Jól vagyunk :)

Úgy tűnik, átestünk a betegségen - legalábbis a hányásoson (azt hiszem, most következik a köhögés-orrfolyás, bár talán még sikerül kihúzni egészségesen egy darabig)!

Sebestyén és Micu megúszta, én hétfőn dőltem ki egy fél napra. De már újult erővel mehetek tovább! :)

(Ennek örömére megint megsütöttem a hamburgert, és olyan, de olyan vacakul sikerült... Nem kelt meg a buci rendesen, a fasírt is ízetlen lett, pedig mindent ugyanúgy csináltam, mint először. Ki érti ezt???)

Szia ősz, szia betegség?!

Úgy élveztem, hogy egész nyáron SENKI nem volt beteg! Se orrfolyás, se köhögés, se semmi, csak csupa móka-kacagás :)

De az ősszel együtt megérkezett első családi betegségünk is. Mert ugye olyan nálunk nem igazán van, hogy egy gyerek beteg, aztán slussz! Naná, hogy végigmegy legalább hármon, szerencsétlenebb helyzetben négyen. Hát, most 3-nál tartunk...

Vivien kezdte vasárnap. Pont vonaton ültem vele, Budapesten csatangoltunk csajos-hétvége keretében (csak ő meg én), aztán Füzesabony előtt látom rajta, hogy valami nem oké. Épp dédimama sajtos sütijét eszegettem nejlonzacsiból, mikor rákérdeztem, nem kell-e hánynia. Kellett. Rövid reakcióidő, sütiszacsi száj elé, hadd szóljon! Csórikám először nem mert a sütibe hányni, aztán győzött a természet ereje... És édes pofim, még utána bocsánatot kért, hogy már nem tudok enni többet belőle!!!! :) Aztán hányt még egyet Egerből hazafelé, hétfő reggel fájlalta a hasát és a fejét, így itthon maradt, de délutánra már kutya baja sem volt, kedden mehetett iskolába.

Vártunk, lestük a többieket, lesz-e folytatás. Nem volt!

Egész ma reggelig...

Ma reggel Bálint nyafogott, hogy fáj a hasa, nem akar oviba menni, hánynia kell, stb. Én, szenya-anya, azt hittem, hogy csak óvoda-undora van, így ráripakodtam, hogy jól van, akkor menjen hányni! Haha :) És hányt. (irulok-pirulok) Szóval itthon maradt és még egy csomót hányt.

Veronika remekül volt reggel. Jól van, akkor ő mehet oviba. Ment is. Csakhogy :) Fél 10 körül óvónéni telefonál, hányt a lánykánk, menjünk érte.

Szóval 3. Lessük Sebit. Hátha, na! :)

Betegség, rosszabb napok, de van fény az alagút végén

Az elmúlt napokat elég betegesen nyafogtuk végig. A gyerekek taknyosak, Sebit és Veronikát orvoshoz is elvittük, kaptak is antibiotikumot. Múlt héten Apát terítette le a nyavalya, tegnap pedig engem. Szerencsére gyorsan javulunk, úgyhogy a VAKÁCIÓ kezdetére remélem mindannyian egészségesek leszünk.

Vakáció... Nem megyünk nyaralni, két okból. Az egyik, hogy már tavasszal voltunk :) A másik pedig, hogy átköltözünk az új házunkba. Igen, úgy tűnik, elkészültünk - na jó, legalábbis nagyjából, hogy beköltözhessünk :) Apósom és a férjem építette, 2006 őszén kezdtük - elég nagy meló volt, de még nagyobb az öröm, ahogy látjuk a sok munka eredményét. Olyan szép lett, olyan igazán nekünk való! :)

Izgulok ám a költözés miatt rendesen. Várom is, meg tudom, hogy jó lesz, de félek a változástól, félek attól, hogy mindent meg kell szokni. És félek attól is, hogy iszonyat meló lesz a bepakolás, dobozolás, kipakolás, "belakás". Huhh, a gyerekek is hogy fogják vajon viselni? Jófejek, úgyhogy biztos jobban, mint én :D A héten itt van anyukám, el is határoztuk, hogy elkezdjük a cuccokat összepakolni. Apa vett is egy halom sittes zsákot. Szerintetek mennyit töltöttünk eddig meg? Hát igen, semennyit. Délelőtt főzés és házimunka, délután meg a 4 lurkó - mégis hogyan és mikor??? De muszáj lesz most már alkalmat keríteni rá, különben itt ragadunk :)