2009. június 15., hétfő

Egy szuper hétvége


Egy nagyon klassz, de elég fárasztó hétvégén vagyunk túl. Kriszti csütörtök este megemlítette, hogy lejönne hétvégére segíteni nekem pakolni. Pénteken egész nap vártam a telefonját (reggel annyira nem bírtam magammal, hogy jól fel is ébresztettem őket telefonnal...), közben igyekeztem nem belelélni magamat, mert úgy gondoltam, túl nagy áldozat lenne ez részéről és biztos nem tudja megoldani. DE megoldotta! Autókázott majdnem 300 km-t csak azért, hogy segítsen nekem. Mi ez, ha nem igazi BARÁTSÁG?! Innen is köszönöm Neked, Kriszti, fantasztikus barátnő vagy!

Nagyon jól haladtunk, a 2 szobánkat szinte teljesen kipakoltuk, a nem mindennap használatos dolgainkat mind bedobozoltuk, bezsákoltuk, Kriszti a szekrényeket lemosta. Most ugyan kerülgetjük a szoba közepén lévő zsákokat, de Apa már elkezdte áthordani az új ház padlására őket, úgyhogy lassan talán megszűnik itt ez a kupleráj (hogy odaát majd folytatódhasson...). Apának egyébként naaagy dicséret jár, mert egyik nap bevállalta mind a 4 gyereket, így mi Krisztivel nagyon tudtunk haladni.

Egyik nap pedig a szomszéd faluból átjött 3 néni a gyülekezetünkből és kitakarította az egész házat! Volt ott ablakpucolás, festék-vakarászás, csempemosás, felmosás, stb. Szegénykék, biztos jól elfáradtak, de nagyon-nagyon aranyosak, hogy eljöttek segíteni! Sőt, ebédet is hoztak nekünk!

Ilyenkor látom azt, hogy mennyi kedves ember vesz bennünket körül, hogy mennyien szeretnek és ez olyan jó! Remélem, hogy mi is tudjuk valamikor ezt viszonozni, illetve remélem, hogy aki szeret minket, érzi a mi szeretetünket is. :)

1 megjegyzés:

Kriszti írta...

Örömmel mentem!! Bármikor megtenném mégegyszer és én is nagyon jól éreztem magam Nálatok!!!
Puszika