Nem hal meg a blogom...

... mert van, aki nem hagyja! :) Nem igazán volt kedvem írogatni, túlságosan nehezemre esett összeszedni a gondolataimat, megfogalmazni, leírni - csak éltem a mindennapjaimat... - ami nem volt ám eseménytelen!

Átköltöztünk. Hihetetlen, még talán most is nehezen fogom fel, hogy most már ez az otthonunk, a saját házunk (saját? még jó félig az államé, a hitel miatt)! Lassan épült, sok munka volt vele, még nem tökéletes, de szépül és egyre jobban belakjuk. A gyerekeknek nem okozott gondot az átköltözés, azt hiszem megkönnyítette a dolgukat az, hogy részt vettek az építkezésben, ezáltal jobban sajátjuknak érezhetik.

Én viszont nehezen szoktam (szokom) meg. Anyukámra hasonlítok abban, hogy nehezen tudok váltani, az újtól kicsit félek, a szokások az életemben nagyon meghatározóak. Szeretem, ha a tárgyak ott vannak, ahol megszoktam, szeretem, ha a kádba úgy tudok beszállni, ahogy megszoktam, ha a konyhámban a tányérok ott vannak, ahol megszoktam, stb, stb, stb. Talán betegesnek tűnik, küzdök is ellene, igyekszem mosolyra húzni ilyenkor a számat és a pozitívumokra gondolni, rosszabb esetben pedig felhívom Kriszti barátnőmet, vagy Andi barátnőmet, vagy a nagymamámat és elpanaszolom nekik a bánatomat. :)

Egyébként amióta átköltöztünk, sokkal nyugisabb lett az életünk, aminek én nagyon-nagyon örülök! Micu több időt tud velünk tölteni, ettől a gyerekek is kezelhetőbbek és boldogabbak, és talán én is kevesebbet veszekszem velük. Próbálom az új ház "szabályait" megtanítani mind a gyerekekkel, mind a férjemmel. Olyan jó lenne rendet és tisztaságot tartani (tudom, ez csak álom), és igazán nem bánnám, ha ebben családom minden tagja együttműködne (nem működnek)! Sebaj, majd talán 10 év múlva, az első felújítások után ;)

Kalácsos finomság

Egyik nagy kedvencem!

Rakott kalács csokival és baracklekvárral

Hozzávalók:
30 dkg szikkadt kalács
3 dl tejszín
4 dl tej
2 tojás
2 tojássárgája
10 dkg cukor
1 citrom
10 dkg tejcsokoládé
3 evőkanál lekvár (pl. barack-, narancs- vagy málnalekvár)
esetleg 1 evőkanál rum
3 dkg vaj
kevés vaj a tepsi kikenéséhez

Elkészítése:

1. Előmelegítjük a sütőt 175 fokra (gázsütőn 4-es fokozat), és vékonyan kivajazunk egy 30x20 cm-es tepsit. A szikkadt kalácsot dobókocka méretűre daraboljuk, és a kivajazott tepsibe szórjuk. A tejet meg a tejszínt összemelegítjük, majd egy keverőtálban kézi habverővel összedolgozzuk az egész tojásokat a tojássárgákkal és a cukorral. A meleg tejszín-tej egyveleget folytonos keverés mellett apránként hozzáadjuk a cukros tojáshoz, aztán belereszeljük a citrom héját. Ráöntjük a kalácskockákra, és hagyjuk, hogy azok 10-15 perc alatt majdnem teljesen magukba igyák. Ezalatt apróra vágjuk a csokoládét, illetve, ha a lekvár túl sűrű lenne, kevés rummal felhígítjuk.

2. A kalácskockák közé nem túl mélyen, imitt-amott elrejtjük a csokifalatokat, majd kiskanálnyi mennyiségekben a lekvárt is. Az a jó, ha mindenhova jut lekvár is, csoki is. Végül a rakott kalács tetején elmorzsoljuk a vajat, és 45 perc alatt megsütjük. Ha 30 perc után úgy látjuk, hogy nagyon pirulni kezdett, alufóliával letakarjuk, és úgy sütjük tovább. 4-6 adag lesz belőle

(Stahl Judit: Végre otthon c. könyvéből)

Látogatás a védőnőnél

Ma reggel elmentünk a két kicsivel a védőnénihez. Sebestyénnek már aktuális lenne a 18 hónapos oltás, már így is 1 hónapja húzzuk-halasztjuk náthás betegség miatt, de még 2 hétig várnunk kell, mert szabadságra ment az orvos. Végülis nem sietünk sehová :) Kiscsibészünk 10 kg, szerintem amit eszik, azt le is mozogja, de ránézésre jó testalkatú, egészséges gyerek, úgyhogy aggodalomra semmi ok!

Veronikának a 3 éves státusz-vizsgálat volt aktuális. Védőnéni kikérdezett és kitöltötte az ezzel kapcsolatos kérdőívet. Néhány kérdésnél komolyan gondolkoznom kellett (Lépcsőn váltott lábbal jár-e? Fél lábon néhány másodpercig megáll-e?), a vérnyomásmérés nem sikerült (intenzíven rázta a fejét arra a felvetésre, hogy most ezt a szalagot a kezére tesszük), ezeket belekalkulálva is azt hiszem, hogy a kislányom teljesen megfelelő, normális 3 éves gyermek. :) Súlya 12,4 kg, magassága 90 cm.

Családi fénykép

Tibinek (kedves ismerősünk) köszönhetően lett egy jó kis családi fényképünk :)

Veronika 3 éves

Többet mesélek a lányokról, de jönnek hamarosan a fiús bejegyzések is :) Most viszont megint lányos, mégpedig "veronikás", hiszen neki volt a 3. születésnapja!

Nagyon készültem rá, hetekkel ezelőtt megterveztem a dekorációt, megrendeltük a tortát, megvettük az ajándékot. Igazán szép lett minden, eltaláltam a kis hercegnő ízlését, úgyhogy volt öröm :)

Az elkövetkező napok azzal telnek majd, hogy próbálom megtanítani Veronikának, hogy most már a "Hány éves vagy?" kérdésre "Három" a helyes válasz...

Egy szuper hétvége

Egy nagyon klassz, de elég fárasztó hétvégén vagyunk túl. Kriszti csütörtök este megemlítette, hogy lejönne hétvégére segíteni nekem pakolni. Pénteken egész nap vártam a telefonját (reggel annyira nem bírtam magammal, hogy jól fel is ébresztettem őket telefonnal...), közben igyekeztem nem belelélni magamat, mert úgy gondoltam, túl nagy áldozat lenne ez részéről és biztos nem tudja megoldani. DE megoldotta! Autókázott majdnem 300 km-t csak azért, hogy segítsen nekem. Mi ez, ha nem igazi BARÁTSÁG?! Innen is köszönöm Neked, Kriszti, fantasztikus barátnő vagy!

Nagyon jól haladtunk, a 2 szobánkat szinte teljesen kipakoltuk, a nem mindennap használatos dolgainkat mind bedobozoltuk, bezsákoltuk, Kriszti a szekrényeket lemosta. Most ugyan kerülgetjük a szoba közepén lévő zsákokat, de Apa már elkezdte áthordani az új ház padlására őket, úgyhogy lassan talán megszűnik itt ez a kupleráj (hogy odaát majd folytatódhasson...). Apának egyébként naaagy dicséret jár, mert egyik nap bevállalta mind a 4 gyereket, így mi Krisztivel nagyon tudtunk haladni.

Egyik nap pedig a szomszéd faluból átjött 3 néni a gyülekezetünkből és kitakarította az egész házat! Volt ott ablakpucolás, festék-vakarászás, csempemosás, felmosás, stb. Szegénykék, biztos jól elfáradtak, de nagyon-nagyon aranyosak, hogy eljöttek segíteni! Sőt, ebédet is hoztak nekünk!

Ilyenkor látom azt, hogy mennyi kedves ember vesz bennünket körül, hogy mennyien szeretnek és ez olyan jó! Remélem, hogy mi is tudjuk valamikor ezt viszonozni, illetve remélem, hogy aki szeret minket, érzi a mi szeretetünket is. :)

Bizonyítvány

Vivien megkapta élete első bizonyítványát :) A szöveges értékelésben csupa szép és jó van írva róla, úgyhogy nagyon-nagyon büszke vagyok rá! Bár itthon vannak egymással gondjaink, mérhetetlenül örülök, hogy az iskolában minden oké és remekül teljesít. Édes kicsi (nagy?) lányom, nagyon szeretlek és boldoggá teszel azzal, hogy vagy nekem!