Megy a gőzös, megy a gőzös...

... pontosabban a villanymozdony, merthogy már leginkább az jár errefelé.

Még a héten gondolkoztunk, milyen családi programot találjunk ki vasárnapra, hogy a gyerekek is élvezzék és anyagilag se vágjon minket földhöz. Aztán egyszercsak Micu megmondta a tutit:

Menjünk el vonattal Miskolcra, ott csavarogjunk egyet és jöjjünk haza!

Hát így tettünk :) A gyerekek valóban nagyon élvezték, Veronika és Sebestyén most utazott először vonattal. Sebi az elején nagyon meg volt illetődve, aztán rájött arra, hogy milyen izgalmas egy vasúti kocsi! Lehet benne futkározni, lehet "mászókázni", embereket megfigyelni, egyensúlyozni kapaszkodás nélkül, néha pedig fenékre huppanni :)

Veronika végig mellettem volt, oda ment, ahová én, oda ült, ahol én ültem, amikor csak tehette, fogta a kezemet, de neki is tetszett a vonatozás!

Vivien és Bálint, mint a nagyok... tőlünk lehetőleg távol és meglehetősen idétlenül :) Viszont a kalauz bácsi megjelenésekor mind a négyen kisangyalokká változtak!

Hazafelé már nagyon fáradtak voltak a gyerekek (nem mintha, mi nem), de nem aludtak el. Még az utolsó energiatartalékukat mozgósították és eközben nagyon szerencsésnek éreztem magam, amiért az egész kocsi teljesen üres volt. :)

Hidasnémetiben du. fél 5-kor átültünk az autónkba, azt hiszem, mondanom sem kell, ahogy beindult a motor, a csapat már be is ájult! Itthon Micu behordta őket a nappaliba, aludtak tovább. Este 7 körül mindenkit bevitt az ágyába, aludtak tovább... reggelig!

Du. fél 5-től reggel fél 7-ig - Apppám!!!! :)

Esti költözködés

Szörnyű, mi megy itt estéről-estére! Kezdjük ott, hogy az új házban lett 3 szép gyerekszoba. Sebi és Veronika van együtt, Bálintnak és Viviennek pedig külön szobája van. Vivié természetesen igazi csajos szoba, csupa rózsaszín-fehér feeling, galériaágy, íróasztal, stb. Amikor készült, teljesen oda volt érte, amikor kész lett, szintén, amikor be kellett költözni, még akkor is, de amikor ott kellett aludni - akkor kezdődtek a gondok. Hogy ő fél egyedül, nem szeret ott aludni, túl magasan van, megjelent néhány pók, és így tovább.

A mi drága nagylányunk átköltözött tehát Bálint szobájába, arra a heverőre, ahol amúgy apósom szokott aludni, amikor itt van nálunk. Ez működött is, egészen addig, amíg Papa meg nem érkezett. Vivien nem akarta átadni Papának az ágyat, és sikerült neki elérnie, hogy szegény apósom menjen le a földre, a maga 71 évével!!! Természetesen nem hagytam ezt annyiban, beszéltem vele, hogy ez így nem jó.

Ezekután csajszim kitalálta, hogy Veronika költözzön be hozzá. Nagyon jól szórakoztam aznap, mert Vivien igyekezett hirtelen nagyon jóban lenni a húgával, egész nap a kegyeiben járt, leste a kicsi minden kívánságát! Vercsi persze iszonyúan élvezte, cukik voltak, ahogy kéz a kézben járkáltak, susmusoltak, fodrászkodtak, meg ilyenek. Este a fiúk áthurcolták Veronika rácsos kiságyát Vivien szobájába, a galéria ágy alá. Na de! Vivien ebben az esetben sem akart felmenni az ágyába, így bemászott Veronikához és ott aludt el a kiságyban... Ekkor már a fejemet fogtam.

Vajon mi jön ezután???? :)