Szia ősz, szia betegség?!

Úgy élveztem, hogy egész nyáron SENKI nem volt beteg! Se orrfolyás, se köhögés, se semmi, csak csupa móka-kacagás :)

De az ősszel együtt megérkezett első családi betegségünk is. Mert ugye olyan nálunk nem igazán van, hogy egy gyerek beteg, aztán slussz! Naná, hogy végigmegy legalább hármon, szerencsétlenebb helyzetben négyen. Hát, most 3-nál tartunk...

Vivien kezdte vasárnap. Pont vonaton ültem vele, Budapesten csatangoltunk csajos-hétvége keretében (csak ő meg én), aztán Füzesabony előtt látom rajta, hogy valami nem oké. Épp dédimama sajtos sütijét eszegettem nejlonzacsiból, mikor rákérdeztem, nem kell-e hánynia. Kellett. Rövid reakcióidő, sütiszacsi száj elé, hadd szóljon! Csórikám először nem mert a sütibe hányni, aztán győzött a természet ereje... És édes pofim, még utána bocsánatot kért, hogy már nem tudok enni többet belőle!!!! :) Aztán hányt még egyet Egerből hazafelé, hétfő reggel fájlalta a hasát és a fejét, így itthon maradt, de délutánra már kutya baja sem volt, kedden mehetett iskolába.

Vártunk, lestük a többieket, lesz-e folytatás. Nem volt!

Egész ma reggelig...

Ma reggel Bálint nyafogott, hogy fáj a hasa, nem akar oviba menni, hánynia kell, stb. Én, szenya-anya, azt hittem, hogy csak óvoda-undora van, így ráripakodtam, hogy jól van, akkor menjen hányni! Haha :) És hányt. (irulok-pirulok) Szóval itthon maradt és még egy csomót hányt.

Veronika remekül volt reggel. Jól van, akkor ő mehet oviba. Ment is. Csakhogy :) Fél 10 körül óvónéni telefonál, hányt a lánykánk, menjünk érte.

Szóval 3. Lessük Sebit. Hátha, na! :)

Az első hamburgerem

Olyan finom lett! Most szerénytelenségnek tűnik, de tényleg nagyon szép és nagyon finomra sikeredett! :)

Tuti receptek alapján készült, a fasírt innen, a zsemle pedig innen származik. Köszönöm a receptek tulajdonosainak, hogy ilyen klassz vacsink volt! :)

Becsatolja egyedül!

Igen, ma derült ki, hogy Veronika be tudja már egyedül csatolni a szandálját!

Olyan édes, leül, felveszi a szandit, becsatolja - örül. Utána kicsatolja, leveszi és kezdi elölről.

Uborka

Veronikával beszélgetek.

- Anya, hol van az Uborka?
- Uborka??
- Igen, tudod, akivel játszani szoktam.
- Uborkával szoktál játszani????
- Igen, az oviban. Hol van Uborka?
- Ő egy gyerek?
- Igen.
- Ez a neve?
- Igen, te is ismered.
- Napocskára gondolsz? (Szomszéd kislány.)
- Nem, Uborkára. Múltkor, amikor jöttél értem az óvodába, te is ismerted.
- ??? (iszonyúan kattognak a fejemben a kerekek) Borkára gondolsz?
- Igen!

:)

Pizzasütés a másfél évessel

Tegnap este pizzát sütöttem vacsorára. Ennek természetes velejárója, hogy ilyenkor mind a négy gyerek ott sündörög körülöttem és kórusban kérdezik, hogy "Anya, segíthetek?". Na, ez rendben is van, de hát ugye van egy másfél évesem is, aki a világért le nem maradna az ilyen jó bulikról! :)

Sebestyén szerint a jó pizzába kell:

- paradicsom szára és kivágott rossz részei
- papucs
- orr-nyomat (orrával lyukat nyom a tésztába)
- néhány csepp tápszer a cumisüvegből
- sok-sok ujj- és tenyérnyomat

Ki akar vendégségbe jönni hozzánk? ;)

Hétfőn varratszedés

Szerdán kellett visszavinnem Vivient kontrollra. Leszedték a kötést, megnézte a sebet az orvos, azt mondta, hogy szépen gyógyul. Kétnaponta kössük át itthon, hétfőn pedig menjünk varratszedésre.

Aranyosak Vivien barátai, most a héten gyakran átjöttek játszani, és mindig megkérdezték a lányomat, hogy hogy van a füle! Az egyik kisfiú pedig kedden még ajándékszatyrot is hozott, teli csokival :)

Utunk a baleseti sebészetre

Du. 4-kor elengedtem Vivient a játszótérre a barátaival. Micu 5 előtt pár perccel elment itthonról, csak csütörtök este jön haza - prédikátor-értekezlet van a Dunántúlon. (Anyósomék viszont itt vannak, segítenek nekem.)

Fél 6 előtt kicsivel rohannak Vivi barátai, hogy a lányom leesett a csúszdáról és megrepedt a feje! Na, egyből kivert a veríték, küldtem a gyerekeket vissza, azt hittem, hogy Vivi egyedül maradt (kiderült, hogy nem, mert addigra már három szülő is ott volt), kértem apósomat, jöjjön velem, pattantunk a kocsiba és mentünk a játszóra.

Kiderült, hogy nem a feje, hanem a füle széle repedt meg, de elég rendesen! Olyan volt, mintha ollóval tépne bele valaki, vérzett is és elég csúnya seb volt. Szegénykém sírt nagyon, és legfőbb problémája a fájdalmon kívül az volt, hogy vajon ilyen csúnya marad-e a füle, ha meggyógyul :)

Mentünk Sátoraljaújhelyre, a sürgősségi sebészetre. Hamar bejutottunk, aranyos doktorbácsi, aranyos asszisztens néni fogadott bennünket. Két szúrással kapott Vivien érzéstelenítő injekciót (a második szúrás nagyon fájt neki), utána pedig a doktorbácsi összevarrta a fülét. Most kötés van rajta és 2 nap múlva vissza kell menni ellenőrzésre.

Szerencsére hazafelé már csacsogott, most este picit fájlalta a fülét, de nem vészes.

Jaj, hogy mik történnek ezekkel a csemetékkel!!!

Amikor majd kamaszodnak

Nem akartam ma már többet írni, de ezt most olvastam és szeretnék rá néhány év múlva, az igazi kamaszkor megérkeztével is emlékezni:

Adair Lara: Macskaévek

Mostanában jöttem rá, hogy míg a gyerekek hűséges és szeretettel teli kutyák, a tizenévesek macskák. Kutyatulajdonosnak lenni könnyű. Eteted, tanítgatod, parancsolgatsz neki. Az meg a térdedre hajtja a fejét, és úgy néz rád, mintha Rembrandt-festmény volnál. Hívásodra lelkesen berohan.

Aztán a rajongó kutyakölyök, tizenkét éves kora táján egyszer csak nagy, vén macskává változik. Ha szólsz neki, hogy jöjjön be, csodálkozik, mintha azon töprengene, vajon kinek a halála révén lett belőled császár. Már nem sündörög körülötted, el-eltűnik. Csak akkor látod, ha megéhezik. Aztán a konyhában, vágtája lelassul, de csak annyira, hogy felhúzhassa az orrát bármely étel láttán, amit adsz neki. Ha a régi, gyengéd mozdulattal nyúlsz felé, hogy megsimogasd a fejét, elhúzódik, és olyan pillantást vet rád, mintha azt próbálná felidézni, látott-e már valahol.

Te pedig, nem tudván, hogy a kutya most macska, arra gondolsz, nyilván valami komoly baja van. Olyan visszahúzódó, távoli, már-már búskomor.

A családi kirándulásokon nem vesz részt.

Mivel te nevelted, tanítottad meg tárgyakat visszahozni, nyugton ülni, azt feltételezed, valamit elrontottál. Bűntudat és aggodalom tölt el, ezért kétszeres igyekezettel próbálod jó magaviseletre bírni őt.

Csakhogy immár macskával van dolgod, tehát mindaz, ami eddig bevált, most a kívánt eredmény ellenkezőjéhez vezet. Ha hívod, elszalad. Ha azt mondod, üljön le, felugrik az asztalra. Minél gyakrabban közelítesz felé kezedet tördelve, annál távolabb fut.

A kutyatulajdonosok viselkedése helyett sajátítsd el a macskatulajdonosok magatartását. Tégy egy tál ételt az ajtó mellé, és várd ki, míg odajön hozzád. De ne feledd, a macskának is szüksége van a segítségedre és a szeretetedre.

Ülj nyugodtan, jön úgyis: keresi azt a meleg, biztonságot nyújtó ölet, melyet nem feledett el. Állj készenlétben, hogy ajtót nyithass neki.

Egy napon felcseperedett gyermeked belép majd a konyhába, nagy puszit ad, és így szól: -Egész nap talpon voltál. Hadd mosogassak el helyetted. - Ebből fogod tudni, hogy a macskából újra kutya lett.

Ismeritek?

Most találtam rá erre a számra a YouTube-on. Gyerekkoromban de sokat hallgattam apukám kazettáiról :)

Finom sajtok Egerben

Néhány hónapja olvastam róla, és most hétfőn végre eljutottam Egerben a Bükki Sajt-műhelybe. Igaz, be kellett volna előre jelentkezni, ezt sajnos nem tudtam, kicsit féltem is, hogy nem engednek be, de az ott dolgozók nagyon kedvesek voltak, bemehettünk és vásárolhattunk :)

Finomabbnál finomabb sajtok mutogatták magukat a hűtőpultban, nézegettük, kóstolgattuk őket! Igen, minden sajtból, ami érdekelt bennünket, kaptunk kóstolót - hol van még ilyen a mai világban?

Végül vettünk bazsalikomos-füstöltet, hegyvidéki érleltet, tökmagos krémsajtot és kecskesajtot is. A héten dőzsöltünk, nagyon finomak, köszönő viszonyban sincsenek a nagyüzemi műsajtokkal. Ha valaki Egerbe készül, jelentkezzen be Sándor Tamásékhoz és kóstolja meg a különleges, kézműves sajtokat!

Egy újabb nekem való süti

Tegnap ismét kipróbáltam egy receptet, egy pofonegyszerű sütiről van szó. Apósomnak és nekem ízlett, a többség meg sem kóstolta. Hát, ő bajuk, a süti mindenesetre elfogyott! ;)

Őszibarackos-morzsás süti

Hozzávalók:
40 dkg meghámozott, kockára vágott őszibarack
4 evőkanál cukor
20 dkg liszt
10 dkg szobahőmérsékletű vaj
csipet só
kiskanál fahéj

Tegyük egy tűzálló tál aljára az őszibarackot, szórjunk rá 3 púpozott evőkanál cukrot és a fahéjat.

Keverjük össze a lisztet a maradék egy evőkanál cukorral, a sóval, adjuk hozzá a felkockázott vajat. Kézzel morzsoljuk össze a tésztát.

Szórjuk rá a morzsát a barackra, 180-200 fokra előmelegített sütőben 30-35 percig süssük, míg aranybarna lesz a teteje.

Roppant egyszerű, de finom és különleges! Ráadásul végre felavathattam Krisztiéktől kapott helyes kis barna kerámia sütőformáimat! :)

A receptet itt találtam és hamarosan kipróbálom szilvával is, ahogy Dolce vita írja.

17 üveg paradicsomlé

készült el eddig. Vasárnap főzzük a következő adagot, sőt, akkor megpróbálkozom a lecsóval is!

Fantasztikus termésünk lett idén: paradicsom, paprika, uborka, tök, petrezselyem, mindegyikből bőségesen szüretelhettünk, az ízük pedig olyan igazi kerti, finom, zamatos! :)

A paradicsomlevet évek óta tartósítószer nélkül tesszük el. Az üvegeket és tetejüket ecetes vízben kifőzzük, vízből kiszedve azonnal rátesszük a tetőket, rácsavarjuk. Közben elkezdjük főzni a feldarabolt paradicsomot, ízlés szerint teszünk bele egy kis sót. Amikor már megpuhult a paradicsom (nem főzzük azért agyon), botmixerrel összeturmixoljuk, forralunk még rajta egyet, majd kislángon hagyva elkezdjük belemerni az üvegekbe. Ilyenkor arra figyelünk, hogy mindig csak egy üvegnek szedjük le a tetejét, azt megtöltjük a paradicsomlével, majd azonnal visszatekerjük rá a tetőt. Fejre állítjuk pár percre, aztán szárazdunsztban hagyjuk kihűlni.

Eddig még soha sem romlott meg (kopp-kopp-kopp) és kb. másfél-két óra alatt meg is vagyunk az elkészítésével! Passzírozni, szűrni nem szoktuk, így benne van a paradicsom magja és egy kis héj is (amit a turmix nem pürésített), de minket nem zavar, szeretjük.

Mit visz magával az oviba?

Általában plüssmacit, babát, rongyit, stb. Általában. Na de az én fiam!!

Reggel fél 9-kor betelefonálok az oviba, óvónéninkkel szeretnék beszélni.

Én: - Szervusz! Csak azt szeretném megkérdezni, hogy minden rendben van-e, megérkeztek-e szerencsésen a gyerekek (iskolabusz viszi őket), Veronika jól érzi-e magát.
Óvónéni: Szervusz Ildikó! Ó, persze, minden rendben van! Veronika a lányokkal játszik a babakonyhában, Bálintnak is megjött a barátja, Dani, úgyhogy ő is nagyon jól van már! Ja, Ildikó, elvettem Bálinttól a bicskáját...

Khmmm, szabadkoztam rendesen, amiért nem vettem észre, hogy mivel indult a gyerek itthonról... :)

Szeptember 1.

Elkezdődött. Kedd reggel 7-kor elindultunk, Vivien iskolába, Bálint és Veronika óvodába ment. Nem nagyon vártam ezt a napot, jobban élveztem a nyári szünetet, mindenki addig aludt, ameddig akart, lazaság és könnyed napirend jellemezte az elmúlt 3 hónapot.

Ezzel szemben most korán kelünk, rohanunk, izgulunk - na, de majd csak belejövünk :)

Veronikának nagyon tetszik az ovi! Már első nap simán ott tudtam hagyni, igaz, neki könnyebbség, hogy Bálinttal együtt lehet. Ebéd után megyünk értük, de eddig semmi gond, jól elvannak, játszanak, aranyosak :)

Vivinek is tetszik a második osztály. Új tantárgyai vannak, jóval több könyve, de a tündéri tanító néni a régi, az osztálytársak nagy része is, a 3 új elsős pedig nagyon kis helyes :)

Szóval hajrá, ez az élet rendje!

Sáregresi látogatás

Régóta terveztük már, hogy meglátogatjuk Sáregresen élő rokonainkat. Gyerekkoromban általában évente egyszer (búcsúkor) elutaztunk hozzájuk és kedves emlékeket őrzök magamban róluk! Bátyám többször nyaralt is Sáregresen, szeretett ott lenni.

Utoljára talán 2003 nyarán mentem, Viviennel, Zolival, Barbival és apuval. Micu még sosem járt Sáregresen, úgyhogy megbeszéltük, az idei búcsúra elmegyünk. Szombat este utaztunk fel Budapestre, másnap reggel pedig onnan startoltunk.

Micu reggel 7-kor akart indulni, de mivel 10 körülre ígértük, hogy érkezünk, igyekeztem húzni az időt, végül fél 8 előtt pár perccel már muszáj volt beülni a kocsiba :) Alig 40 perc alatt már Székesfehérváron voltunk, ezért beiktattunk 2 pihenőt is, sőt, Sáregres határa előtt is megálltunk egy kicsit, hogy ne "hajnalban" érkezzünk már meg...

Fél 10 előtt kicsivel felhívtam Arankát, útbaigazítást kérve, ő meg már ugrott is és jött elénk autóval :) Nagyon kedves fogadtatásban volt részünk és nagyon-nagyon jól éreztük magunkat! 11 órára elmentünk a református templomba, meghallgattuk az istentiszteletet, hazafelé megálltunk a falu játszóterén, hadd mozogjanak egy kicsit a gyerekek! Finom ebéddel vártak Ariék vissza, gyümölcsleves, sült krumpli, rántott cukkini, -karfiol és -sajt volt amerikai- és majonézes kukoricasalátával. A sütikről meg ne is beszéljünk!!! (volt somlói is! ;))

Ebéd után egy kis pihi a felnőtteknek, őrült kiabálás és rohangászás a gyerekeknek, majd kimentünk a búcsúba. Körhinták, árusok, különböző játékok, édességek tömkelege - jaj nekünk! :) Bálint egy harci felszerelést, Veronika arcfestéket kapott. Sebestyén még jól elvolt a nézelődéssel, egy kis vattacukor-kóstolással. Vivien pedig nagylány már, őt inkább a körhinták (láncos, libegős) vonzották.

Délután még egy kis játszás, beszélgetés volt a program, este pedig búcsúztunk és indultunk vissza Budapestre, nagyszüleimhez.

Jó volt Sáregresen lenni, jó lenne gyakrabban is menni és főleg jó lenne viszonozni a vendéglátást! :)

Szalonnasütő

Ilyen szalonnasütőt készítettek férjemék megrendelésre a falunkban :) (Egyszer lesz ám nekünk is ilyen, igaz, mi nem szalonnát fogunk sütögetni.)