Saját boszorka

Ma megérkezett Vivien farsangi jelmeze, boszorkány lesz. Ennek örömére fényképeztük egy kicsit őket :)

Ínyenc vacsorám

Nagyon vágytam már Vrábel Krisztina Dolce Vita Magyarországon című könyvére és végre megkaptam! :)

Elsőként egy csudafinom tésztaételt készítettem el (Penne gyors paradicsomszósszal), másodikként pedig magamnak vacsorára ezt a gusztusos, illatos és nagyon finom ételt (fél adagot):

Krémes padlizsánpizza

Hozzávalók:

• 2 kisebb padlizsán


• 8 szem koktélparadicsom


• 1 zacskó mozzarella


• csokor bazsalikom


• 3 gerezd fokhagyma


• 1 csokor petrezselyem


• só


• bors


• olívaolaj

1. Vágjuk félbe a padlizsánokat, sózzuk, borsozzuk, locsoljuk meg kevés olívaolajjal, 200 fokos sütőben süssük kb. fél órát, míg megpuhul.

2. Karikázzuk fel a paradicsomokat, a mozzarellát, készítsünk fűszeres olajat: aprítsuk fel a fokhagymát és a petrezselymet, keverjük el olívaolajjal.

3. Vegyük ki a padlizsánokat a sütőből, kenjük meg a petrezselymes olajjal, tegyük rá a mozzarellát és a paradicsomot, süssük további 5 percig.

4. Tálaláskor szórjunk rá friss bazsalikomot, pirítóst adjunk mellé. (Én puha kenyérrel ettem, nekem az jobban illik hozzá.)

A recept Vrábel Krisztina, Dolce Vita Magyarországon című könyvéből származik.

Egy nagyon finom kalács Limarától

Megsütöttem Limara habcsók töltelékes kalácsát, valami csudafinom lett!

Az egyiket aszalt vörös áfonyával és darabolt dióval töltöttem, a másikba pedig aszalt sárgabarackot és barackos Boci csokit tettem. A csokis fogyott el hamarabb, de mind a kettő nagyon finom volt!

Az enyém persze nem lett olyan szép, mint Limaráé, de a családom nem panaszkodott. Mindenki (beleértve a gyerekeket is!!) jóízűen lakmározott belőle! :)

1749 - Segítsünk!

Most találtam az Unicef felhívását. A képre kattintva olvashatóvá válik minden!

Szemléltetés

Ezt a jó kis történetet Óvónéni blogjában találtam és engedelmével bemásolom ide:

Egy kis filozófia

Egy filozófia professzor az előadását úgy kezdte, hogy fogott egy üveget és feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel. Rákérdezett, hogy ugye tele van az üveg. Igen - volt a válasz.

Ezután elővett egy dobozt, tele apró kaviccsal, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van.

A professzor ezután elővett egy dobozt homokkal és azt kezdte betölteni az üvegbe. Természetesen a homok minden kis rést kitöltött.

"És most" - mondta a prof, - "vegyék észre, hogy ez az önök élete. A kövek a fontos dolgok - a családod, a partnered, az egészséged, a gyerekeid – ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok, az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak számodra.

Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetőek a boldogságod érdekében. Játssz a gyerekeiddel. Szakíts időt orvosi ellenőrzésre. Vidd el a párodat táncolni. Mindig lesz időd dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni. Először a kövekre figyelj - azokra, amik igazán számítanak. Állítsd be a prioritásokat. A többi csak homok."

Később azonban az egyik hallgató fogta az üveget, amelyről a prof és a többiek megállapították, hogy tele van, és beleöntött egy üveg sört. Természetesen a sör kitöltötte a homokszemcsék közti hézagokat, így az üveg tényleg tele lett.

Tanulság: Nem számít, mennyire van tele az életed, mindig van benne hely egy sörnek! :)

Újévi fogadalom 20 nap késéssel

Pontosabban nem a fogadalom késett, hanem annak betartása, elkezdése...

Az a bizonyos elhatározás pedig az volt, hogy igenis megtanulok a műlábbal járni!

Születésem óta vagyok mozgássérült (bal lábam hiányzik), 16 éves koromig minden gond nélkül hordtam is a műlábat, se bot, se mankó nem kellett. Nem jártam a legszebben, de eljutottam szinte bárhová vele, szóval a célnak megfelelt. Aztán ahogy kamaszodtam, változott a testem, a műszerészeknek problémát okoztam, nem tudtak jó protézist készíteni nekem. Kísérletezgettek, próbálkoztak, aztán végül csak lett hordható, de addigra már annyira hozzászoktam a mankózáshoz, hogy nem akaródzott visszaszokni.

Mankóval sokkal gyorsabb, ügyesebb, mozgékonyabb vagyok. A műláb korlátoz, nehéz és kényelmetlen. Csakhogy, ha nem hordom, akkor a meglévő lábamat sokkal jobban terhelem, tönkre megy a csípőm, a gerincem, emellett pedig a két kezem sem szabad. Ha megtanulok a műlábbal járni, akkor felszabadulhat a kezem (hú, de messze vagyok még ettől....) és a testemmel is jót teszek.

Van még egy dolog, ami miatt így döntöttem, minden ember, aki szeret engem és én is szeretem őt, piszkál ezzel és MÁR NAGYON UNOM! :D

Érdekesek amúgy az emberek. Több személytől is hallottam már, hogy esztétikusabbnak találják a mozgássérült embert úgy, ha megvan mindene. Hiába járok csúnyán, hiába vagyok olyan szörnyen béna műlábbal, de akkor van 2 lábam. Ha meg mankózok, ami ugye nekem alapjában véve sokkal kényelmesebb, nem természetellenes a tartásom, a mozgásom, az mások szemében mégis sokkal szörnyűbb látvány, mert akkor csak 1 lábam van. Fura...

Visszatérve a fogadalmamra: megtanulok a műlábammal járni úgy, hogy semmilyen más segédeszköz ne kelljen hozzá! Időnként beszámolok itt a folyamatról.

Tegnap vettem fel hosszú idő után először, 2 órát volt rajtam. Ma már 3 és fél órát hordtam, itthon igyekeztem minél többet sétálni vele, kiteregettem, elpakoltam a konyhában, megfőztem egy jó adag tejbegrízt vacsira a gyerekeknek (sokkal könnyebb volt műlábat viselve főznöm, hiszen állni azért biztosan tudok vele, így a két kezem szabad volt, nem kellett egyensúlyoznom, meg a mankót fognom :)). Igaz, utána majd szétszakad a hátam és a csípőm a szokatlan mozgástól, terheléstől, de belejövök, bizony belejövök én! :)

2008 nyarán kaptam egyébként meg ezt a műlábat, akkor ősszel már ilyen ügyesen mentem vele (aztán a láb megint a szekrénybe került...):

Szivárvány szelet

Ezt a süteményt Vivien kérésére készítettem el. Már karácsony előtt kinézte, be is vásároltunk hozzá (több olyan hozzávaló kell, ami általában nincs itthon), de csak most vasárnap jutottam el oda, hogy meg is csináljam. Macerás, de látványos és nagyon-nagyon finom!

Hozzávalók

A tésztához:

• 30 dkg fehér marcipán
• 25 dkg puha vaj
• 20 dkg cukor
• 4 tojás
• 1 vaníliarúd
• 1 fiola színtelen keserűmandula-aroma (nekem sima mandula-aromám volt)
• 25 dkg finomliszt
• 1 nagy csipet só
• 50 csepp piros ételfesték (én szemre tettem bele)
• 50 csepp zöld ételfesték

Az összeállításhoz:

• 2 dl amarena meggylé (pl. Happy Day)
• 10 dkg cukor
• 1/2 fiola színtelen keserűmandula-aroma
• 1 kávéskanál citromlé
• 15 dkg meggylekvár

A bevonáshoz:

• 15 dkg baracklekvár

A csokimázhoz:

• 20 dkg étcsokoládé apróra törve
• 10 dkg tejcsokoládé apróra törve
• 10 dkg vaj
• 2 evőkanál keményítőszörp (pl. Lyle's Golden Syrup, Tesco) (- ezt nem tudtam beszerezni, de enélkül is jó volt)

1. A sütőt előmelegítjük 175 fokra (gázsütőn 4-es fokozat). A marcipánt pár percig hűtőszekrényben dermesztjük, aztán lereszeljük.

2. A tésztához a marcipánt és a vajat robotgéppel összekeverjük (én fakanállal). Beletesszük a cukrot, a vaníliarúd kikapargatott belsejét és a keserűmandula-aromát (egy löttyintést tettem csak bele, nem egész üveggel), ezeket is eldolgozzuk. Most egyenként belekeverjük a tojások sárgáit, aztán apránként a lisztet. A tojásfehérjékből csipetnyi sóval habot verünk, és fakanállal, óvatos mozdulatokkal beleforgatjuk a masszába.

3. A tésztát 3 egyenlő részre osztjuk: az egyiket piros ételfestékkel színezzük, a másikat zölddel, a harmadikat békén hagyjuk. Mindhármat elsimítjuk egy-egy kivajazott, sütőpapíros, 30x20 cm-es tepsin (én csak simán a sütőpapírt tettem a tepsibe, nem vajaztam). Jó 15-15 perc alatt megsütjük őket, és hagyjuk kihűlni.

4. A meggylevet és a cukrot sűrű sziruppá forraljuk. Hozzáadjuk a keserűmandula-aromát (itt is csak egy löttyintést tettem bele), a citromlevet, és az egészet még langyosan a lekvárhoz keverjük.

5. Az összeállításhoz kiterítünk magunk elé egy nagy sütőpapírt. Ráfektetjük a zöld színű tésztát, megkenjük a lekvár felével, jöhet rá a sima színű tészta, és ezt megkenjük a maradék lekvárral. A piros tészta az utolsó réteg lesz.

6. A süteményt szorosan folpackba csomagoljuk, 2 vágódeszka között néhány konzervvel lesúlyozzuk. Így hagyjuk 30 percig.

7. A süteményt kicsomagoljuk, levágjuk a széleit, nem kellenek (meg lehet őket nasizni...). Felszabjuk 4 db egyforma hosszú csíkra, és sütőpapírra téve oldalt-felül megkenjük mindegyiket langyosra melegített baracklekvárral (legközelebb ezt kihagyom, mivel a lekvárra nehezebb a csokit felkenni).

8. A csokimázhoz a hozzávalókat gőz fölött összeolvasztjuk, langyosra hűtve besűrítjük. Sorra bevonjuk vele a sütőpapíron várakozó, összeállított, lekvárral megkent süteménycsíkokat. Miután a máz megdermedt rajtuk, készen vagyunk: tálaláskor ujjnyi szeleteket vágunk a süteményből.

4 rúd lesz belőle, hűtőben 1 hétig eláll

A recept a Stahl magazin, 2009. tavasz-nyári számából van.

Testvéri szeretet

30 éves lettem

Éééés igen, van élet a harmincon túl! :D

Január 2-án volt a szülinapom, a férjemtől egy nagyon különleges és emlékezetes ajándékot kaptam, egy teljes hétvégét kettesben!!! 8 év óta nem volt ilyenben részünk, nagyon izgultunk is, hogy hogy tudjuk megoldani.

Anyósoméknak és sógornőmnek köszönhetjük, akik elvállalták a gyerekeinket péntek estétől vasárnap estéig. Pénteken délben elmentünk anyósomékhoz Egerbe, estig mi is maradtunk, majd fürdetés után, amikor szépen vacsoráztak a gyerekek, elköszöntünk tőlük és eljöttünk haza. Hát, a kocsiban nem volt se kiabálás, se veszekedés, se verekedés, se sírás (bár én azért elmorzsoltam pár könnycseppet a szememben), csak CSÖND és lehetett nyugodtan beszélgetni!

Itthon pedig az elején nem találtuk a helyünket, csak bolyongtunk a lakásban, furcsa volt nagyon! Aztán persze elég hamar rájöttünk, hogy mit lehet itt kettesben csinálni... ;)

Szombat délelőtt imaházban voltunk Telkibányán, végig tudtam hallgatni az istentiszteletet! Annyira odafigyeltem, hogy akár most is el tudnám mondani az igehirdetés tartalmát :) Meg is jegyezték a gyülekezeti tagok, hogy feltűnően nyugodtak és kipihentek vagyunk.

Este Sátoraljaújhelyre mentünk, a dohánygyári fúvószenekarnak az újévi koncertjére, ahol Micu is trombitázott. Nekem nagyon tetszik minden évben, mert közismert dallamokat, slágereket játszanak, szórakoztató és élvezetes (zeneileg meg nem vagyok művelt, hogy a hibákat meghallanám, vagy zavarnának azok). Az estét egy vacsival zártuk, az egyik kedvenc kis pizzériánkban.

Vasárnap Miskolcon csavarogtunk, vásárolgattunk és moziba is beültünk. Az "Egyszerűen bonyolult" c. filmet néztük meg, tetszett mindkettőnknek. A miskolci mozi viszont borzasztó! A Plaza-ban voltunk, a terem zsúfolásig megtelt, kellemetlen "ember-szag" terjengett, az üléseket csak egyfelől lehetett megközelíteni, így a belső székekre érkező késők miatt egész sorok állhattak fel, nem kis morgások közepette. A kép- és hangminőség sem olyan volt, mint amilyet egy multiplexben elvárna az ember, a jegyár viszont cseppet sem volt olcsóbb. Szóval levontuk a tanulságot, és ezután, ha tehetjük, inkább máshol megyünk moziba.

Este 7-re értünk Egerbe, a gyerekek már nagyon vártak minket. Amikor megérkeztünk, a két kicsit már le sem lehetett rólunk vakarni, tapadtak ránk, mint a matricák! :) Fáradtak is voltak nagyon, de jól érezték magukat és szerencsére mamáék is jól vették az akadályokat.

A hétvége mellé kaptam egy gyönyörű virágcsokrot (még most is él a vázában!), két szakácskönyvet és egy merőkanalat. Szép szülinapom volt! :)

Új süti

Ezt a süteményt ma tanultam Erzsótól. Nagyon finom és csodák-csodájára, a gyerekek is hajlandóak voltak megkóstolni (ízlett nekik!!!)! :)

Erzsó-féle süti

Hozzávalók:

• 8 tojás


• 12 ek. kristálycukor


• 8 ek. liszt


• 1 cs. sütőpor


• 4 cs. vaníliás cukor


• 3 cs. vaníliás pudingpor


• 1 liter tej


• 25 dkg margarin


• 2 ek. kakaópor


• 0,5 l tejszín (mi Hulala-val készítettük)


• csokireszelék

A 8 tojás fehérjét kemény habbá verem, hozzáadok 8 ek. kristálycukrot, tovább verem a habverővel, majd hozzákeverem a 8 ek. lisztet és az 1 csomag sütőport. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöm, elsimítom, majd 180 fokon kb. 30 percig sütöm. Deszkára kiborítom, lehúzom róla a sütőpapírt. Amikor langyosra hűlt, kevés langyos tejjel kenőecset segítségével megkenem.

A 8 tojás sárgáját 4 cs. vaníliás cukorral, 4 ek. kristálycukorral, 3 cs. vaníliás pudingporral és 1 liter tejjel elkeverem (kézi habverővel), majd sűrűre főzöm. Amikor langyosra hűlt, hozzákeverek 25 dkg margarint. A krémet félbe veszem, egyik felét rákenem a tésztára, másik feléhez hozzákeverem a 2 ek. kakaóport, majd rákenem a sárga krémre.

A tejszínt felverem (ha nem Hulala-t használunk, akkor habfixálóval készítsük!), rákenem a kakaós krémre, csokireszelékkel díszítem, és már fogyasztható is!

Nem túl édes, könnyű, nagyon finom sütemény.

Karácsony

Jól telt a karácsonyunk is, fent voltunk a nagyszüleimnél, ott gyűlt össze a család. Nagyszüleim, anyukám, bátyám és barátnője, nagybátyámék.

Sajnos még csak nekünk vannak kisgyerekeink, így körülöttük forgott a világ, ők kapták a temérdek ajándékot és figyelmet. Sebaj, remélem, hamarosan mi is ezt adhatjuk majd a legkisebbeknek. :)

Fényképek az ünnepről itt.

Mikulás

Több napig tartott a Mikulás-járás minálunk és rengeteg édességet kaptak a gyerekek, nagyrészük még mindig megvan (eldugva, naná!).

Először postán érkeztek ajándékok (anyukámtól, nagymamáméktól és Micu nővérééktől).

Aztán a Faluházban volt Mikulás-ünnepség. A két nagy mondott verset :)

A két kicsi pedig elég rémülten gubbasztott az ölünkben (Veronika az egyik falubeli anyukánál talált menedéket :))

Idei első bejegyzés

1 hónapig nem írtam kutyafülét sem, de el voltam havazva (pár hétig szinte szó szerint is, itt 20 cm hó is volt karácsony előtt). Először vártuk a Mikulást, utána készültünk a karácsonyra, majd szilveszter jött, végül pedig az én 30. születésnapom - volt esemény tehát bőven :)

Meg is írom szépen sorban mindet, de előbb nagyon boldog, szeretetben, megértésben teljes, vidám új esztendőt kívánok mindenkinek, aki olvas, valamint a családomnak és magamnak is! :)