... nem írtam ilyen sokáig. Elszállt az ihletem. Éltem a mindennapokat, sodortak az események, és valahogy nem volt kedvem, türelmem mindezeket leírogatni. (Tuti, hogy emiatt nem kezdtem naplót se írni soha!)
Most már viszont elkezdett hiányozni a blogírás, meg annyi minden történik velünk, amit tényleg érdemes leírnom, megörökítenem, hogy később is vissza tudjuk majd olvasni.
A legfontosabb, hogy végre beköszöntött a VAKÁCIÓ! Nagyon vártuk már mindannyian, hiszen vége a reggel 6 órás ébresztőnek és az esti "8 órakor ágyban a helyed" fesztiválnak! A szünetekben megengedjük, hogy tovább maradjanak fent a gyerekek, főleg nyáron. Az utóbbi időben sokszor megkaptuk tőlük, amikor fürdeni küldtük őket, hogy "Dehát még reggel van!" (értsd: világos van).
Ehhez a bejegyzéshez beillesztek egy videót - ha már az estékről volt szó. (A háttérben az én látszólagos közönyösségemről majd később ejtek szót...)
Hétfőn elültettük a magokat, most várjuk, hogy kikeljenek, fejlődjenek, növekedjenek. Van itt többféle paradicsom (fürtös, fekete, nagyméretű, koktél), paprika (kápia, kaliforniai, hagyományos fehér), ültettünk padlizsánt is. A kertbe majd még vetünk tököt, uborkát, cukkinit, babot, hagymát, sóskát, meg ami még eszünkbe jut!
A régi házban volt egy zárt tornác, oda tettük minden tavasszal a cserepeket, kellemes volt a palántáknak a hőmérséklet, sok fényt kaptak, ideális hely volt számukra! Itt most az ablakpárkányokra tettük őket, többségük déli napot kap, a meleggel és a fénnyel tehát nem lesz gond, reméljük, szépen fognak fejlődni.
Közben meg szorgalmasan gyűjtöm a kiürült befőttes üvegeket, hogy legyen mibe eltenni a nyár ízeit! :)
Gondolom ma rengeteg blog fog a tavaszról szólni, de én is írok róla, mert a kedvenc évszakom, nagyon vártam már! :)
Lapoztam a falinaptárakon. A konyhában van egy gyönyörű, minden hónapban más szín köré csoportosított fotók láthatók. Ebben a hónapban lila rajta minden, de olyan szép, öröm ránézni! :)
Az idő is sokkal enyhébb már odakint, bár ahogy Bálint tanulja az oviban, "ravasz a tavasz" (őt nem fogja becsapni, mert hiába fog sütni kint a nap, ő jól fel fog öltözni, mert tudja, hogy attól még hideg van :) ), de azért mégis! Már csak hófoltokat lehet látni, sok kertben már kibújt a hóvirág (idén én is fogok ültetni), meg az emberek is :)
Tervezgetem a kertemet. Idén szeretném, ha az előkertet meg tudnánk csinálni. Tereprendezés, füvesítés. Bokrokat és virágszigeteket szeretnék ültetni, úgy gondolom, hogy szép lesz! Micu gyümölcsfákat akar még hátra ültetni. 2008 őszén már elültettünk sokat, a többség meg is maradt, de szeretnénk gyarapítani őket. Ha összejön, lesz szilvánk, cseresznyénk, meggyünk, sárgabarackunk, almánk, körténk, birsalmánk, diónk, mogyorónk! Apósom tavaly ültetett nekünk epret, málnát, mandulát is, szóval ha minden rendben lesz, dúskálunk a sok finomságban! :)
A héten elültetjük a palántázandó vetőmagokat is: többféle paradicsomot, többféle paprikát, padlizsánt. Az ablakpárkányokon fogjuk nevelgetni őket, reméljük, hogy szépen kibújnak és fejlődnek majd.
Vettem balkonládákat is, ezek az utcafronti ablakokba kerülnek majd, háromba virágok lesznek ültetve, egybe pedig fűszernövények. A teraszunkra is megálmodtam már a dekorációt, sok-sok virággal! :)
Mától szerdáig reggel fél 6-tól este fél 7-ig én vagyok egyedül a gyerekekkel! :( Micu Miskolcra megy mindhárom nap, az ott épülő imaháznál segít. Megértem én, hogy segítenie kell, de ettől nem érzem jobban magam és nem nyavalygok kevesebbet a barátnőmnek :)
A ma reggel amúgy nagyon zökkenőmentesen telt, mindenki időben elkészült, belefért a reggelizés, felöltözés, fogmosás, fésülködés, frizura-készítés, motyók elkészítése, sőt, még a reggeli dícséret elolvasása is! Az meg még külön vállveregetés nekem, hogy Viviennel még kétszer el tudtam mondatni az Altatót, amit ma kérdezni fog tőle a tanító néni. (affene, még mindig zötyögősen megy, többször be kell segíteni, pedig másfél hete tanuljuk)
Elgondolkoztam egy kicsit a hétvégén és rájöttem, hogy naggggyon szerencsés vagyok, hogy ilyen férjem van, amilyen, meg hogy egyáltalán VAN :) Nem irigylem azokat, akiknek egyedül kell boldogulniuk a gyerekeikkel, mert nehéz...
Pontosabban nem a fogadalom késett, hanem annak betartása, elkezdése...
Az a bizonyos elhatározás pedig az volt, hogy igenis megtanulok a műlábbal járni!
Születésem óta vagyok mozgássérült (bal lábam hiányzik), 16 éves koromig minden gond nélkül hordtam is a műlábat, se bot, se mankó nem kellett. Nem jártam a legszebben, de eljutottam szinte bárhová vele, szóval a célnak megfelelt. Aztán ahogy kamaszodtam, változott a testem, a műszerészeknek problémát okoztam, nem tudtak jó protézist készíteni nekem. Kísérletezgettek, próbálkoztak, aztán végül csak lett hordható, de addigra már annyira hozzászoktam a mankózáshoz, hogy nem akaródzott visszaszokni.
Mankóval sokkal gyorsabb, ügyesebb, mozgékonyabb vagyok. A műláb korlátoz, nehéz és kényelmetlen. Csakhogy, ha nem hordom, akkor a meglévő lábamat sokkal jobban terhelem, tönkre megy a csípőm, a gerincem, emellett pedig a két kezem sem szabad. Ha megtanulok a műlábbal járni, akkor felszabadulhat a kezem (hú, de messze vagyok még ettől....) és a testemmel is jót teszek.
Van még egy dolog, ami miatt így döntöttem, minden ember, aki szeret engem és én is szeretem őt, piszkál ezzel és MÁR NAGYON UNOM! :D
Érdekesek amúgy az emberek. Több személytől is hallottam már, hogy esztétikusabbnak találják a mozgássérült embert úgy, ha megvan mindene. Hiába járok csúnyán, hiába vagyok olyan szörnyen béna műlábbal, de akkor van 2 lábam. Ha meg mankózok, ami ugye nekem alapjában véve sokkal kényelmesebb, nem természetellenes a tartásom, a mozgásom, az mások szemében mégis sokkal szörnyűbb látvány, mert akkor csak 1 lábam van. Fura...
Visszatérve a fogadalmamra: megtanulok a műlábammal járni úgy, hogy semmilyen más segédeszköz ne kelljen hozzá! Időnként beszámolok itt a folyamatról.
Tegnap vettem fel hosszú idő után először, 2 órát volt rajtam. Ma már 3 és fél órát hordtam, itthon igyekeztem minél többet sétálni vele, kiteregettem, elpakoltam a konyhában, megfőztem egy jó adag tejbegrízt vacsira a gyerekeknek (sokkal könnyebb volt műlábat viselve főznöm, hiszen állni azért biztosan tudok vele, így a két kezem szabad volt, nem kellett egyensúlyoznom, meg a mankót fognom :)). Igaz, utána majd szétszakad a hátam és a csípőm a szokatlan mozgástól, terheléstől, de belejövök, bizony belejövök én! :)
2008 nyarán kaptam egyébként meg ezt a műlábat, akkor ősszel már ilyen ügyesen mentem vele (aztán a láb megint a szekrénybe került...):
Január 2-án volt a szülinapom, a férjemtől egy nagyon különleges és emlékezetes ajándékot kaptam, egy teljes hétvégét kettesben!!! 8 év óta nem volt ilyenben részünk, nagyon izgultunk is, hogy hogy tudjuk megoldani.
Anyósoméknak és sógornőmnek köszönhetjük, akik elvállalták a gyerekeinket péntek estétől vasárnap estéig. Pénteken délben elmentünk anyósomékhoz Egerbe, estig mi is maradtunk, majd fürdetés után, amikor szépen vacsoráztak a gyerekek, elköszöntünk tőlük és eljöttünk haza. Hát, a kocsiban nem volt se kiabálás, se veszekedés, se verekedés, se sírás (bár én azért elmorzsoltam pár könnycseppet a szememben), csak CSÖND és lehetett nyugodtan beszélgetni!
Itthon pedig az elején nem találtuk a helyünket, csak bolyongtunk a lakásban, furcsa volt nagyon! Aztán persze elég hamar rájöttünk, hogy mit lehet itt kettesben csinálni... ;)
Szombat délelőtt imaházban voltunk Telkibányán, végig tudtam hallgatni az istentiszteletet! Annyira odafigyeltem, hogy akár most is el tudnám mondani az igehirdetés tartalmát :) Meg is jegyezték a gyülekezeti tagok, hogy feltűnően nyugodtak és kipihentek vagyunk.
Este Sátoraljaújhelyre mentünk, a dohánygyári fúvószenekarnak az újévi koncertjére, ahol Micu is trombitázott. Nekem nagyon tetszik minden évben, mert közismert dallamokat, slágereket játszanak, szórakoztató és élvezetes (zeneileg meg nem vagyok művelt, hogy a hibákat meghallanám, vagy zavarnának azok). Az estét egy vacsival zártuk, az egyik kedvenc kis pizzériánkban.
Vasárnap Miskolcon csavarogtunk, vásárolgattunk és moziba is beültünk. Az "Egyszerűen bonyolult" c. filmet néztük meg, tetszett mindkettőnknek. A miskolci mozi viszont borzasztó! A Plaza-ban voltunk, a terem zsúfolásig megtelt, kellemetlen "ember-szag" terjengett, az üléseket csak egyfelől lehetett megközelíteni, így a belső székekre érkező késők miatt egész sorok állhattak fel, nem kis morgások közepette. A kép- és hangminőség sem olyan volt, mint amilyet egy multiplexben elvárna az ember, a jegyár viszont cseppet sem volt olcsóbb. Szóval levontuk a tanulságot, és ezután, ha tehetjük, inkább máshol megyünk moziba.
Este 7-re értünk Egerbe, a gyerekek már nagyon vártak minket. Amikor megérkeztünk, a két kicsit már le sem lehetett rólunk vakarni, tapadtak ránk, mint a matricák! :) Fáradtak is voltak nagyon, de jól érezték magukat és szerencsére mamáék is jól vették az akadályokat.
A hétvége mellé kaptam egy gyönyörű virágcsokrot (még most is él a vázában!), két szakácskönyvet és egy merőkanalat. Szép szülinapom volt! :)
1 hónapig nem írtam kutyafülét sem, de el voltam havazva (pár hétig szinte szó szerint is, itt 20 cm hó is volt karácsony előtt). Először vártuk a Mikulást, utána készültünk a karácsonyra, majd szilveszter jött, végül pedig az én 30. születésnapom - volt esemény tehát bőven :)
Meg is írom szépen sorban mindet, de előbb nagyon boldog, szeretetben, megértésben teljes, vidám új esztendőt kívánok mindenkinek, aki olvas, valamint a családomnak és magamnak is! :)
Nem vagyok egy fogyókúrázós típus. Mindig az volt a meggyőződésem (igazából most is az), hogy a fogyás ideális módszere a testmozgás, mellette pedig a mérsékelt evés.
Na de nekem pont ez a kettő okoz nehézséget... (irul-pirul) Egyedül lusta vagyok mozogni, társat meg nem találok hozzá. Az úszás lenne számomra a legideálisabb sport, gyerekkoromban rendszeresen jártam is uszodába (ott legalább volt kivel), jó, néha mellé :)
Most meg mit mozgok? Max. a lakásból kiballagok az autóhoz.
Enni viszont szeretek. Nagyon. És a finomakból sokat.
Hát, így jött rám az a 15 kiló felesleg, amit most szeretnék leadni. És mivel a fenti két dolog nem működik, hát kipróbálok egy "csodaszert".
Tegnap megrendeltem a Turbó Diéta 2 heti adagját és ha megjön, elkezdem. Fogalmam sincs, hogy mennyit fogok leadni a segítségével, 5 kg-ot azért remélek tőle. Persze mínuszban :)
Majd beszámolok az eredményről, és kérem a drukkokat!
Még a nyári látogatásuk után megbeszéltük, hogy az őszi szünetben Krisztiék újra meglátogatnak bennünket. Kicsit izgultunk, hogy az összesen 6 gyerekből lehetőleg senki se legyen komolyabban beteg - és sikerült! :) 3 napot összehoztunk!
Kriszti, Csaba, Enikő és Noémi szerdán érkeztek koradélután. Sült krumplival és rántott sajttal vártuk őket. A nagy kajálás után a gyerekek egyből közös nevezőre jutottak és szépen eljátszottak egymással (hogy ez mekkora öröm volt nekünk!!!). Délután csak itthon punnyadtunk, beszélgettünk, szemmel tartottuk a törpjeinket.
Csütörtökön reggeli után pedig felkerekedtünk és elmentünk Mogyoróskára. Nemrég fedeztük fel ezt a falucskát, gyönyörű helyen fekszik és nincs túl messze hozzánk. Van két játszótere, egy büféje, a büfé udvarán állatok (őzike, vaddisznó, nyuszi, postagalamb). A hideg időjárás nem szegte kedvünket, a gyerekek is jól kimozogták magukat!
Hazaérve elfogyasztottuk késői ebédünket, nokedlit zöldborsó pörkölttel - a kiéhezett társaság nem győzte lapátolni magába! :) Este, fektetés után mi felnőttek még beszélgettünk, tévézgettünk, közben újra megéheztünk. A rögtönzött vacsink leveles tészta lett megpakolva csupa finomsággal (feta sajt, paradicsom, hagyma, fokhagyma, bazsalikom, kakukkfű). Hmm, az egész tepsivel elfogyott! (Én meg csodálkozok, hogy nem fogyok le....)
Pénteken a fiúk nagyon rendesek voltak, hónuk alá csapták az összes gyereket és elmentek a közelbe kirándulni. Mi pedig Krisztivel nekiláttunk takarítani, pakolni és ebédet főzni. Sütőtökös cannellonit készítettünk, ami kivételesen MINDENKINEK ízlett! Desszertnek pedig francia almatortát sütöttünk.
Ebéd után sajnos eljött a búcsú ideje, Krisztiék elindultak haza, Budapestre.
Egyébként Vera nem is igazán vendég, hanem egy nagyon-nagyon jó barát.
1994-ben ismerkedtünk meg a Bicebóca Alapítvány szolnoki táborában, aztán jónéhány évvel később, egy utószilveszteri (vagy előszilveszteri?) buliban lettünk igazán jó barátnők.
Amikor ideköltöztünk Bózsvára, sokáig gyakori látogatónk volt, heteket töltött nálunk, nagyon jól kijövünk egymással, hatalmasakat nevetünk, beszélgetünk, filmeket nézünk és nem utolsó sorban roppant jó neki főzni, mert bevállalós és szereti, amiket csinálok! :)
Vera mostanában sajnos ritkán jön, mert miután elvégezte az egyetemet és politológus diplomát szerzett, elhelyezkedett, ráadásul munka mellett még egy másoddiplomát is betervezett (jogot tanul), szóval nagyon megcsappant a szabadideje. :( Viszont amikor tud jönni, ott folytatjuk, ahol abba hagytuk (ld. egy bekezdéssel feljebb!)...
Most, októberben majdnem 1 hetet töltött nálunk, jó volt nagyon. Vera, szeretettel látunk bármikor és bármeddig! :) És természetesen scooterezhetsz máskor is! ;)
Elkezdődött. Kedd reggel 7-kor elindultunk, Vivien iskolába, Bálint és Veronika óvodába ment. Nem nagyon vártam ezt a napot, jobban élveztem a nyári szünetet, mindenki addig aludt, ameddig akart, lazaság és könnyed napirend jellemezte az elmúlt 3 hónapot.
Ezzel szemben most korán kelünk, rohanunk, izgulunk - na, de majd csak belejövünk :)
Veronikának nagyon tetszik az ovi! Már első nap simán ott tudtam hagyni, igaz, neki könnyebbség, hogy Bálinttal együtt lehet. Ebéd után megyünk értük, de eddig semmi gond, jól elvannak, játszanak, aranyosak :)
Vivinek is tetszik a második osztály. Új tantárgyai vannak, jóval több könyve, de a tündéri tanító néni a régi, az osztálytársak nagy része is, a 3 új elsős pedig nagyon kis helyes :)
Régóta terveztük már, hogy meglátogatjuk Sáregresen élő rokonainkat. Gyerekkoromban általában évente egyszer (búcsúkor) elutaztunk hozzájuk és kedves emlékeket őrzök magamban róluk! Bátyám többször nyaralt is Sáregresen, szeretett ott lenni.
Utoljára talán 2003 nyarán mentem, Viviennel, Zolival, Barbival és apuval. Micu még sosem járt Sáregresen, úgyhogy megbeszéltük, az idei búcsúra elmegyünk. Szombat este utaztunk fel Budapestre, másnap reggel pedig onnan startoltunk.
Micu reggel 7-kor akart indulni, de mivel 10 körülre ígértük, hogy érkezünk, igyekeztem húzni az időt, végül fél 8 előtt pár perccel már muszáj volt beülni a kocsiba :) Alig 40 perc alatt már Székesfehérváron voltunk, ezért beiktattunk 2 pihenőt is, sőt, Sáregres határa előtt is megálltunk egy kicsit, hogy ne "hajnalban" érkezzünk már meg...
Fél 10 előtt kicsivel felhívtam Arankát, útbaigazítást kérve, ő meg már ugrott is és jött elénk autóval :) Nagyon kedves fogadtatásban volt részünk és nagyon-nagyon jól éreztük magunkat! 11 órára elmentünk a református templomba, meghallgattuk az istentiszteletet, hazafelé megálltunk a falu játszóterén, hadd mozogjanak egy kicsit a gyerekek! Finom ebéddel vártak Ariék vissza, gyümölcsleves, sült krumpli, rántott cukkini, -karfiol és -sajt volt amerikai- és majonézes kukoricasalátával. A sütikről meg ne is beszéljünk!!! (volt somlói is! ;))
Ebéd után egy kis pihi a felnőtteknek, őrült kiabálás és rohangászás a gyerekeknek, majd kimentünk a búcsúba. Körhinták, árusok, különböző játékok, édességek tömkelege - jaj nekünk! :) Bálint egy harci felszerelést, Veronika arcfestéket kapott. Sebestyén még jól elvolt a nézelődéssel, egy kis vattacukor-kóstolással. Vivien pedig nagylány már, őt inkább a körhinták (láncos, libegős) vonzották.
Délután még egy kis játszás, beszélgetés volt a program, este pedig búcsúztunk és indultunk vissza Budapestre, nagyszüleimhez.
Jó volt Sáregresen lenni, jó lenne gyakrabban is menni és főleg jó lenne viszonozni a vendéglátást! :)
Az első variációval nincs semmi bajom, na de a másodikkal...! Pedig bejött. Tegnap. A fürdőszobába.
Itt volt Erzsó (egy személyi segítőszolgálattól jár ki hozzám heti 2 délelőtt), ő látta meg legelőször, szerencsére ő is távolította el. Aranyos volt, mondta, hogy hirtelen nem tudta, hogy sikítson és szaladjon, vagy gondolkodjon :)
Azt hiszem, én sikítottam volna és gondosan zárva tartottam volna a fürdőszoba ajtót, amíg a fiúk haza nem érnek. ;)
Többet mesélek a lányokról, de jönnek hamarosan a fiús bejegyzések is :) Most viszont megint lányos, mégpedig "veronikás", hiszen neki volt a 3. születésnapja!
Nagyon készültem rá, hetekkel ezelőtt megterveztem a dekorációt, megrendeltük a tortát, megvettük az ajándékot. Igazán szép lett minden, eltaláltam a kis hercegnő ízlését, úgyhogy volt öröm :)
Az elkövetkező napok azzal telnek majd, hogy próbálom megtanítani Veronikának, hogy most már a "Hány éves vagy?" kérdésre "Három" a helyes válasz...
Egy nagyon klassz, de elég fárasztó hétvégén vagyunk túl. Kriszti csütörtök este megemlítette, hogy lejönne hétvégére segíteni nekem pakolni. Pénteken egész nap vártam a telefonját (reggel annyira nem bírtam magammal, hogy jól fel is ébresztettem őket telefonnal...), közben igyekeztem nem belelélni magamat, mert úgy gondoltam, túl nagy áldozat lenne ez részéről és biztos nem tudja megoldani. DE megoldotta! Autókázott majdnem 300 km-t csak azért, hogy segítsen nekem. Mi ez, ha nem igazi BARÁTSÁG?! Innen is köszönöm Neked, Kriszti, fantasztikus barátnő vagy!
Nagyon jól haladtunk, a 2 szobánkat szinte teljesen kipakoltuk, a nem mindennap használatos dolgainkat mind bedobozoltuk, bezsákoltuk, Kriszti a szekrényeket lemosta. Most ugyan kerülgetjük a szoba közepén lévő zsákokat, de Apa már elkezdte áthordani az új ház padlására őket, úgyhogy lassan talán megszűnik itt ez a kupleráj (hogy odaát majd folytatódhasson...). Apának egyébként naaagy dicséret jár, mert egyik nap bevállalta mind a 4 gyereket, így mi Krisztivel nagyon tudtunk haladni.
Egyik nap pedig a szomszéd faluból átjött 3 néni a gyülekezetünkből és kitakarította az egész házat! Volt ott ablakpucolás, festék-vakarászás, csempemosás, felmosás, stb. Szegénykék, biztos jól elfáradtak, de nagyon-nagyon aranyosak, hogy eljöttek segíteni! Sőt, ebédet is hoztak nekünk!
Ilyenkor látom azt, hogy mennyi kedves ember vesz bennünket körül, hogy mennyien szeretnek és ez olyan jó! Remélem, hogy mi is tudjuk valamikor ezt viszonozni, illetve remélem, hogy aki szeret minket, érzi a mi szeretetünket is. :)
Vivien megkapta élete első bizonyítványát :) A szöveges értékelésben csupa szép és jó van írva róla, úgyhogy nagyon-nagyon büszke vagyok rá! Bár itthon vannak egymással gondjaink, mérhetetlenül örülök, hogy az iskolában minden oké és remekül teljesít. Édes kicsi (nagy?) lányom, nagyon szeretlek és boldoggá teszel azzal, hogy vagy nekem!
Az elmúlt napokat elég betegesen nyafogtuk végig. A gyerekek taknyosak, Sebit és Veronikát orvoshoz is elvittük, kaptak is antibiotikumot. Múlt héten Apát terítette le a nyavalya, tegnap pedig engem. Szerencsére gyorsan javulunk, úgyhogy a VAKÁCIÓ kezdetére remélem mindannyian egészségesek leszünk.
Vakáció... Nem megyünk nyaralni, két okból. Az egyik, hogy már tavasszal voltunk :) A másik pedig, hogy átköltözünk az új házunkba. Igen, úgy tűnik, elkészültünk - na jó, legalábbis nagyjából, hogy beköltözhessünk :) Apósom és a férjem építette, 2006 őszén kezdtük - elég nagy meló volt, de még nagyobb az öröm, ahogy látjuk a sok munka eredményét. Olyan szép lett, olyan igazán nekünk való! :)
Izgulok ám a költözés miatt rendesen. Várom is, meg tudom, hogy jó lesz, de félek a változástól, félek attól, hogy mindent meg kell szokni. És félek attól is, hogy iszonyat meló lesz a bepakolás, dobozolás, kipakolás, "belakás". Huhh, a gyerekek is hogy fogják vajon viselni? Jófejek, úgyhogy biztos jobban, mint én :D A héten itt van anyukám, el is határoztuk, hogy elkezdjük a cuccokat összepakolni. Apa vett is egy halom sittes zsákot. Szerintetek mennyit töltöttünk eddig meg? Hát igen, semennyit. Délelőtt főzés és házimunka, délután meg a 4 lurkó - mégis hogyan és mikor??? De muszáj lesz most már alkalmat keríteni rá, különben itt ragadunk :)
Pár nappal ezelőtt kitaláltuk, hogy elmegyünk kicsit kirándulni. Gyerekeim (lusta népség) húzták a szájukat, hogy gyalogolni kell. Férjem kedvcsinálásként mondta, hogy megyünk majd a patakhoz is, békát nézni. Veronikának (3 éves lesz nemsokára) felcsillant a szeme és megkérdezte:
- Apa, rózsaszín béka is lesz?
Ez a rózsaszín egyébként nagy kedvenc, ha lehet, mindenben olyat választ, legszívesebben tetőtől-talpig abba öltözik. Az aktuális alvós-tárgy is mindig a színe alapján van kiválasztva (volt már rózsaszín cd-tartó, post-it cetli, reklámtoll, sőt, wc-papír tekercs is).
Megnyugtat az a tudat, hogy Viviennek is volt ilyen korszaka, de mára már (7 és fél éves) abszolút változatosan, ízlésesen öltözik, a rózsaszín mellett sok más szín is szerepel a ruhatárában. :)
Férjhez menetelem után költöztem Budapestről Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe.
Négy gyermekünk van:
Vivien (2001)
Bálint (2004)
Veronika (2006)
Sebestyén (2007)
Igyekszünk őket boldog, megelégedett felnőttekké nevelni.
