Háztartástan a múlt századból

Vesta-nál találtam ezt legutóbb és elgondolkodtatott... Jó, picit (nagyon) túlzott és szigorú, de azt hiszem, ha mi, feleségek csak felét átvéve várnánk haza férjünket, szebb lenne az élet - családban, nagyvilágban egyaránt.

Cseh Tamás

Nem vagyok rá büszke, de gyakran előfordul, hogy hetekig nem nézek tévét, nem hallgatok rádiót, nem nézek interneten sem híreket. Ez történt most is, hiszen csak ma olvastam először, hogy augusztus 7-én elhunyt Cseh Tamás. A 2006 óta tartó betegségéről tudtam, de akkor is megdöbbentett halálának híre. Nagyon sajnálom, hogy már nincs közöttünk, nem alkot újabb dalokat.

A Republic együttes révén ismertem meg a dalait (Levélváltás c. album) és egyből megfogott a stílusa! Szeretem a gitárt, szeretem az elgondolkodtató dalszövegeket, szeretem Cseh Tamás előadásmódját. Fiatal korom miatt az előző rendszerbeli Magyarországot az ő jóvoltából más szemszögből is láthatom, mint amit és ahogy a történelem-órákon tanultunk.

Szeretnék elmenni a temetésére (Temetése római katolikus szertartás szerint augusztus 27-én, csütörtökön délután fél háromkor lesz Budapesten, a Farkasréti temetőben.
A ravatalnál várhatóan a barát-szerzőtárs, Bereményi Géza mond beszédet.), de nem tudok. Így csendben itthon emlékezek rá és köszönöm a sok szép dalt, közülük leginkább ezt!

Képet innen hoztam.

Akarom vagy szeretném?

Szombat délután megérkezett hozzánk anyukám és itt lesz augusztus 18-áig. Nagyon szeretjük őt, egy fő bajunk van, hogy túúúl szigorú! Szerintem egy nagyinak nem kell ennyire szigorúnak lennie (ha említem neki, azt mondja, ő csak következetes)...

Egyik állandóan felbukkanó probléma az akarom-szeretném téma. Én úgy nevelem a gyerekeimet, hogy szabad akarniuk (akarok mesét nézni, akarok ebédelni, ki akarok menni az udvarra játszani). Nyilván a "szeretném" kifejezést is használják (szeretnék egy új ruhát, szeretnék lovagolni, stb.) és a nagyobbak kezdenek is ráérezni az udvariasság ízére, a hangsúlyozás, a megfogalmazás fontosságára.

Anyukám meg úgy nevelt minket, hogy a gyerek mindent csak szeressen, ne akarjon (Akarni a vécén kell! - felkiáltással).

Ugye, hogy nincs is túl nagy jelentősége ennek? De amikor egy nap 10x előjön, amikor minden "akarok" szónál a nagyi ugrik és nevel - hát az már kissé nyomasztó! :(

Mit tehet ilyenkor egy okos lány/anyuka???

Elkezdem én is

Egy ideje töröm én is azon a fejem, hogy blogot kéne írni. Csak úgy, magunkról. Egyrészt, mert jó kiírni magamból a gondolataimat, másrészt pedig, mert jó lesz visszaolvasni, talán okoz majd néhány boldog percet a gyerekeinknek, ha évek múlva bele-belepillantanak.

Ma, amikor legjobb barátnőm mesélt az ő blogjáról, nem kellett sokat győzködnie, hogy én is elkezdjem az enyémet.

Úgy gondoltam, fogok írni a mindennapjainkról, az ünnepnapjainkról, a gyerekeinkről, természetről, vegetáriánus ételekről, a mindjárt-kész házunkról (ja, hogy egy családi ház sosem lesz teljesen kész?) és mindarról, ami fontos számomra.

Örülök, hogy elkezdtem :)