Még a héten gondolkoztunk, milyen családi programot találjunk ki vasárnapra, hogy a gyerekek is élvezzék és anyagilag se vágjon minket földhöz. Aztán egyszercsak Micu megmondta a tutit:
Menjünk el vonattal Miskolcra, ott csavarogjunk egyet és jöjjünk haza!
Hát így tettünk :) A gyerekek valóban nagyon élvezték, Veronika és Sebestyén most utazott először vonattal. Sebi az elején nagyon meg volt illetődve, aztán rájött arra, hogy milyen izgalmas egy vasúti kocsi! Lehet benne futkározni, lehet "mászókázni", embereket megfigyelni, egyensúlyozni kapaszkodás nélkül, néha pedig fenékre huppanni :)
Veronika végig mellettem volt, oda ment, ahová én, oda ült, ahol én ültem, amikor csak tehette, fogta a kezemet, de neki is tetszett a vonatozás!
Vivien és Bálint, mint a nagyok... tőlünk lehetőleg távol és meglehetősen idétlenül :) Viszont a kalauz bácsi megjelenésekor mind a négyen kisangyalokká változtak!
Hazafelé már nagyon fáradtak voltak a gyerekek (nem mintha, mi nem), de nem aludtak el. Még az utolsó energiatartalékukat mozgósították és eközben nagyon szerencsésnek éreztem magam, amiért az egész kocsi teljesen üres volt. :)
Hidasnémetiben du. fél 5-kor átültünk az autónkba, azt hiszem, mondanom sem kell, ahogy beindult a motor, a csapat már be is ájult! Itthon Micu behordta őket a nappaliba, aludtak tovább. Este 7 körül mindenkit bevitt az ágyába, aludtak tovább... reggelig!
Du. fél 5-től reggel fél 7-ig - Apppám!!!! :)
