Csak hogy nehogy unatkozzak :)

Elkezdtem megint tanulni. Márciusban olvastam a Humanitás című újságban, hogy online újságíró képzés indul mozgássérült emberek számára, hát jelentkeztem. Április végén volt a felvételi, ami négy részből állt. Egyik szobában felmérték a számítógépes ismereteinket, felhasználói gyakorlatunkat, másik helyen interjú zajlott, harmadik helyiségben a technikai tudnivalókat beszéltük meg (ki milyen ellátásban részesül, kinek milyen segítségre van szüksége), aki meg várakozott, annak egy A4-es oldal terjedelmű, szabadkézzel írt alkotást kellett benyújtania, szabadon választott témában.

Két nap múlva már meg is kaptam a tájékoztatást, miszerint felvételt nyertem! Úgy örülök neki!!! Jövő tavaszig tart a képzés, távoktatásban tanulunk, de vannak ún. kontakt-napok, amikor Budapesten kell lennem. 14 főt vettek fel, már az első két budapesti oktatás le is zajlott, szuper kis csapatnak lettem a tagja! Azóta minden nap jön a tananyag és házi feladat, amit megadott határidőig vissza is kell küldenünk. Egyelőre nagyon élvezem! :) A tanfolyam végén vizsgázni fogunk, és ha sikerül, akkor OKJ-s bizonyítványt kapunk arról, hogy újságírók lettünk. Sőt, a legjobb 7-nek 4 hónapon keresztül távmunkát is biztosítanak.

Erre az elfoglaltságomra utaltam egyébként az előbbi videó megjegyzésében.

Árvíz

Sajnos itt is voltak grimbuszok a víz miatt, de hála Istennek, minket és a legtöbb falunkbelit nem érintett közvetlenül, legalábbis nem tette tönkre sem a kertjeinket, sem a házainkat! A közelben (főleg Sátoraljaújhelyen) viszont életek munkáját vitte el az ár :(

Itt kérnék én is mindenkit az árvízkárosultak nevében, hogy hívjátok a

1749-es számot,

segítsünk minél többen!

Nálunk ilyen volt a helyzet a legdurvább napokon (a képeken a kocsibeállónkat, udvarunkat, garázsunkat láthatjátok, valamint a járdát, ahogy folyik át rajta a víz):

Bálint elballagott

(Felső kép: Csoportkép - Bálint lent, középen, fehér ingben, szürke nadrágban, kezében a tarisznyával

Alsó kép: Barátokkal -  jobbra lent, fehér ingben, vagányan az én fiam :))

Igen, Bálint elbúcsúzott az óvodától, szeptembertől iskolás lesz! Aranyosak voltak, Pálházán, a Művelődési Házban tartották meg a ballagási műsort. Julika óvónéni klasszul felkészítette a gyerekeket, mindenki nagyon lelkesen énekelt, mesélt, szavalt, játszott!

Szerencsére vidám hangulatú volt az előadás, egyedül akkor szöktek könnyek a szemembe, amikor az elején bevonultak a gyerekek Kovács Kati egyik dalára (Vangelis, 1492 - magyar szöveggel) - hát az eléggé megható volt... (Ilyenkor szoktam elgondolkozni azon, hogy érzelmileg mennyire befolyásolhatóak vagyunk - egy megható, érzelmes zene és az agyunk ki-, szívünk-lelkünk meg bekapcsol.)

Magam sem tudom, miért...

... nem írtam ilyen sokáig. Elszállt az ihletem. Éltem a mindennapokat, sodortak az események, és valahogy nem volt kedvem, türelmem mindezeket leírogatni. (Tuti, hogy emiatt nem kezdtem naplót se írni soha!)

Most már viszont elkezdett hiányozni a blogírás, meg annyi minden történik velünk, amit tényleg érdemes leírnom, megörökítenem, hogy később is vissza tudjuk majd olvasni.

A legfontosabb, hogy végre beköszöntött a VAKÁCIÓ! Nagyon vártuk már mindannyian, hiszen vége a reggel 6 órás ébresztőnek és az esti "8 órakor ágyban a helyed" fesztiválnak! A szünetekben megengedjük, hogy tovább maradjanak fent a gyerekek, főleg nyáron. Az utóbbi időben sokszor megkaptuk tőlük, amikor fürdeni küldtük őket, hogy "Dehát még reggel van!" (értsd: világos van).

Ehhez a bejegyzéshez beillesztek egy videót - ha már az estékről volt szó.  (A háttérben az én látszólagos közönyösségemről majd később ejtek szót...)

Beszélni nehéz

Sebestyénnek már majdnem 1 éve tanítom a nevét. Nem túl fogékony rá :) Arra a kérdésre, hogy "Hogy hívnak?", általában az a válasz, hogy "ÉN!"

Na, de ma!!!!

- Sebi, hogy hívnak?
- Hátár Hepi (Molnár Sebi)

Alakul, de azért még van mit gyakorolni... :)

Meseváros játék Ágó-nál

Blogjáték Ágó-nál!

Citromos makaróni

Vivien kérte, ez volt a mai ebédünk.

Hozzávalók:
50 deka makaróni
6 deka puha vaj
1 nagy citrom
bő 1 deci olívaolaj
5 deka parmezán
friss bazsalikom
só és frissen őrölt fekete bors

A tésztát odateszem főzni, közben a puha vajat, a citrom héját és levét, az olívaolajat és a parmezánt beleteszem egy kerámia tálba, közepes fokozaton 2 perc alatt összemelegítem a mikróban. A kifőtt tésztát beleforgatom, sózom, borsozom, aztán aki akarja, a sajátjára tépked egy kis bazsalikomot, reszel még rá sajtot.

Nagyon finom, nyáridéző és villámgyors ebéd! :)

A recept Stahl Judit: Gyorsan, valami finomat! című szakácskönyve alapján jött létre.

Tavasz-idézés a lakásban

Nőnapi virágaink (háttérben az ágak fel lesznek díszítve)

Ezt a jácintot Vivien nevelgeti

Szintén nőnapi ajándék, kedves tavaszi dekoráció

A leendő lecsók, tésztaszószok és egyebek :)

Hétfőn elültettük a magokat, most várjuk, hogy kikeljenek, fejlődjenek, növekedjenek. Van itt többféle paradicsom (fürtös, fekete, nagyméretű, koktél), paprika (kápia, kaliforniai, hagyományos fehér), ültettünk padlizsánt is. A kertbe majd még vetünk tököt, uborkát, cukkinit, babot, hagymát, sóskát, meg ami még eszünkbe jut!

A régi házban volt egy zárt tornác, oda tettük minden tavasszal a cserepeket, kellemes volt a palántáknak a hőmérséklet, sok fényt kaptak, ideális hely volt számukra! Itt most az ablakpárkányokra tettük őket, többségük déli napot kap, a meleggel és a fénnyel tehát nem lesz gond, reméljük, szépen fognak fejlődni.

Közben meg szorgalmasan gyűjtöm a kiürült befőttes üvegeket, hogy legyen mibe eltenni a nyár ízeit! :)

Március van! :)

Gondolom ma rengeteg blog fog a tavaszról szólni, de én is írok róla, mert a kedvenc évszakom, nagyon vártam már! :)

Lapoztam a falinaptárakon. A konyhában van egy gyönyörű, minden hónapban más szín köré csoportosított fotók láthatók. Ebben a hónapban lila rajta minden, de olyan szép, öröm ránézni! :)

Az idő is sokkal enyhébb már odakint, bár ahogy Bálint tanulja az oviban, "ravasz a tavasz" (őt nem fogja becsapni, mert hiába fog sütni kint a nap, ő jól fel fog öltözni, mert tudja, hogy attól még hideg van :) ), de azért mégis! Már csak hófoltokat lehet látni, sok kertben már kibújt a hóvirág (idén én is fogok ültetni), meg az emberek is :)

Tervezgetem a kertemet. Idén szeretném, ha az előkertet meg tudnánk csinálni. Tereprendezés, füvesítés. Bokrokat és virágszigeteket szeretnék ültetni, úgy gondolom, hogy szép lesz! Micu gyümölcsfákat akar még hátra ültetni. 2008 őszén már elültettünk sokat, a többség meg is maradt, de szeretnénk gyarapítani őket. Ha összejön, lesz szilvánk, cseresznyénk, meggyünk, sárgabarackunk, almánk, körténk, birsalmánk, diónk, mogyorónk! Apósom tavaly ültetett nekünk epret, málnát, mandulát is, szóval ha minden rendben lesz, dúskálunk a sok finomságban! :)

A héten elültetjük a palántázandó vetőmagokat is: többféle paradicsomot, többféle paprikát, padlizsánt. Az ablakpárkányokon fogjuk nevelgetni őket, reméljük, hogy szépen kibújnak és fejlődnek majd.

Vettem balkonládákat is, ezek az utcafronti ablakokba kerülnek majd, háromba virágok lesznek ültetve, egybe pedig fűszernövények. A teraszunkra is megálmodtam már a dekorációt, sok-sok virággal! :)

Ugye, hogy milyen jó ez a március? Mondtam én! :)

Állandó téma: Hogy születik a kisbaba?

Hát elérkezett az idő, megkérdezték. Eleinte elég volt annyi, hogy az anyuka pocakjában van a kisbaba és onnan megszületik. Igyekeztem a baba érkezésének adni hangsúlyt, hogy mennyi örömet jelent egy kisbaba a családban, mennyire várják, örülnek neki, szeretik őt. A "hogyant" próbáltam diszkréten kerülni. Nem sokáig lehetett... :)

Leginkább Veronikát érdekli, de már Bálint is kérdezősködik (érdekes, hogy Vivient nem izgatja a dolog). Most odáig jutottunk, hogy a lányok pisilője mellett van egy kis lyuk, azon bújik ki a baba. Meg megtárgyaltuk a császármetszést is, azt jobban beveszi a lelkük :) Azt hiszem, könnyebben felfogják azt, hogy valaki kiveszi a néni hasából a kisbabát, mint azt, hogy azon a lyukon kibújik. Szerintem még ez téma lesz egy darabig, igyekszem információkat gyűjteni, hogy ki hogy mondja el a gyerekének, milyen kifejezéseket érdemes használni, mennyit tanácsos elmondani.

Csütörtökön lesz szülői az óvodában, majd rákérdezek óvónéninél, mert lehet, hogy ez most ott is téma.

Ottalvós vendégségben

Szombat délután Miskolcon volt a zenekari próba, és mivel másnap is ott volt programunk, megkértük barátainkat, hadd aludjunk náluk. Az esti elalvással nem is volt semmi gond, fél 11 felé járt az idő, mire ágyba zavartuk őket, úgyhogy pár perc múlva már hortyogott az egész szoba :) Viszont a reggel!!!! Előző este mondtam a vendéglátónknak, hogy szerintem úgy 8-ig biztos elalszanak a gyerekek, nekik is van két gyerkőcük (3 éves kisfiú és egy 5 hónapos kislány), mondta is Angéla, hogy az úgy nekik is jó.

Ehhez képest az enyémek fél 7-kor már felkeltek! Kezdődött azzal, hogy Micu elfelejtette este kikapcsolni a mobiljában az ébresztőt, így az 6-kor csipogott. Mire sikerült elnémítani, addigra már Bálint felült. Kell pisilnie. Utána Vivien, aztán Veronika, végül Sebestyén. Hű, de morogtam, hiszen itthon hétköznap alig lehet kirobbantani őket az ágyból, amikor meg alhatnának (alhatnánk), akkor meg hajnalban kukorékolnak! Negyed 9-ig próbáltuk őket kordában tartani, akkortájt hallottunk mocorgást a vendéglátóink felől. Jujjj, de nem volt semmi! :)

Hazafelé elhatároztuk a férjemmel, hogy "missziónknak" tűzzük ki, hogy időnként meghívunk magunkhoz többgyerekes családokat, mert abszolút átérezzük, milyen nehéz elmenni bárhová, pláne több napra! Mi pedig azt hiszem bírjuk a strapát, nagggyon lazán fogjuk venni a dolgokat és örülünk majd, hogy nem csak a mi gyerekeink lógnak a csilláron (remélem...)! :)

Fütyi-meózás

Időnként megnézem, hogy mennyire lehet már hátrahúzni Sebestyén fütyijén a bőrt. Már rég foglalkoztam vele, így ma délelőtt pelenkázás közben lemeóztam. A művelet alatt Sebi végig dermedten, mozdulatlanul feküdt, hatalmas szemekkel nézett rám. Mikor kész voltam, kérdeztem tőle, hogy fájt talán?

Erre ő, totál átszellemülten csak ennyit mondott:

- Még egyszer!

Azt hittem, összeesek a nevetéstől! :D

Jaj, jaj, szegény én! :)

Mától szerdáig reggel fél 6-tól este fél 7-ig én vagyok egyedül a gyerekekkel! :( Micu Miskolcra megy mindhárom nap, az ott épülő imaháznál segít. Megértem én, hogy segítenie kell, de ettől nem érzem jobban magam és nem nyavalygok kevesebbet a barátnőmnek :)

A ma reggel amúgy nagyon zökkenőmentesen telt, mindenki időben elkészült, belefért a reggelizés, felöltözés, fogmosás, fésülködés, frizura-készítés, motyók elkészítése, sőt, még a reggeli dícséret elolvasása is! Az meg még külön vállveregetés nekem, hogy Viviennel még kétszer el tudtam mondatni az Altatót, amit ma kérdezni fog tőle a tanító néni. (affene, még mindig zötyögősen megy, többször be kell segíteni, pedig másfél hete tanuljuk)

Elgondolkoztam egy kicsit a hétvégén és rájöttem, hogy naggggyon szerencsés vagyok, hogy ilyen férjem van, amilyen, meg hogy egyáltalán VAN :) Nem irigylem azokat, akiknek egyedül kell boldogulniuk a gyerekeikkel, mert nehéz...

Torkos Csütörtök-i ebédünk

Már jó előre nézegettem a környékünkbeli éttermeket, aztán a Tállyán működő Oroszlános Borvendéglő megnyerte tetszésemet.

13 órára foglaltam asztalt, Vivien, férjem és én mentünk hármasban. Erzsót kértük meg, hogy maradjon délutánra és vigyázzon a kicsikre.

Vivien nagyon örült, hogy csak őt vittük, nagyon nagylánynak érezte magát :) Az étlapról nehezen tudott választani, kicsit segítettünk neki. Vegetáriánusok vagyunk, de nem tiltjuk a gyerekeinknek az ún. "tiszta állatok" fogyasztását. A három kicsit nem is hozza lázba a húsevés, viszont Vivien igyekszik kihasználni minden alkalmat, hogy falatozzon belőle. Most csirkehusit evett, már amennyit evett, mert inkább csak csipegetett belőle :)

Gyönyörű egyébként ez az étterem, kívül-belül stílusos, hangulatos, és végre nem kereskedelmi rádiót kellett evés közben hallgatnunk, hanem a helyhez illő klasszikus, illetve népzenét (nem az "Elment a Lidi néni" stílusra kell gondolni). Egy pici bajom volt, hogy egy különteremben kaptunk asztalt, ahol nagyon hideg volt. Megtudtuk, hogy oda nem is szoktak teríteni, az az ún. "Hideg-terem", ott egy bőr ülőgarnitúrának a helye van, de most a nagy vendégjárás miatt tettek be asztalokat. A férjemnek több esze volt, mint nekünk, ő kabátban evett végig :)

Zelk Zoltán: Este jó, este jó

Viviennek kellett megtanulnia, közben Bálint is megjegyezte. Kicsit zavaró a háttérmuzsika és nyüzsgés, de el kellett kapnunk a pillanatot :)

Találóskérdés a matekkönyvből

Vivien matematika könyvéből van az alábbi találóskérdés. Megfejtés a megjegyzéseknél. :)

Két indián beszélget. Azt mondja az egyik:
- Te a fiam vagy, de én nem vagyok az apád.

Ki lehet?

(Mi nem jöttünk rá, a tanító nénitől tudjuk a választ...)

Ma reggeli muzsika

Ma reggel a fiúk nagy örömére apjuk elővette a kis harmonikát és a mandolint.

Volt nagy boldogság! :D

Kezdődik a maszkabál!

Megérkeztek a jelmezek. Ilyenkor néha bánom (a pénztárcám bánja leginkább), hogy nem vagyok elég ügyes. Megcsinálhatnám sk. is, de inkább megkímélem ettől a gyerekeimet :)

Vivien-bosziról már láthattatok képet, de a főpróbára ő is beállt :) Bálint Zorro lett, Veronika pedig Hófehérke. Sebestyén bohóc lenne, ha megtalálnám Veronika 2 évvel ezelőtti jelmezét. Remélem, még megtalálom...

Még több kép itt!

Rajzelemzés gyerekmódra

Veronika nagyon szeret rajzolni, az egyik legújabb alkotásán emberek találhatók, fölül pedig egy vízszintes csíkban keresztek.

Bálint: - Veronika, ezek a keresztek itt az ég?
Veronika: - Neeeem, ez a nevem. Odaírtam.
Bálint: - Ja, értem már, a keresztneved!

:) :) :)

Amikor fázik a lábunk

Konkrétan csak nekem fázott, de nagyon. A pereputty meg jó bulinak tartotta a lábáztatást :)

Fejben számolás

Reggelinél

Vivien: - Apa, kérek még!
Apa: - Vegyél magadnak!
Vivien: - De én még csak 8 éves vagyok, 26-tal kevesebb, mint te! (és tényleg, jól számolt)

:)

Havazott...

Szombaton kora délután útra keltünk, elmentünk Egerbe, anyósomékhoz. Már az odafelé út sem volt teljesen zökkenőmentes, de szerencsésen megérkeztünk. Vasárnap ebéd után indultunk vissza, hallgattuk a híreket, és reménykedtünk, hogy minden rendben lesz :) 3 és fél óra alatt értünk haza, volt néhány útszakasz, ahol féltünk, hogy nem jutunk át (hófúvás okozta torlaszok, emelkedők, melyeken kapart a kocsi), de hála Istennek, nem ragadtunk le sehol!

Itthon még egész este időszakos áramszünet boldogított minket, odakint a vállalkozó szellemű társaság havat lapátolhatott, na meg persze volt hancúr is bőven :)

Saját boszorka

Ma megérkezett Vivien farsangi jelmeze, boszorkány lesz. Ennek örömére fényképeztük egy kicsit őket :)

Ínyenc vacsorám

Nagyon vágytam már Vrábel Krisztina Dolce Vita Magyarországon című könyvére és végre megkaptam! :)

Elsőként egy csudafinom tésztaételt készítettem el (Penne gyors paradicsomszósszal), másodikként pedig magamnak vacsorára ezt a gusztusos, illatos és nagyon finom ételt (fél adagot):

Krémes padlizsánpizza

Hozzávalók:

• 2 kisebb padlizsán


• 8 szem koktélparadicsom


• 1 zacskó mozzarella


• csokor bazsalikom


• 3 gerezd fokhagyma


• 1 csokor petrezselyem


• só


• bors


• olívaolaj

1. Vágjuk félbe a padlizsánokat, sózzuk, borsozzuk, locsoljuk meg kevés olívaolajjal, 200 fokos sütőben süssük kb. fél órát, míg megpuhul.

2. Karikázzuk fel a paradicsomokat, a mozzarellát, készítsünk fűszeres olajat: aprítsuk fel a fokhagymát és a petrezselymet, keverjük el olívaolajjal.

3. Vegyük ki a padlizsánokat a sütőből, kenjük meg a petrezselymes olajjal, tegyük rá a mozzarellát és a paradicsomot, süssük további 5 percig.

4. Tálaláskor szórjunk rá friss bazsalikomot, pirítóst adjunk mellé. (Én puha kenyérrel ettem, nekem az jobban illik hozzá.)

A recept Vrábel Krisztina, Dolce Vita Magyarországon című könyvéből származik.

Egy nagyon finom kalács Limarától

Megsütöttem Limara habcsók töltelékes kalácsát, valami csudafinom lett!

Az egyiket aszalt vörös áfonyával és darabolt dióval töltöttem, a másikba pedig aszalt sárgabarackot és barackos Boci csokit tettem. A csokis fogyott el hamarabb, de mind a kettő nagyon finom volt!

Az enyém persze nem lett olyan szép, mint Limaráé, de a családom nem panaszkodott. Mindenki (beleértve a gyerekeket is!!) jóízűen lakmározott belőle! :)

1749 - Segítsünk!

Most találtam az Unicef felhívását. A képre kattintva olvashatóvá válik minden!

Szemléltetés

Ezt a jó kis történetet Óvónéni blogjában találtam és engedelmével bemásolom ide:

Egy kis filozófia

Egy filozófia professzor az előadását úgy kezdte, hogy fogott egy üveget és feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel. Rákérdezett, hogy ugye tele van az üveg. Igen - volt a válasz.

Ezután elővett egy dobozt, tele apró kaviccsal, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van.

A professzor ezután elővett egy dobozt homokkal és azt kezdte betölteni az üvegbe. Természetesen a homok minden kis rést kitöltött.

"És most" - mondta a prof, - "vegyék észre, hogy ez az önök élete. A kövek a fontos dolgok - a családod, a partnered, az egészséged, a gyerekeid – ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok, az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak számodra.

Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetőek a boldogságod érdekében. Játssz a gyerekeiddel. Szakíts időt orvosi ellenőrzésre. Vidd el a párodat táncolni. Mindig lesz időd dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni. Először a kövekre figyelj - azokra, amik igazán számítanak. Állítsd be a prioritásokat. A többi csak homok."

Később azonban az egyik hallgató fogta az üveget, amelyről a prof és a többiek megállapították, hogy tele van, és beleöntött egy üveg sört. Természetesen a sör kitöltötte a homokszemcsék közti hézagokat, így az üveg tényleg tele lett.

Tanulság: Nem számít, mennyire van tele az életed, mindig van benne hely egy sörnek! :)

Újévi fogadalom 20 nap késéssel

Pontosabban nem a fogadalom késett, hanem annak betartása, elkezdése...

Az a bizonyos elhatározás pedig az volt, hogy igenis megtanulok a műlábbal járni!

Születésem óta vagyok mozgássérült (bal lábam hiányzik), 16 éves koromig minden gond nélkül hordtam is a műlábat, se bot, se mankó nem kellett. Nem jártam a legszebben, de eljutottam szinte bárhová vele, szóval a célnak megfelelt. Aztán ahogy kamaszodtam, változott a testem, a műszerészeknek problémát okoztam, nem tudtak jó protézist készíteni nekem. Kísérletezgettek, próbálkoztak, aztán végül csak lett hordható, de addigra már annyira hozzászoktam a mankózáshoz, hogy nem akaródzott visszaszokni.

Mankóval sokkal gyorsabb, ügyesebb, mozgékonyabb vagyok. A műláb korlátoz, nehéz és kényelmetlen. Csakhogy, ha nem hordom, akkor a meglévő lábamat sokkal jobban terhelem, tönkre megy a csípőm, a gerincem, emellett pedig a két kezem sem szabad. Ha megtanulok a műlábbal járni, akkor felszabadulhat a kezem (hú, de messze vagyok még ettől....) és a testemmel is jót teszek.

Van még egy dolog, ami miatt így döntöttem, minden ember, aki szeret engem és én is szeretem őt, piszkál ezzel és MÁR NAGYON UNOM! :D

Érdekesek amúgy az emberek. Több személytől is hallottam már, hogy esztétikusabbnak találják a mozgássérült embert úgy, ha megvan mindene. Hiába járok csúnyán, hiába vagyok olyan szörnyen béna műlábbal, de akkor van 2 lábam. Ha meg mankózok, ami ugye nekem alapjában véve sokkal kényelmesebb, nem természetellenes a tartásom, a mozgásom, az mások szemében mégis sokkal szörnyűbb látvány, mert akkor csak 1 lábam van. Fura...

Visszatérve a fogadalmamra: megtanulok a műlábammal járni úgy, hogy semmilyen más segédeszköz ne kelljen hozzá! Időnként beszámolok itt a folyamatról.

Tegnap vettem fel hosszú idő után először, 2 órát volt rajtam. Ma már 3 és fél órát hordtam, itthon igyekeztem minél többet sétálni vele, kiteregettem, elpakoltam a konyhában, megfőztem egy jó adag tejbegrízt vacsira a gyerekeknek (sokkal könnyebb volt műlábat viselve főznöm, hiszen állni azért biztosan tudok vele, így a két kezem szabad volt, nem kellett egyensúlyoznom, meg a mankót fognom :)). Igaz, utána majd szétszakad a hátam és a csípőm a szokatlan mozgástól, terheléstől, de belejövök, bizony belejövök én! :)

2008 nyarán kaptam egyébként meg ezt a műlábat, akkor ősszel már ilyen ügyesen mentem vele (aztán a láb megint a szekrénybe került...):

Szivárvány szelet

Ezt a süteményt Vivien kérésére készítettem el. Már karácsony előtt kinézte, be is vásároltunk hozzá (több olyan hozzávaló kell, ami általában nincs itthon), de csak most vasárnap jutottam el oda, hogy meg is csináljam. Macerás, de látványos és nagyon-nagyon finom!

Hozzávalók

A tésztához:

• 30 dkg fehér marcipán
• 25 dkg puha vaj
• 20 dkg cukor
• 4 tojás
• 1 vaníliarúd
• 1 fiola színtelen keserűmandula-aroma (nekem sima mandula-aromám volt)
• 25 dkg finomliszt
• 1 nagy csipet só
• 50 csepp piros ételfesték (én szemre tettem bele)
• 50 csepp zöld ételfesték

Az összeállításhoz:

• 2 dl amarena meggylé (pl. Happy Day)
• 10 dkg cukor
• 1/2 fiola színtelen keserűmandula-aroma
• 1 kávéskanál citromlé
• 15 dkg meggylekvár

A bevonáshoz:

• 15 dkg baracklekvár

A csokimázhoz:

• 20 dkg étcsokoládé apróra törve
• 10 dkg tejcsokoládé apróra törve
• 10 dkg vaj
• 2 evőkanál keményítőszörp (pl. Lyle's Golden Syrup, Tesco) (- ezt nem tudtam beszerezni, de enélkül is jó volt)

1. A sütőt előmelegítjük 175 fokra (gázsütőn 4-es fokozat). A marcipánt pár percig hűtőszekrényben dermesztjük, aztán lereszeljük.

2. A tésztához a marcipánt és a vajat robotgéppel összekeverjük (én fakanállal). Beletesszük a cukrot, a vaníliarúd kikapargatott belsejét és a keserűmandula-aromát (egy löttyintést tettem csak bele, nem egész üveggel), ezeket is eldolgozzuk. Most egyenként belekeverjük a tojások sárgáit, aztán apránként a lisztet. A tojásfehérjékből csipetnyi sóval habot verünk, és fakanállal, óvatos mozdulatokkal beleforgatjuk a masszába.

3. A tésztát 3 egyenlő részre osztjuk: az egyiket piros ételfestékkel színezzük, a másikat zölddel, a harmadikat békén hagyjuk. Mindhármat elsimítjuk egy-egy kivajazott, sütőpapíros, 30x20 cm-es tepsin (én csak simán a sütőpapírt tettem a tepsibe, nem vajaztam). Jó 15-15 perc alatt megsütjük őket, és hagyjuk kihűlni.

4. A meggylevet és a cukrot sűrű sziruppá forraljuk. Hozzáadjuk a keserűmandula-aromát (itt is csak egy löttyintést tettem bele), a citromlevet, és az egészet még langyosan a lekvárhoz keverjük.

5. Az összeállításhoz kiterítünk magunk elé egy nagy sütőpapírt. Ráfektetjük a zöld színű tésztát, megkenjük a lekvár felével, jöhet rá a sima színű tészta, és ezt megkenjük a maradék lekvárral. A piros tészta az utolsó réteg lesz.

6. A süteményt szorosan folpackba csomagoljuk, 2 vágódeszka között néhány konzervvel lesúlyozzuk. Így hagyjuk 30 percig.

7. A süteményt kicsomagoljuk, levágjuk a széleit, nem kellenek (meg lehet őket nasizni...). Felszabjuk 4 db egyforma hosszú csíkra, és sütőpapírra téve oldalt-felül megkenjük mindegyiket langyosra melegített baracklekvárral (legközelebb ezt kihagyom, mivel a lekvárra nehezebb a csokit felkenni).

8. A csokimázhoz a hozzávalókat gőz fölött összeolvasztjuk, langyosra hűtve besűrítjük. Sorra bevonjuk vele a sütőpapíron várakozó, összeállított, lekvárral megkent süteménycsíkokat. Miután a máz megdermedt rajtuk, készen vagyunk: tálaláskor ujjnyi szeleteket vágunk a süteményből.

4 rúd lesz belőle, hűtőben 1 hétig eláll

A recept a Stahl magazin, 2009. tavasz-nyári számából van.

Testvéri szeretet

30 éves lettem

Éééés igen, van élet a harmincon túl! :D

Január 2-án volt a szülinapom, a férjemtől egy nagyon különleges és emlékezetes ajándékot kaptam, egy teljes hétvégét kettesben!!! 8 év óta nem volt ilyenben részünk, nagyon izgultunk is, hogy hogy tudjuk megoldani.

Anyósoméknak és sógornőmnek köszönhetjük, akik elvállalták a gyerekeinket péntek estétől vasárnap estéig. Pénteken délben elmentünk anyósomékhoz Egerbe, estig mi is maradtunk, majd fürdetés után, amikor szépen vacsoráztak a gyerekek, elköszöntünk tőlük és eljöttünk haza. Hát, a kocsiban nem volt se kiabálás, se veszekedés, se verekedés, se sírás (bár én azért elmorzsoltam pár könnycseppet a szememben), csak CSÖND és lehetett nyugodtan beszélgetni!

Itthon pedig az elején nem találtuk a helyünket, csak bolyongtunk a lakásban, furcsa volt nagyon! Aztán persze elég hamar rájöttünk, hogy mit lehet itt kettesben csinálni... ;)

Szombat délelőtt imaházban voltunk Telkibányán, végig tudtam hallgatni az istentiszteletet! Annyira odafigyeltem, hogy akár most is el tudnám mondani az igehirdetés tartalmát :) Meg is jegyezték a gyülekezeti tagok, hogy feltűnően nyugodtak és kipihentek vagyunk.

Este Sátoraljaújhelyre mentünk, a dohánygyári fúvószenekarnak az újévi koncertjére, ahol Micu is trombitázott. Nekem nagyon tetszik minden évben, mert közismert dallamokat, slágereket játszanak, szórakoztató és élvezetes (zeneileg meg nem vagyok művelt, hogy a hibákat meghallanám, vagy zavarnának azok). Az estét egy vacsival zártuk, az egyik kedvenc kis pizzériánkban.

Vasárnap Miskolcon csavarogtunk, vásárolgattunk és moziba is beültünk. Az "Egyszerűen bonyolult" c. filmet néztük meg, tetszett mindkettőnknek. A miskolci mozi viszont borzasztó! A Plaza-ban voltunk, a terem zsúfolásig megtelt, kellemetlen "ember-szag" terjengett, az üléseket csak egyfelől lehetett megközelíteni, így a belső székekre érkező késők miatt egész sorok állhattak fel, nem kis morgások közepette. A kép- és hangminőség sem olyan volt, mint amilyet egy multiplexben elvárna az ember, a jegyár viszont cseppet sem volt olcsóbb. Szóval levontuk a tanulságot, és ezután, ha tehetjük, inkább máshol megyünk moziba.

Este 7-re értünk Egerbe, a gyerekek már nagyon vártak minket. Amikor megérkeztünk, a két kicsit már le sem lehetett rólunk vakarni, tapadtak ránk, mint a matricák! :) Fáradtak is voltak nagyon, de jól érezték magukat és szerencsére mamáék is jól vették az akadályokat.

A hétvége mellé kaptam egy gyönyörű virágcsokrot (még most is él a vázában!), két szakácskönyvet és egy merőkanalat. Szép szülinapom volt! :)

Új süti

Ezt a süteményt ma tanultam Erzsótól. Nagyon finom és csodák-csodájára, a gyerekek is hajlandóak voltak megkóstolni (ízlett nekik!!!)! :)

Erzsó-féle süti

Hozzávalók:

• 8 tojás


• 12 ek. kristálycukor


• 8 ek. liszt


• 1 cs. sütőpor


• 4 cs. vaníliás cukor


• 3 cs. vaníliás pudingpor


• 1 liter tej


• 25 dkg margarin


• 2 ek. kakaópor


• 0,5 l tejszín (mi Hulala-val készítettük)


• csokireszelék

A 8 tojás fehérjét kemény habbá verem, hozzáadok 8 ek. kristálycukrot, tovább verem a habverővel, majd hozzákeverem a 8 ek. lisztet és az 1 csomag sütőport. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöm, elsimítom, majd 180 fokon kb. 30 percig sütöm. Deszkára kiborítom, lehúzom róla a sütőpapírt. Amikor langyosra hűlt, kevés langyos tejjel kenőecset segítségével megkenem.

A 8 tojás sárgáját 4 cs. vaníliás cukorral, 4 ek. kristálycukorral, 3 cs. vaníliás pudingporral és 1 liter tejjel elkeverem (kézi habverővel), majd sűrűre főzöm. Amikor langyosra hűlt, hozzákeverek 25 dkg margarint. A krémet félbe veszem, egyik felét rákenem a tésztára, másik feléhez hozzákeverem a 2 ek. kakaóport, majd rákenem a sárga krémre.

A tejszínt felverem (ha nem Hulala-t használunk, akkor habfixálóval készítsük!), rákenem a kakaós krémre, csokireszelékkel díszítem, és már fogyasztható is!

Nem túl édes, könnyű, nagyon finom sütemény.

Karácsony

Jól telt a karácsonyunk is, fent voltunk a nagyszüleimnél, ott gyűlt össze a család. Nagyszüleim, anyukám, bátyám és barátnője, nagybátyámék.

Sajnos még csak nekünk vannak kisgyerekeink, így körülöttük forgott a világ, ők kapták a temérdek ajándékot és figyelmet. Sebaj, remélem, hamarosan mi is ezt adhatjuk majd a legkisebbeknek. :)

Fényképek az ünnepről itt.

Mikulás

Több napig tartott a Mikulás-járás minálunk és rengeteg édességet kaptak a gyerekek, nagyrészük még mindig megvan (eldugva, naná!).

Először postán érkeztek ajándékok (anyukámtól, nagymamáméktól és Micu nővérééktől).

Aztán a Faluházban volt Mikulás-ünnepség. A két nagy mondott verset :)

A két kicsi pedig elég rémülten gubbasztott az ölünkben (Veronika az egyik falubeli anyukánál talált menedéket :))

Idei első bejegyzés

1 hónapig nem írtam kutyafülét sem, de el voltam havazva (pár hétig szinte szó szerint is, itt 20 cm hó is volt karácsony előtt). Először vártuk a Mikulást, utána készültünk a karácsonyra, majd szilveszter jött, végül pedig az én 30. születésnapom - volt esemény tehát bőven :)

Meg is írom szépen sorban mindet, de előbb nagyon boldog, szeretetben, megértésben teljes, vidám új esztendőt kívánok mindenkinek, aki olvas, valamint a családomnak és magamnak is! :)