, a galéria ágy alá. Na de! Vivien ebben az esetben sem akart felmenni az ágyába, így bemászott Veronikához és ott aludt el a kiságyban... Ekkor már a fejemet fogtam.


Vajon mi jön ezután???? :)

2009. július 28., kedd

Bálint orra

Ma reggel Micu újra elvitte Bálintot az orvoshoz, mert bár már szerencsére nem terjed az orrán lévő seb, de nem is gyógyul úgy, ahogy mi azt elvárnánk. A doki szerint herpesz (az orrán???), Zoviraxot írt fel, azzal kell kenni 4 óránként, a Betadine kenőcsözést pedig abba kell hagyni.

Remélem, hogy ez már tényleg segíteni fog, mert szegénykémnek elég csúnya és persze zavarja is.

Egy nap Miskolcon

Hétfőre azt terveztük, hogy elmegyünk családilag Miskolcra, kicsit kikapcsolódni, kicsit pénzt költeni :)

Voltunk turkálóban (annyira jó cuccokat találtam a gyerekeknek!!), C&A-ban (itt kivételesen magamra is találtam 3 darabot is!), egyéb üzletekben és játszótéren is. Hogy legalább az ennivalón spóroljunk, itthonról vittünk kenyeret, margarint, szójapárizsit és zöldségeket, mondtuk a gyerekeknek, hogy majd piknikezni fogunk. A játszótéren ejtettük meg a kajálást, egy padon ülve (rég ettek ilyen jól a lurkók!), de Bálint kicsit méltatlankodott:

-"Ez nektek piknikezés?? Piknikezni úgy kell, hogy keresni kell füvet és le kell teríteni egy lepedőt." :) :) :)

2009. július 25., szombat

Reggel az ügyeleten

Ma reggel láttuk meg, hogy Bálint orrán egy kis seb csúnyán elfertőződött és háromszorosára nőtt :( Micu gyorsan elvitte az ügyeletre. Valamilyen fertőzés, kapott rá Betadine kenőcsöt, naponta 2x kell kenni és ügyelni rá, hogy ne piszkálja, külön törölközőt használjon, nehogy más is megfertőzödjön.

Mellékesen az ügyeletes doktor bácsi megemlítette, hogy durva gerincferdülése és beesett mellkasa van a fiúnknak, úgyhogy mennünk kell majd gyermekortopédiára is. Furcsa, hogy nekünk ez nem tűnt fel, de még a gyerekorvosnak, védőnőnek sem! Mostanában sokat ül a tévé előtt, időnként görnyedve, de amikor áll, mozog, játszik, nem látunk rajta semmi különöset. Ősztől mindenképp akarom, hogy járjon úszni, Viviennel együtt (ő már 2-3 éve jár), legalább heti 2 alkalommal - az biztosan jót tesz mindkettőjüknek.

2009. július 24., péntek

Dédimama és Dédipapa





Meglátogattak bennünket. Amióta Bózsván lakunk, kétszer jártak nálunk, és most eljöttek, hogy az új házunkat is megnézzék.

Nehezen szánták rá magukat, mert már idősek (mindketten 82 évesek), de hála Istennek, jól vannak, jól tartják magukat! Vonattal jöttek Budapestről, két éjszakát töltöttek nálunk és vonattal utaztak haza.

Nagyon szeretem őket, ők az anyai nagyszüleim és a nagymamámmal különleges kapcsolat van közöttünk. Bármikor felhívhatom, bármikor beszélgethetek vele, kérhetek tőle főzési tanácsokat, szóval nagyon sokat jelent nekem! :)

2009. július 20., hétfő

Egy jó játék


Pár hónappal ezelőtt Kriszti mutatta nekem ezt a játékot, azóta, ha van 5 percem, amikor pihentetném az agyamat, akkor ezzel játszom :)

2009. július 17., péntek

Sebi és a kakaóscsiga :)


Vendégeink voltak!

Nem is vendégek, hiszen abszolút velünk éltek ezalatt az 5 nap alatt, együtt keltünk, együtt feküdtünk, együtt nevettünk, együtt bosszankodtunk, amikor valamelyik gyerek hisztizett és bizony, a 3. napon gyerekeink már együtt játszottak! :)

Krisztiék hétfőn kora délután érkeztek. Úgy terveztem, hogy mire jönnek, kitakarítunk, rendet rakunk, elkészítjük az ágyukat, minden fontos háztartási munkámmal végzek, finom ebédet rittyentek. Ehhez képest mi volt? Reggel meghibásodott az autónk, feltétlenül be kellett vinnünk Sárospatakra, megnézetni. Éppen itthon maradhattam volna a gyerekekkel, de mivel egy-két dolgot még szerettem volna vásárolni, mentünk mindannyian. Délben már láttam, hogy nem lesz itt már főzés, úgyhogy rendeltünk Sátoraljaújhelyen pizzát, az volt aznap a naaaagy ebéd :) (De azért finom volt...) Délután játszótereztünk, este pedig 6 gyerek fürdött a kádunkban!

Kedden délelőtt Füzérradványba mentünk, a kastély parkjában sétáltunk, megnéztük a nagy platánfát és fagyiztunk is egyet. Délután egy kis játszóterezés volt a táborban, ahol dolgozom (sajna nekem dolgoznom is kellett 2 órát), aztán pedig lovagolni mentünk Vilyvitányba! Gyönyörű lovak, kedves lovászok fogadtak bennünket, Enikő, Vivien és Bálint nagyon élvezték, hogy felülhettek a pacikra!

Szerdán délelőtt nagyüzemi sütés-főzés volt idehaza :) Tepsis krumplit, rántott tököt-padlizsánt-sajtot-ananászt készítettünk, hozzá pedig egy nagy tál finom salátát! Igyekeztünk jó időben lerakni ebéd utáni szunyára a gyerekeket, mert délutánra strandolást terveztünk Sárospatakon! 16 óra után értünk oda, így a kedvezményes jegyet vásárolhattuk meg. Sajnos az első élményeink elég negatívak voltak (hosszú sor a pénztárnál, a tűző napon, ideges és siettető pénztáros néni), de miután bejutottunk, önfeledten élvezhettük a pancsolás örömeit!

Csütörtök délelőttre erdei kirándulást terveztünk, de az első fél órában már kiderült, hogy ez 6 pici gyereknek nem túl szórakoztató program, így inkább egy árnyékos park felé vettük az irányt és fagyiztunk egyet. Habzsi-dőzsi volt a mottónk, így az ebédünk frissen sütött, extra-finom pálházi lángos lett! Estére még egy lovaglást beiktattunk, aznap már Noémi is fel mert ülni a lovacskára, annyira aranyos volt! :)

Nagyon örülök, hogy jól sikerült ez a pár nap, remélem, hogy Krisztiék is jól érezték magukat nálunk! :)

2009. július 9., csütörtök

Az elveszett pelenka


Múlt hét csütörtökön vásárolni voltunk 3 gyerekkel.


(Vivien nem volt velünk, ő nagymamázott Egerben) Többek között mentünk a DM-be is, többek között vettünk egy nagy csomag pelenkát is. Vasárnap fogyott el itthon a régi zacsi pelus és elkezdtük keresni az újonnan vásároltat. Felforgattuk az egész házat, de nem találtuk. Rájöttünk, hogy bizony azt valószínűleg otthagytuk a DM-ben :(

Hétfőn újra bementünk Sátoraljaújhelyre és mondtam Micunak, hogy próbáljuk meg, hátha félretették nekünk. Pici reményünk volt csupán, szinte biztosak voltunk benne, hogy a mai világban ilyen csodák nem történnek - ééééés, mégis történnek!

Bizony, megvolt a pelenka!!! Férjem alig, hogy belépett, már mondták is az eladók, hogy itt van az itt felejtett pelenka. Amikor észrevették csütörtökön a pult alatt (ahová letettük), visszanézték a videót és megjegyeztek bennünket. Annyira örültünk, köszönjük, hogy vannak még ilyen rendes, becsületes emberek!

Leamortizálás megkezdve

Hmm, az első foltok felkerültek a falra.

Az első az előszobában - Veronika egy marék zöld levéllel bedörzsölte a szép sárga falat.

A második a nappaliban - Ismeretlen tettes (szerintem a Sebi, de nem tudom rábizonyítani) csokifoltot kent fel a szintén sárga falra.

A harmadik a kicsik szobájában - Sebi (tutira ő!) egy műanyag tányérral addig ütötte a falat, amit 3-4 helyen lejött róla a festék.

Micu azt javasolta, hogy még várjunk egy kicsit, aztán előveszi a javítófestékeket és egyszerre lekeni mindet. Azt hiszem, bölcs gondolat. :)
A háztartási gépeim pedig úgy gondolják, hogy új házba új gépek dukálnak, ezért a mosógépem haldoklik, a mélyhűtöm talán szintén, a botmixerem és a sütőm is gyengélkedik. Ha a férjem unatkozna, szólok neki, hogy szerelhet egy kicsit ;)

Nem hal meg a blogom...

... mert van, aki nem hagyja! :) Nem igazán volt kedvem írogatni, túlságosan nehezemre esett összeszedni a gondolataimat, megfogalmazni, leírni - csak éltem a mindennapjaimat... - ami nem volt ám eseménytelen!

Átköltöztünk. Hihetetlen, még talán most is nehezen fogom fel, hogy most már ez az otthonunk, a saját házunk (saját? még jó félig az államé, a hitel miatt)! Lassan épült, sok munka volt vele, még nem tökéletes, de szépül és egyre jobban belakjuk. A gyerekeknek nem okozott gondot az átköltözés, azt hiszem megkönnyítette a dolgukat az, hogy részt vettek az építkezésben, ezáltal jobban sajátjuknak érezhetik.

Én viszont nehezen szoktam (szokom) meg. Anyukámra hasonlítok abban, hogy nehezen tudok váltani, az újtól kicsit félek, a szokások az életemben nagyon meghatározóak. Szeretem, ha a tárgyak ott vannak, ahol megszoktam, szeretem, ha a kádba úgy tudok beszállni, ahogy megszoktam, ha a konyhámban a tányérok ott vannak, ahol megszoktam, stb, stb, stb. Talán betegesnek tűnik, küzdök is ellene, igyekszem mosolyra húzni ilyenkor a számat és a pozitívumokra gondolni, rosszabb esetben pedig felhívom Kriszti barátnőmet, vagy Andi barátnőmet, vagy a nagymamámat és elpanaszolom nekik a bánatomat. :)

Egyébként amióta átköltöztünk, sokkal nyugisabb lett az életünk, aminek én nagyon-nagyon örülök! Micu több időt tud velünk tölteni, ettől a gyerekek is kezelhetőbbek és boldogabbak, és talán én is kevesebbet veszekszem velük. Próbálom az új ház "szabályait" megtanítani mind a gyerekekkel, mind a férjemmel. Olyan jó lenne rendet és tisztaságot tartani (tudom, ez csak álom), és igazán nem bánnám, ha ebben családom minden tagja együttműködne (nem működnek)! Sebaj, majd talán 10 év múlva, az első felújítások után ;)