18-án késő este anyukámmal együtt felmentünk Budapestre, hogy eltöltsünk ott néhány napot.
Szerdán az Állatkertbe látogattunk el, szeretünk legalább évente 1 alkalommal eljutni ide. Ügyesek voltunk, nyitásra már ott voltunk, hamar be is jutottunk, majd elkezdődött az állatok felfedezése - na és persze a játszótereké :) Sebestyén az első negyedórában angyalian jó kisfiú volt, annyira félt minden állattól, hogy szorosan a kezünket fogva, szépen sétált mellettünk, aztán valahogy csak rájött, hogy nincs mitől félnie, onnantól kezdve nekünk volt miatta félni valónk... Édesek voltak amúgy, ahogy szaladgáltak, felfedeztek minden zugot, minden mászhatót megmásztak, minden kipróbálhatót kipróbáltak! A vízikapuk (nem tudom pontosan, hogy mi a nevük, de át kell rajtuk menni és vízpárát fújnak az emberre) is hatalmas sikert arattak, minden ilyen kapunál Veronika kivételével csurom vizesek lettek a gyerekeim :)
Klassz és számunkra új dolog volt a Tapi-Zoo helyek felfedezése! Ezeken az állomásokon különböző tárgyakat lehetett kézbe venni, megfogdosni, simogatni és az ott lévő állatkerti dolgozóktól kérdezgetni (simiztünk többek között zsiráf lábszárcsontot, levetett kígyóbőrt, kagylókat, csigákat, strucc tojást, stb.). Jópofa dolog!
Összefutottunk az egyik másodunokatestvéremmel is, kiderült, hogy ő ott dolgozik az állatkerti játszóházban, aznap épp a simogató mellett gyerekeket festett ki, amit persze mi is kipróbáltunk! :) Vivien tündérkirálynő, Bálint pókember, Veronika pedig pillangó lett Betti keze által. Nagyon szép munkát végzett! (Sebi addigra elaludt a babakocsiban.)
Milyen kicsi a világ, ott az állatkertben összefutottunk más ismerőssel is! Egy nazarénus családdal találkoztunk, akikkel egy házban laktunk annak idején. Jó volt találkozni velük, beszélgettünk egy jó fél órát, felelevenítettük a régi emlékeket, elújságoltuk, kivel mi történt az elmúlt évek alatt.
Csütörtökön nagypapámat köszöntöttük 82. születésnapja alkalmából. Sajnos a nagybátyámék nem tudtak eljönni, így nagymamámék, anyukám, bátyámék és mi voltunk csak, de jót beszélgettünk, finomat ebédeltünk és vártuk az esti tűzijátékot!
A tűzijátékot évek óta ugyanonnan nézzük, a Hegyalja útról, egy sportpálya kerítésénél. Szuper onnan a kilátás (egyedül a Dunánál alacsonyan fellőtt rakétákat nem látjuk rendesen), nincs tömeg se és nagymamáméktól 10 perc alatt ott vagyunk gyalog. Idén elvittük magunkkal Veronikát is, aki az elején megijedt egy picit, de aztán nézte szépen és nagyon tetszett neki is.
Évek óta nem kapcsolják le tűzijáték alatt a közvilágítást - vajon miért?? A biztonságosság miatt? Tuti van oka, de a nagyobb élvezet miatt jó lenne a teljes sötétség arra a fél órára.
Pénteken vásárolgattunk, csavarogtunk, este pedig jöttünk haza. Mindent összevetve nagyon jól éreztük magunkat - annyira kellenek az ilyen napok! :)
Ja, és Vivien ott maradt, nem jött velünk haza, 1 hét múlva megyünk érte. Esténként pityereg egy kicsit, hogy hiányzunk neki, napközben viszont nagyon jól elvan - én azért várom már, hogy itthon legyen ;)
Szerdán az Állatkertbe látogattunk el, szeretünk legalább évente 1 alkalommal eljutni ide. Ügyesek voltunk, nyitásra már ott voltunk, hamar be is jutottunk, majd elkezdődött az állatok felfedezése - na és persze a játszótereké :) Sebestyén az első negyedórában angyalian jó kisfiú volt, annyira félt minden állattól, hogy szorosan a kezünket fogva, szépen sétált mellettünk, aztán valahogy csak rájött, hogy nincs mitől félnie, onnantól kezdve nekünk volt miatta félni valónk... Édesek voltak amúgy, ahogy szaladgáltak, felfedeztek minden zugot, minden mászhatót megmásztak, minden kipróbálhatót kipróbáltak! A vízikapuk (nem tudom pontosan, hogy mi a nevük, de át kell rajtuk menni és vízpárát fújnak az emberre) is hatalmas sikert arattak, minden ilyen kapunál Veronika kivételével csurom vizesek lettek a gyerekeim :)
Klassz és számunkra új dolog volt a Tapi-Zoo helyek felfedezése! Ezeken az állomásokon különböző tárgyakat lehetett kézbe venni, megfogdosni, simogatni és az ott lévő állatkerti dolgozóktól kérdezgetni (simiztünk többek között zsiráf lábszárcsontot, levetett kígyóbőrt, kagylókat, csigákat, strucc tojást, stb.). Jópofa dolog!
Összefutottunk az egyik másodunokatestvéremmel is, kiderült, hogy ő ott dolgozik az állatkerti játszóházban, aznap épp a simogató mellett gyerekeket festett ki, amit persze mi is kipróbáltunk! :) Vivien tündérkirálynő, Bálint pókember, Veronika pedig pillangó lett Betti keze által. Nagyon szép munkát végzett! (Sebi addigra elaludt a babakocsiban.)
Milyen kicsi a világ, ott az állatkertben összefutottunk más ismerőssel is! Egy nazarénus családdal találkoztunk, akikkel egy házban laktunk annak idején. Jó volt találkozni velük, beszélgettünk egy jó fél órát, felelevenítettük a régi emlékeket, elújságoltuk, kivel mi történt az elmúlt évek alatt.
Csütörtökön nagypapámat köszöntöttük 82. születésnapja alkalmából. Sajnos a nagybátyámék nem tudtak eljönni, így nagymamámék, anyukám, bátyámék és mi voltunk csak, de jót beszélgettünk, finomat ebédeltünk és vártuk az esti tűzijátékot!
A tűzijátékot évek óta ugyanonnan nézzük, a Hegyalja útról, egy sportpálya kerítésénél. Szuper onnan a kilátás (egyedül a Dunánál alacsonyan fellőtt rakétákat nem látjuk rendesen), nincs tömeg se és nagymamáméktól 10 perc alatt ott vagyunk gyalog. Idén elvittük magunkkal Veronikát is, aki az elején megijedt egy picit, de aztán nézte szépen és nagyon tetszett neki is.
Évek óta nem kapcsolják le tűzijáték alatt a közvilágítást - vajon miért?? A biztonságosság miatt? Tuti van oka, de a nagyobb élvezet miatt jó lenne a teljes sötétség arra a fél órára.
Pénteken vásárolgattunk, csavarogtunk, este pedig jöttünk haza. Mindent összevetve nagyon jól éreztük magunkat - annyira kellenek az ilyen napok! :)
Ja, és Vivien ott maradt, nem jött velünk haza, 1 hét múlva megyünk érte. Esténként pityereg egy kicsit, hogy hiányzunk neki, napközben viszont nagyon jól elvan - én azért várom már, hogy itthon legyen ;)
