Szia ősz, szia betegség?!

Úgy élveztem, hogy egész nyáron SENKI nem volt beteg! Se orrfolyás, se köhögés, se semmi, csak csupa móka-kacagás :)

De az ősszel együtt megérkezett első családi betegségünk is. Mert ugye olyan nálunk nem igazán van, hogy egy gyerek beteg, aztán slussz! Naná, hogy végigmegy legalább hármon, szerencsétlenebb helyzetben négyen. Hát, most 3-nál tartunk...

Vivien kezdte vasárnap. Pont vonaton ültem vele, Budapesten csatangoltunk csajos-hétvége keretében (csak ő meg én), aztán Füzesabony előtt látom rajta, hogy valami nem oké. Épp dédimama sajtos sütijét eszegettem nejlonzacsiból, mikor rákérdeztem, nem kell-e hánynia. Kellett. Rövid reakcióidő, sütiszacsi száj elé, hadd szóljon! Csórikám először nem mert a sütibe hányni, aztán győzött a természet ereje... És édes pofim, még utána bocsánatot kért, hogy már nem tudok enni többet belőle!!!! :) Aztán hányt még egyet Egerből hazafelé, hétfő reggel fájlalta a hasát és a fejét, így itthon maradt, de délutánra már kutya baja sem volt, kedden mehetett iskolába.

Vártunk, lestük a többieket, lesz-e folytatás. Nem volt!

Egész ma reggelig...

Ma reggel Bálint nyafogott, hogy fáj a hasa, nem akar oviba menni, hánynia kell, stb. Én, szenya-anya, azt hittem, hogy csak óvoda-undora van, így ráripakodtam, hogy jól van, akkor menjen hányni! Haha :) És hányt. (irulok-pirulok) Szóval itthon maradt és még egy csomót hányt.

Veronika remekül volt reggel. Jól van, akkor ő mehet oviba. Ment is. Csakhogy :) Fél 10 körül óvónéni telefonál, hányt a lánykánk, menjünk érte.

Szóval 3. Lessük Sebit. Hátha, na! :)