Pontosabban nem a fogadalom késett, hanem annak betartása, elkezdése...
Az a bizonyos elhatározás pedig az volt, hogy igenis megtanulok a műlábbal járni!
Születésem óta vagyok mozgássérült (bal lábam hiányzik), 16 éves koromig minden gond nélkül hordtam is a műlábat, se bot, se mankó nem kellett. Nem jártam a legszebben, de eljutottam szinte bárhová vele, szóval a célnak megfelelt. Aztán ahogy kamaszodtam, változott a testem, a műszerészeknek problémát okoztam, nem tudtak jó protézist készíteni nekem. Kísérletezgettek, próbálkoztak, aztán végül csak lett hordható, de addigra már annyira hozzászoktam a mankózáshoz, hogy nem akaródzott visszaszokni.
Mankóval sokkal gyorsabb, ügyesebb, mozgékonyabb vagyok. A műláb korlátoz, nehéz és kényelmetlen. Csakhogy, ha nem hordom, akkor a meglévő lábamat sokkal jobban terhelem, tönkre megy a csípőm, a gerincem, emellett pedig a két kezem sem szabad. Ha megtanulok a műlábbal járni, akkor felszabadulhat a kezem (hú, de messze vagyok még ettől....) és a testemmel is jót teszek.
Van még egy dolog, ami miatt így döntöttem, minden ember, aki szeret engem és én is szeretem őt, piszkál ezzel és MÁR NAGYON UNOM! :D
Érdekesek amúgy az emberek. Több személytől is hallottam már, hogy esztétikusabbnak találják a mozgássérült embert úgy, ha megvan mindene. Hiába járok csúnyán, hiába vagyok olyan szörnyen béna műlábbal, de akkor van 2 lábam. Ha meg mankózok, ami ugye nekem alapjában véve sokkal kényelmesebb, nem természetellenes a tartásom, a mozgásom, az mások szemében mégis sokkal szörnyűbb látvány, mert akkor csak 1 lábam van. Fura...
Visszatérve a fogadalmamra: megtanulok a műlábammal járni úgy, hogy semmilyen más segédeszköz ne kelljen hozzá! Időnként beszámolok itt a folyamatról.
Tegnap vettem fel hosszú idő után először, 2 órát volt rajtam. Ma már 3 és fél órát hordtam, itthon igyekeztem minél többet sétálni vele, kiteregettem, elpakoltam a konyhában, megfőztem egy jó adag tejbegrízt vacsira a gyerekeknek (sokkal könnyebb volt műlábat viselve főznöm, hiszen állni azért biztosan tudok vele, így a két kezem szabad volt, nem kellett egyensúlyoznom, meg a mankót fognom :)). Igaz, utána majd szétszakad a hátam és a csípőm a szokatlan mozgástól, terheléstől, de belejövök, bizony belejövök én! :)
2008 nyarán kaptam egyébként meg ezt a műlábat, akkor ősszel már ilyen ügyesen mentem vele (aztán a láb megint a szekrénybe került...):
4 megjegyzés:
Szia!
Szerintem nagyon jól megy a műlábbal való közlekedés, legalább is a videó nekem azt mutatta!
Csak gyakorolni kell és kész!
Nekünk is van egy nagyon jó barátunk akinek combtőtől nincs lába, de ő egy műlábas akrobata, annyira ügyes vele, és ő viszont utálja a mankót, azt mondja, hogy korlátozza a szabadságát! Nagyon profin megtanult kismotort és autót is vezetni a műlábbal!
Jó egészséget kívánok így ismeretlenül!
Gratulálok a gyönyörű családodhoz!
Orsi
Kedves Orsi!
Nagyon örülök, hogy írtál! Régebben rendszeresen olvastam a blogodat, de aztán bezártad, így nem is próbálkoztam újra megnézni. Most viszont örömmel láttam, hogy újra publikus, úgyhogy már fel is iratkoztam rendszeres olvasónak! :)
Gratulálok a fiúkhoz, az életedhez, a blogodhoz!
Az általad kapott biztatást is köszönöm, pont jókor jött, mert a műláb már megint 1 hétig pihizett a sarokban....
No hát én is szeretnélek biztatni a gyakorlásra. Oké?
A receptekért meg külön köszönet. Olyan jók.
Kedves Mária!
Oké! :) És köszi!
Megjegyzés küldése